Önszabályozó tudomány
A kitchen-science és a jelenlegi tudományos élet kritikájával (“ipari gondolkodó” lévén, saját akadémiai karrier hiányában barátok és családtagok információira támaszkodva) alapjaiban egyetértek: a téves motivációs rendszer az eredetileg kreatív terepet alaposan a földbe döngölte, utat nyitva a mai szuperhős-űrmese-végpusztulás kliséforgatagnak. Viszont az ehhez meglehetősen lazán kapcsolódó utolsó bekezdésen nagyot mosolyogtam.
A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.
Hmm… Ezt sokszor idézhetném, amikor a túl bonyolult gondolataim miatt kapom az ekézést. Ki is szokott ilyesmit válaszolni nekem? Ja igen. Itt mindenki, köszönet a megerősítésért. :-D
Szóval idézhetném, ha… nem épülne egyértelműen hibás alapvetésre.
Emberi kommunikációban ugyanis nincs olyan, hogy “valóság”. Minden kornak az adott tudományos és gondolkodási szinten létezik egy fogalomrendszere, amely viszonylag koherens leírást ad a világ aktuálisan ismert működésére, és amelyet mérete miatt egyetlen ember csak nagyon kis részben birtokolhat (vagy sok mindenről alig valamit, vagy alig valamiről nagyon sokat).
A fizika a 19. század végén is “majdnem kész” volt, aztán jött néhány “őrült”, aki idióta mennyiségű munkát fektetett “nyilvánvalóan eszement” ötletekbe és érthetetlen matematikai levezetésekbe, az akkori “valóság” hirdetőinek folyamatos csesztetése közepette. A mai ismereteinkre, világképünk alapfogalmaira ugyanígy csak egyetlen dolog állítható: száz év múlva elavultak lesznek. Hacsak addig agyon nem verjük egymást, mert akkor meg egy elérhetetlenül távoli csodavilág értéktelen emlékeivé válnak. Mondjuk mint “Nicaraguában” – akitől idegen a történet lelki töltete, fókuszáljon a precíz életképre.
Szóval, aki tisztában van a logikus gondolkodás alapjaival és tudományunk fejlődésének történetével, valószínűleg nem beszél a “valóság megértetéséről”, az a Discovery Channel és Morgan Freeman (“A Tudós” egy rakás spacey-tale-ben – mert ezeket sci-fi-nek nevezni Asimov, Lem vagy Hoyle után szentségtörés) színvonala. Ugyanakkor a látóköre szélesítése érdekében nagyon alaposan elolvas egy csomó “hülyeséget”, és elfogadja, hogy a saját világképe bizonyos mértékben biztosan szintén “hülyeség”.
Na ez meg az én hülyeségem volt. ;-)
Attila (PV) 2015. július 2. csütörtök - 10:25
Abból a fajta tudósból kevés van már, aki a “saját szakállára” kiváncsiságból, a világ megismerése iránti lelkesedéstől fűtve kutat…
A túlnyomó többség azt kutatja amiért megfizetik, és már az egyetemen is arra ösztönzik, hogy “gazdaságos” kutatásokat végezzen. Alaposan megtanulja, hogy ne menjen szembe a jól beágyazódott érdekekkel, ha rendes karriert akar.
Erre a legjobb példa a finnugor elmélet…
Már szinte minden szinten megdőlt, de az Akadémián annyi embernek függ tőle az exisztenciája, hogy amíg azok ki nem halnak, addig Magyarországon szóba se jöhet a dolog felülvizsgálása.
Meg az is nyílt titok, hogy a magasabb szintű tudósok mind valamilyen titkos vagy kevésbé tikos, de mindenesetre befolyásos társaság tagjai, akiket politkai-gazdasági szintekről irányítanak. Itt van mindjárt Newton, a “vakoló” akinek munkája java része az ezotériában keletkezett, és csak egy kisebb részét osztotta meg a tömegekkel a fizikáról…
A helyzet az, hogy a “valódi” tudományt féltékenyen őrzik azok akik hozzáférnek, és ezeket a világ minden kincséért sem publikálják elegáns szaklapokban…
2015. július 2. csütörtök - 11:34
Az én tapasztalatom szerint a dolog működik gonosz (vagy legalábbis önző) háttérhatalom nélkül is, szimplán 1: az emberi gondolkodás természete és 2: a monetáris rendszer által létrehozott motivációk hatására (amelyek egyébként szintén egymást formálják). Akár itt is megfigyelhető, hogyan taposódik el egy-egy megszokásoktól eltérő (természetesen nem feltétlenül helyes) felvetés érdemi érvek nélkül, pusztán a jó eséllyel gonosz manipulációtól mentes köznapi felfogás tehetetlensége és felületessége alatt. A valós (akár materiális akár szellemi) elit háttérbe húzódása és manipulatív jellege ugyanígy levezethető 1 és 2 természetes következményeként, nem kell ok-ként tekinteni rá (Occam borotvája).
2015. július 2. csütörtök - 12:06
Akit érdekel, itt van egy rövid morfondírozásom a témában…
Károly 2015. július 2. csütörtök - 15:40
Kedves Lóránd;
Elképzelhető szerinted, hogy nem csak a sztenderd logika mentén /ebből ez és ez következik, így logikus/ érdemes a világunkat kutatni? Eltérhet e az ember egyáltalán az agyunk által diktált logikától?
2015. július 2. csütörtök - 22:17
Nos, én úgy tudom, hogy az emberi agy “hardver szinten” nagyjából nyolcvanmilliárd egyszerű logikai kapcsolóból álló gubanc, amelyben minden elem folyamatosan reagál a hozzá kapcsolódó többi elem állapotára. Célja a környezet mintáinak, eseményeinek rögzítése a kapcsolatok folyamatosan változó struktúrájában, annak érdekében, hogy a jövőbeli eseményekre való reagálásnál a korábbi tapasztalatok segítségével nagyobb eséllyel hozzon előnyös döntést.
Hol itt a logika? Sehol. Az emberi agy nem “diktál logikát”, éppen ellenkezőleg: semmi nem áll távolabb tőle, mint a logikus, lineáris következtetés. Szóval a kérdés szerintem téves feltételezésen alapul. Gondolkodásunk valójában nem logikus; érzékelésünk, “kutatásunk” élményeken, érzelmeken, empátián és ellenszenven alapul, eredendően szubjektív és elkerülhetetlenül hiányos.
Akkor miért érdekes mégis a logika? Éppen azért, mert döntéseink során 1: nem vagyunk képesek minden mintát felhasználni, mindig csak részleges egyezések lesznek, amelyeket valószínűségük szerint, “érzésre” súlyozunk, és 2: nem tudunk mindent személyesen megtapasztalni.
Egy mai civilizált ember a világról alkotott fogalmainak és élményeinek túlnyomó többségét nem személyesen szerzi meg vagy alakítja ki, hanem készen kapja (nyelv, család, iskola, média, stb.). Az iszonyú információtömeg rendezésére, egyszerűsítésre, általánosításra, következtetésre; összehangolt tevékenységhez szükséges tervek készítésére nem alkalmas az agy természetes (szimpla egyéni/kis csoportos túlélésre, igen szűk adatkészlet kezelésére optimalizált) működése. A logika ezeket a műveleteket teszi ellenőrizhetővé, az eredményeket értékelhetővé, az eltérő látásmódokat kiértékelhetővé és összehangolhatóvá.
Fontos hangsúlyozni: az eredmény nem feltétlenül helyes, mert a kiinduló adatok pontossága és teljessége nem garantálható (éppen ellenkezőleg, a hiányosságuk bizonyos) – viszont a műveletek helyes alkalmazása esetén jobb eséllyel vezet hasznos eredményre, illetve rámutat a bizonytalan területekre.
Az, hogy ez milyen mértékben “nem természetes” működés, pontosan lemérhető akár az itt folyó kommunikáción. Többször olvastam már róla, de nem tanulmányoztam még Arisztotelész Organonját és további írásait, így formálisan nem állíthatom, hogy logikusan gondolkodom. Ugyanakkor csupán az, hogy igyekszem elkerülni a legegyszerűbb hibákat, és húsz éve csiszolom a gondolkodásomat egy meglehetősen objektív környezetben, a jelek szerint teljesen idegenné tesz engem bármilyen “normális társaságban”…
Szóval nem “eltérni érdemes”, hanem észrevenni, hogy mennyire fontos lenne akár csak kis mértékben újra közelebb kerülni a (nem csak marketing szinten) logikus gondolkodáshoz, még mielőtt ebben a mai bábeli zűrzavarban végleg kirúgjuk magunk alól a sámlit.
2015. július 2., csütörtök
2015. július 1., szerda
Vita vita
Tibor bá' 2015. június 29. hétfő - 16:56
Szerény véleményem szerint (és nem szvsz) az összefogás nem azt jelenti, hogy a másik hülyeségét szó nélkül kell hagyni. De még azt se jelenti, hogy a másik nézetét 100 százalékban át kell venni. Az összefogás azt jelenti, hogy egy közös cél érdekében együtt cselekszünk.
Csak nem bírom ki, annyira tankönyvi eset.
"az összefogás nem azt jelenti, hogy a másik hülyeségét szó nélkül kell hagyni"
1: Az enyémtől eltérő vélemény nem hülyeség. Abban a pillanatban, amikor ez a szó megjelent bennem, már nem vagyok képes objektív módon szemlélni, értéket keresni benne. Viszont tény, lehet idegesítő, bosszantó a másik fél véleménye, hozzáállása (ahogy például engem végtelenül bosszant itt nagyon sok felületes és közönséges "mellészólás") - ami azonban ismét fontos információt hordoz a saját gondolkodásomról, ezekből tanulni lehet. Éppen ezért pont ezeket szoktam többször elolvasni, mert elsőre a pipától semmi esélyem, hogy az esetleg értékes gondolatokat meglássam bennük.
2: de igen, itt szó nélkül kell hagyni. Ellenkező esetben a blog gazdája vastagon pirossal felülírja a hozzászólásomat az alábbi szöveggel: "Én még egyszer se mentem a te blogodra hirdetni az igét, kritizálni a bloggazdát, sértegetni a hozzá szolokat, végezetül promótálni saját blogomat." Nem értek egyet az itt elhangzottakkal, a logikus érvelés ezeréves szabályainak folyamatos megsértésére hivatkozom pontos megjelöléssel, a szavakat a saját értelmükben használom akkor is, ha ez másoknak rosszul esik, és ha egy felvetésre már válaszoltam, akkor hivatkozom rá.
"Az összefogás azt jelenti, hogy egy közös cél érdekében együtt cselekszünk."
1: ez a NER és Orbán Viktor tevékenységének tökéletes leírása, mert mindkét helyen van egy hallgatólagos megállapodás: a "körön belüliek" véglegesen meghatározták a cselekvésre érdemes közös célt, aki ezt vitatni meri, azt "kiközösítik". A "többiek" okai ÉS áldozatai a cselekvésnek, a konzumeridióta tömeg és az okoskodó f@sz egyaránt. Tényleg ennyire nehéz felfogni, hogy a jelenlegi "elit" éppen az itt felelősségteljesnek tekintett "prepper ideológiával" áll a világhoz, csak történetesen elég ügyes volt politikai hatalmat is szerezni hozzá?
2: ezzel szemben én azt állítom, minden egyes embernek egyéni, ráadásul folyamatosan változó célhalmaza van. A motivációk összehangolása, szőrszálhasogató tervezés és a cél folyamatos korrekciója az egyetlen életképes fejlődési modell. Marha nehéz, akkor pedig lehetetlen, ha az alapműveletek (pl vita) szabályait sem sikerül betartani.
A rövid bevezetés után egy kis promóció (falra hányt borsó): http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/02/a-vita-matematikaja.html
(tudom, tudom, ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna :-) Ehhez sem ragaszkodom, törölhető, hiszen túl hosszú és egyébként is "out of context", és itt nem is érdekel senkit.)
Tibor bá: You are a mental case. :-) but a very forgivable person.
Jövőnk 2015. június 30. kedd - 10:54
No, akkor ezt a prepper dolgot gondold át még egyszer. Engem ne sértegess ezzel a hasonlattal. Nincs harag.
Ami a Dan-el kapcsolatos megjegyzést fentebb illeti: de van jogom lekussolni azt, akinek láthatóan fogalma sincs a témáról. Itt egy lekussolással, amíg Tibor bá’ ezt tolerálja. Élőben keményebb lennék, egy posztapokaliptikus világban… ezt inkább nem írom le.
Akkor, amikor a helyzet véresen komoly, a partvonalról beóbégatókat, akik nem konstruktívak és nem is értenek hozzá… hamar átsegítik máshová.
Na lehet fröcsögni… itt könnyű. :-)
Melampo 2015. június 30. kedd - 19:45
Csak nem bírom ki, annyira tankönyvi eset vagy.Ha a felkészült, jól felszerelt, kiképzett túlélésért küzdő kis csoportok nem lennének életképesek már nem létezne az emberiség.
Történelemkönyvet nem olvastál még?
“ezzel szemben én azt állítom, minden egyes embernek egyéni, ráadásul folyamatosan változó célhalmaza van. A motivációk összehangolása, szőrszálhasogató tervezés és a cél folyamatos korrekciója az egyetlen életképes fejlődési modell.”
A lószart!
Minden fegyveres csoport akinek maximális a túlélési esélye egy konfliktushelyzetben egyszemélyi irányítással működik. Ritka a demokratikus katonaság.
Aki nekiáll vitatkozni és okoskodni azt többnyire fejbe lövik és ott hagyják a varjaknak.
Nem zavar, hogy a világ összes ilyen eseménye és történelmi tapasztalata pontosan az ellenkezője annak amit hirdetsz?
Tibor bá' 2015. június 30. kedd - 19:49
Egyáltalán nem zavarja. Meg van győződve arról, hogy itt minden egyes hozzászólót én fertőztem meg. Az se zavarja, hogy évek óta nem tudott összeszedni egyetlen egy embert se, aki egyetértene vele.
Arma Gedeon 2015. június 30. kedd - 22:53
Lórándot már réges-rég diagnosztizáltuk. Vészhelyzetben veszélyesek lesznek az ilyenek…
Ó igen, igen, igen! :-D
Ad hominem, strawman, personal incredulity, loaded question, begging the question, bandwagon, apply to emotion, Texas sharpshooter.
Még egyszer, lassan:
Nem érdekelnek a "posztapokaliptikus vízióitok", tőlem rambózzatok nyugodtan, elismerem, jobban csináljátok nálam, lőjetek főbe, hagyjatok a varjaknak, stb.
Engem az emberi történelem két szervezett tömeggyilkosság közötti időszaka érdekel, amelyben (itt, még) élünk, bár ha így folytatjuk, már nem sokáig. Az általam fontosnak tartott, úgynevezett "fejlődés" ugyanis ilyenkor zajlik (bár ez a jelek szerint nem mindenkinek tűnik fel).
De ha ennyire jó a kézi vezérlés, nem értem, mi a baj Orbánnal? Nem elég kemény? Majd jön Putyin... (ha mégse ütne be a várva várt világösszeomlás) ;-)
Tibor bá' 2015. július 1. szerda - 07:39
A rögeszméd mellett azért alapvetően egy értelmes ember vagy. Próbálj racionálisan gondolkodni, és vedd észre:
Minket az nem érdekel, hogy téged mi érdekel. Feleslegesen füstölögsz. Sőt az se érdekel minket, hogy milyen mértékben kínálod fel testedet áldozatul a téveszméd oltárán.
A tömeges emberi viselkedés illogikus. Ezt vedd észre, és alkalmazkodj hozzá, mert megváltoztathatatlan. És ha mi ezt sokan mondjuk, akkor esetleg nekünk van igazunk .és talán te mész fejjel a falnak, vagy legalább is erőd és időd feleslegesen pocsékolod, miközben te is tudod, hogy csak egy életed van.
Végezetül ne áltasd maga, hogy várva várjuk az összeomlást. Főleg én, aki szeretném a szűkös hátralevőmet kényelemben eltölteni, mert nemigen van kedvem alkalmazkodni egy sokkal kellemetlenebb új élethez, de józan ésszel felfogjuk a jeleket és egyértelműen leszűrjük az egyetlen logikus következtetést. De, ha ez nem megy, akkor csak álmodj tovább.
Fenét “kínálom fel testem áldozatul” (egyszer csak sikerül megnézni a strawman érvelési hiba definícióját, amit ezzel a mondattal újra elkövet, kedves uram).
Csak elfogadom Melampo “prepper kolléga” ítéletét, idézem: Aki nekiáll vitatkozni és okoskodni azt többnyire fejbe lövik és ott hagyják a varjaknak. Nehéz úgy gondolnom, hogy a PC módon általánosságba csomagolt életveszélyes fenyegetés rám nem vonatkozik, hiszen én pont az a vitatkozó és okoskodó “aki” vagyok. Többnyire ;-)
A többi hivatkozott hiba leírása is megtalálható ezen a honlapon, a “bandwagon” megtekintése különösen ajánlott, mert definíció szerint sikerült leírni az “érvelésben”. Ezek ismerete és alkalmazása nélkül nem beszélhetünk racionális gondolkodásról. Már ha elfogadjuk forrásként a klasszikus görög definíciót, és nem a mai “hangosabban és többen ordítunk tehát igazunk van” változatot műveljük. :-)
… de hogy kerek legyen:
Jogos, a “várva várt” értelmezhető “strawman” érvelési hibának, ezért pontosítok: ezalatt azt értem, hogy a “prepper” (ami nem hordoz értékítéletet, csupán egy csoport megnevezése, ahogy a “horda” a “nemzetségi-törzsi szervezet kialakulását megelőző társadalmi egység”) komoly szellemi és anyagi erőforrásokat fordít az összeomlásra való felkészülésre – és nem azt, hogy “szeretné”.
A problémám ezzel az, hogy az elmúlt évek alatt, sorozatos döntések eredőjeként pl. összeomlott az egészségügyi rendszerünk, jobbágysorba taszították a vidék földműveseit, … Szerintem ha ennyi elszántsággal az ellátó rendszereinket, közösségi értékeinket védtük volna, nem itt tartanánk – de ezt akkor még, és most már hiába mondom, nincs mit csinálni.
A “rögeszmét” elfogadom, ahogy legjobb barátomtól is a “megszállott” jelzőt. Én magam hívőnek nevezném, ha ma nem lenne divat ezen a szón “babonást” érteni. Kiegyezem tehát a megjelöléssel, és azzal, hogy ennek tudatában velem nem érdemes vitatkozni. Szerintem ez így jó lezárás. Megyek is MI-t csinálni ;-)
Arma Gedeon 2015. július 1. szerda - 08:43
Amikor valaki lelövöldöz tizenöt embert egy iskolában, vagy hasonló, utólag felmerül, hogy voltak jelek, csak akik látták, nem mertek szólni, vagy szóltak, de mások lehurrogták őket. Én szólok, Lóránd egy kötözni való bolond, a társadalomra veszélyes!
Arma, ezt tőled (akinek az ideológiája mentén valóban lövöldöznek iskolákban és templomokban), elismerésnek tekintem. :-D
Observer 2015. július 1. szerda - 09:10
40, 45, 46: „Szerénység, Virág, ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység.” – mondta Bástya elvtárs. /Bacsó P.: A tanú/ ;-)
A tudás, ha nem párosul némi szerénységgel és alázattal, hanem elefántcsont-toronyból néz le a /lenézett(?)/ tömegre, ráadásul egy kis pökhendiséggel társulva, akkor az rendszerint – nem meglepő módon – ellenérzéseket vált ki az emberekben.
Jövőnk és Kedves Loránd – intellektuálisan messze az átlag felett vagytok, de ezt nem igazán tudjátok kezelni, nem tudjátok teljes mértékben “lefordítani” a gondolataitokat közérthető szintre (főleg Loránd), az emiatt kialakuló értetlenségre pedig felháborodással válaszoltok.
A hozzászólásaitok alapján bennem ez a benyomás alakult ki rólatok – örülnék, ha nem sértődnétek meg emiatt… ;-)
Touché! :-)
Pár évig járogattam egy asztalos mesterhez. Tudtam áttört esztergált virágtartót csinálni, de azt el kellett fogadnom, hogy kézzel méretpontos deszkát gyalulni soha nem leszek képes, mert azt tízévesen kell kezdeni. Egy dolog a művészkedés, egy másik az ipar. Ez már csak ilyen dolog.
Szerény véleményem szerint (és nem szvsz) az összefogás nem azt jelenti, hogy a másik hülyeségét szó nélkül kell hagyni. De még azt se jelenti, hogy a másik nézetét 100 százalékban át kell venni. Az összefogás azt jelenti, hogy egy közös cél érdekében együtt cselekszünk.
Csak nem bírom ki, annyira tankönyvi eset.
"az összefogás nem azt jelenti, hogy a másik hülyeségét szó nélkül kell hagyni"
1: Az enyémtől eltérő vélemény nem hülyeség. Abban a pillanatban, amikor ez a szó megjelent bennem, már nem vagyok képes objektív módon szemlélni, értéket keresni benne. Viszont tény, lehet idegesítő, bosszantó a másik fél véleménye, hozzáállása (ahogy például engem végtelenül bosszant itt nagyon sok felületes és közönséges "mellészólás") - ami azonban ismét fontos információt hordoz a saját gondolkodásomról, ezekből tanulni lehet. Éppen ezért pont ezeket szoktam többször elolvasni, mert elsőre a pipától semmi esélyem, hogy az esetleg értékes gondolatokat meglássam bennük.
2: de igen, itt szó nélkül kell hagyni. Ellenkező esetben a blog gazdája vastagon pirossal felülírja a hozzászólásomat az alábbi szöveggel: "Én még egyszer se mentem a te blogodra hirdetni az igét, kritizálni a bloggazdát, sértegetni a hozzá szolokat, végezetül promótálni saját blogomat." Nem értek egyet az itt elhangzottakkal, a logikus érvelés ezeréves szabályainak folyamatos megsértésére hivatkozom pontos megjelöléssel, a szavakat a saját értelmükben használom akkor is, ha ez másoknak rosszul esik, és ha egy felvetésre már válaszoltam, akkor hivatkozom rá.
"Az összefogás azt jelenti, hogy egy közös cél érdekében együtt cselekszünk."
1: ez a NER és Orbán Viktor tevékenységének tökéletes leírása, mert mindkét helyen van egy hallgatólagos megállapodás: a "körön belüliek" véglegesen meghatározták a cselekvésre érdemes közös célt, aki ezt vitatni meri, azt "kiközösítik". A "többiek" okai ÉS áldozatai a cselekvésnek, a konzumeridióta tömeg és az okoskodó f@sz egyaránt. Tényleg ennyire nehéz felfogni, hogy a jelenlegi "elit" éppen az itt felelősségteljesnek tekintett "prepper ideológiával" áll a világhoz, csak történetesen elég ügyes volt politikai hatalmat is szerezni hozzá?
2: ezzel szemben én azt állítom, minden egyes embernek egyéni, ráadásul folyamatosan változó célhalmaza van. A motivációk összehangolása, szőrszálhasogató tervezés és a cél folyamatos korrekciója az egyetlen életképes fejlődési modell. Marha nehéz, akkor pedig lehetetlen, ha az alapműveletek (pl vita) szabályait sem sikerül betartani.
A rövid bevezetés után egy kis promóció (falra hányt borsó): http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/02/a-vita-matematikaja.html
(tudom, tudom, ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna :-) Ehhez sem ragaszkodom, törölhető, hiszen túl hosszú és egyébként is "out of context", és itt nem is érdekel senkit.)
Tibor bá: You are a mental case. :-) but a very forgivable person.
Jövőnk 2015. június 30. kedd - 10:54
No, akkor ezt a prepper dolgot gondold át még egyszer. Engem ne sértegess ezzel a hasonlattal. Nincs harag.
Ami a Dan-el kapcsolatos megjegyzést fentebb illeti: de van jogom lekussolni azt, akinek láthatóan fogalma sincs a témáról. Itt egy lekussolással, amíg Tibor bá’ ezt tolerálja. Élőben keményebb lennék, egy posztapokaliptikus világban… ezt inkább nem írom le.
Akkor, amikor a helyzet véresen komoly, a partvonalról beóbégatókat, akik nem konstruktívak és nem is értenek hozzá… hamar átsegítik máshová.
Na lehet fröcsögni… itt könnyű. :-)
Melampo 2015. június 30. kedd - 19:45
Csak nem bírom ki, annyira tankönyvi eset vagy.Ha a felkészült, jól felszerelt, kiképzett túlélésért küzdő kis csoportok nem lennének életképesek már nem létezne az emberiség.
Történelemkönyvet nem olvastál még?
“ezzel szemben én azt állítom, minden egyes embernek egyéni, ráadásul folyamatosan változó célhalmaza van. A motivációk összehangolása, szőrszálhasogató tervezés és a cél folyamatos korrekciója az egyetlen életképes fejlődési modell.”
A lószart!
Minden fegyveres csoport akinek maximális a túlélési esélye egy konfliktushelyzetben egyszemélyi irányítással működik. Ritka a demokratikus katonaság.
Aki nekiáll vitatkozni és okoskodni azt többnyire fejbe lövik és ott hagyják a varjaknak.
Nem zavar, hogy a világ összes ilyen eseménye és történelmi tapasztalata pontosan az ellenkezője annak amit hirdetsz?
Tibor bá' 2015. június 30. kedd - 19:49
Egyáltalán nem zavarja. Meg van győződve arról, hogy itt minden egyes hozzászólót én fertőztem meg. Az se zavarja, hogy évek óta nem tudott összeszedni egyetlen egy embert se, aki egyetértene vele.
Arma Gedeon 2015. június 30. kedd - 22:53
Lórándot már réges-rég diagnosztizáltuk. Vészhelyzetben veszélyesek lesznek az ilyenek…
Ó igen, igen, igen! :-D
Ad hominem, strawman, personal incredulity, loaded question, begging the question, bandwagon, apply to emotion, Texas sharpshooter.
Még egyszer, lassan:
Nem érdekelnek a "posztapokaliptikus vízióitok", tőlem rambózzatok nyugodtan, elismerem, jobban csináljátok nálam, lőjetek főbe, hagyjatok a varjaknak, stb.
Engem az emberi történelem két szervezett tömeggyilkosság közötti időszaka érdekel, amelyben (itt, még) élünk, bár ha így folytatjuk, már nem sokáig. Az általam fontosnak tartott, úgynevezett "fejlődés" ugyanis ilyenkor zajlik (bár ez a jelek szerint nem mindenkinek tűnik fel).
De ha ennyire jó a kézi vezérlés, nem értem, mi a baj Orbánnal? Nem elég kemény? Majd jön Putyin... (ha mégse ütne be a várva várt világösszeomlás) ;-)
Tibor bá' 2015. július 1. szerda - 07:39
A rögeszméd mellett azért alapvetően egy értelmes ember vagy. Próbálj racionálisan gondolkodni, és vedd észre:
Minket az nem érdekel, hogy téged mi érdekel. Feleslegesen füstölögsz. Sőt az se érdekel minket, hogy milyen mértékben kínálod fel testedet áldozatul a téveszméd oltárán.
A tömeges emberi viselkedés illogikus. Ezt vedd észre, és alkalmazkodj hozzá, mert megváltoztathatatlan. És ha mi ezt sokan mondjuk, akkor esetleg nekünk van igazunk .és talán te mész fejjel a falnak, vagy legalább is erőd és időd feleslegesen pocsékolod, miközben te is tudod, hogy csak egy életed van.
Végezetül ne áltasd maga, hogy várva várjuk az összeomlást. Főleg én, aki szeretném a szűkös hátralevőmet kényelemben eltölteni, mert nemigen van kedvem alkalmazkodni egy sokkal kellemetlenebb új élethez, de józan ésszel felfogjuk a jeleket és egyértelműen leszűrjük az egyetlen logikus következtetést. De, ha ez nem megy, akkor csak álmodj tovább.
Fenét “kínálom fel testem áldozatul” (egyszer csak sikerül megnézni a strawman érvelési hiba definícióját, amit ezzel a mondattal újra elkövet, kedves uram).
Csak elfogadom Melampo “prepper kolléga” ítéletét, idézem: Aki nekiáll vitatkozni és okoskodni azt többnyire fejbe lövik és ott hagyják a varjaknak. Nehéz úgy gondolnom, hogy a PC módon általánosságba csomagolt életveszélyes fenyegetés rám nem vonatkozik, hiszen én pont az a vitatkozó és okoskodó “aki” vagyok. Többnyire ;-)
A többi hivatkozott hiba leírása is megtalálható ezen a honlapon, a “bandwagon” megtekintése különösen ajánlott, mert definíció szerint sikerült leírni az “érvelésben”. Ezek ismerete és alkalmazása nélkül nem beszélhetünk racionális gondolkodásról. Már ha elfogadjuk forrásként a klasszikus görög definíciót, és nem a mai “hangosabban és többen ordítunk tehát igazunk van” változatot műveljük. :-)
… de hogy kerek legyen:
Jogos, a “várva várt” értelmezhető “strawman” érvelési hibának, ezért pontosítok: ezalatt azt értem, hogy a “prepper” (ami nem hordoz értékítéletet, csupán egy csoport megnevezése, ahogy a “horda” a “nemzetségi-törzsi szervezet kialakulását megelőző társadalmi egység”) komoly szellemi és anyagi erőforrásokat fordít az összeomlásra való felkészülésre – és nem azt, hogy “szeretné”.
A problémám ezzel az, hogy az elmúlt évek alatt, sorozatos döntések eredőjeként pl. összeomlott az egészségügyi rendszerünk, jobbágysorba taszították a vidék földműveseit, … Szerintem ha ennyi elszántsággal az ellátó rendszereinket, közösségi értékeinket védtük volna, nem itt tartanánk – de ezt akkor még, és most már hiába mondom, nincs mit csinálni.
A “rögeszmét” elfogadom, ahogy legjobb barátomtól is a “megszállott” jelzőt. Én magam hívőnek nevezném, ha ma nem lenne divat ezen a szón “babonást” érteni. Kiegyezem tehát a megjelöléssel, és azzal, hogy ennek tudatában velem nem érdemes vitatkozni. Szerintem ez így jó lezárás. Megyek is MI-t csinálni ;-)
Arma Gedeon 2015. július 1. szerda - 08:43
Amikor valaki lelövöldöz tizenöt embert egy iskolában, vagy hasonló, utólag felmerül, hogy voltak jelek, csak akik látták, nem mertek szólni, vagy szóltak, de mások lehurrogták őket. Én szólok, Lóránd egy kötözni való bolond, a társadalomra veszélyes!
Arma, ezt tőled (akinek az ideológiája mentén valóban lövöldöznek iskolákban és templomokban), elismerésnek tekintem. :-D
Observer 2015. július 1. szerda - 09:10
40, 45, 46: „Szerénység, Virág, ha van valami, amit szeretek magamban, az a szerénység.” – mondta Bástya elvtárs. /Bacsó P.: A tanú/ ;-)
A tudás, ha nem párosul némi szerénységgel és alázattal, hanem elefántcsont-toronyból néz le a /lenézett(?)/ tömegre, ráadásul egy kis pökhendiséggel társulva, akkor az rendszerint – nem meglepő módon – ellenérzéseket vált ki az emberekben.
Jövőnk és Kedves Loránd – intellektuálisan messze az átlag felett vagytok, de ezt nem igazán tudjátok kezelni, nem tudjátok teljes mértékben “lefordítani” a gondolataitokat közérthető szintre (főleg Loránd), az emiatt kialakuló értetlenségre pedig felháborodással válaszoltok.
A hozzászólásaitok alapján bennem ez a benyomás alakult ki rólatok – örülnék, ha nem sértődnétek meg emiatt… ;-)
Touché! :-)
Pár évig járogattam egy asztalos mesterhez. Tudtam áttört esztergált virágtartót csinálni, de azt el kellett fogadnom, hogy kézzel méretpontos deszkát gyalulni soha nem leszek képes, mert azt tízévesen kell kezdeni. Egy dolog a művészkedés, egy másik az ipar. Ez már csak ilyen dolog.
2015. június 28., vasárnap
Média ingerküszöb alatt - közeljövő
Antalffy Tibor: Az emberek az elmúlt két világháborút se látták előre (logikai levezetés)
Annak idején a széleskörű társadalomnak fogalma se volt, hogy közeleg az I. majd a II. világháború, miközben a kormányok már évekkel korábban tisztán látták a ráutaló eseményeket. Viszont tény az, hogy az egyértelmű jelek feketén-fehéren ott álltak azok részére is, akik vették maguknak a fáradtságot, hogy megismerjék a tényeket, pontosan úgy, mint napjainkban, amikor a napnál is világosabb, hogy a környezeti összeomlás beindulása és a III. világháború kirobbanása előtt állunk. És igen, a III. világháború termonukleáris lesz, amit se a laikusok, se a „szakemberek” nem tudnak se felmérni, se elképzelni.
...
[érdemes elolvasni a hozzászólásokat, különösen "svájci" és "jövőnk" részéről]
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:14
Tibor bá’ nem a töltet clean (habár, ha pontosak akarunk lenni, akkor a Teller-Ulam típusú kétfázisú töltetek azok, lényegében csak kezdeti sugárzás, az is pár óra-nap), hanem az ideális pusztításhoz (20-25psi maximális kiterjedés területileg) szükséges magasság van a tiszta robbantás magassága felett.
Értelemszerűen: silókra (USA 400-450), kemény célpontokra felszíni megy, fallout-al, de ez területileg kicsi lesz, a hidegháborúshoz képest fingnyi. ÉS nem zabálja meg az ózonréteget.
20 év után… vígan előjönnek (már hamarabb).
ÉS nem az atomháborútól és annak rövid utóhatásától kell fosni, hanem az utána jövő időszakot… az lesz a horror, a Földre szállt pokol maga. (Aki nem érti belém ne kössön, most írok erről egy szaktanulmányt, illetve többen önállóan.)
2015. június 26. péntek - 22:42
Ejnye, de bosszantana, ha pont most húznák ki alólam a szőnyeget, épp kezdem végre élvezni, amit csinálok…
Jövőnk, ha érdekel, én is eljátszottam anno a gondolattal, éppen itt (ez talán így nem tiltott önreklám ), íme:
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/10/a-sotet-nap-tuloldalan.html
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:52
Kedves Lóránd… most mit mondjak… jól írsz vagy ismered a dörgést.
2015. június 27. szombat - 06:01
“Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból;
épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”
(Lao-ce, Tao te king)
… viszont én a jelek szerint nagyobb jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mivel töltöm az időmet: bombák számolgatásával és katasztrófa-forgatókönyvek elemzésével, vagy a folyamatok okainak megértésével és a katasztrófa elkerülésének lehetőségeivel. Racionálisan szemlélve egyiknek sincs sok értelme, de szerintem én jobban szórakozom. Legalábbis azóta, hogy végre képes vagyok elfogadni Darwin törvényét: ha ez a faj tényleg túl hülye a továbblépéshez, akkor pusztuljon el úgy, ahogy óhajt. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy önmagam szórakoztatására ilyesmiket írjak.
Peace!
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 07:15
90 – Arma:
Semmit se olvasok el, ami ilyen hosszú. Elolvasom az első 20 sort, amiből megértem az egésznek az “izét”. Aki igényt tart arra, hogy végigolvassam az alkotását, annak 20 soron belül egyetlen mondattal közölni kell, mit az elképzelése.
92 – Kedves Loránd:
dettó.
2015. június 27. szombat - 08:16
93, Tibor bá, (a lényeg vastagon kiemelve, hogy ne kelljen sokat olvasni :-) ) ön ezzel elmondta, miért nem érdemes egyetlen szót sem komolyan venni a (talán megengedi: szintén nem rövid… ) irományaiból, ugyanis 1: kizárólag azokból a forrásokból szemezget, amely az ÖN természetesen abszolút igaz világképének megfelel ÉS 2: 20 bevezető sorban összefoglalható.
Előbbi horizontális szűrés, amely képtelenné teszi Önt az elsőre idegennek tűnő források megismerésére (“cherry picking”: aki más véleményen van, nyilván ostoba). Utóbbi vertikális, egy komplex és lényeget érintő elemzés ugyanis folyamatában bomlik ki: a megszokott kliséktől eltérő fogalmakat vezet be, kapcsolatokat elemez, újabb fogalmakat alkot, tehát egy építmény, amelynek a belsejét nem LEHET húsz sorban elmagyarázni az ajtóban álló bácsikának – hiába fog duzzogva elvonulni (“personal incredulity”).
A “science for the masses” hiába oly kedves Önnek, a használati utasítások szintje, nem az objektív megismerésé és alkotásé.
Nem, egyáltalán nem tartok igényt arra, hogy Ön elolvassa, amit ide írok, nem Önnek írom, a rólam alkotott véleményét pedig számos alkalommal volt kedves a tudomásomra hozni. Ezzel nyilván Ön is tisztában van, de megértem, hogy ezt egy-egy hozzászólásom után, az Ön olvasóközönségének megfelelő orientálására megismételni kénytelen. Viszont, ha nem szól hozzám, én sem szólok Önhöz. RÓLAM nyugodtan írjon bármit, csak ne válaszoljon, kérem, mert így két udvariatlanság között vagyok kénytelen választani (a levegőnek nézés és az értelmetlen kritizálás), és nincs jó megoldás.
Ugyanez udvariasabb formában:
Ön az összeomlás túlélésére keres megoldást – én ha arra kerül a sor, kiállok az ajtóba és lelövetem magam, mert a vegetálás nem érdekel, a túlélést biztosító sémák: a talpnyalás vagy agresszív önzés nem az én pályám.
Én az összeomlás elkerülésére keresek megoldást, amelyre az Ön gondolkodása, hozzáállása legjobb tudásom szerint alkalmatlan, csak kárt okoz.
Azonos témák foglalkoztatnak minket, de gyökeresen eltérő módon szemléljük őket, ezért nem létezhet közöttünk érdemi kommunikáció.
Ismétlem, most már képes vagyok elfogadni Darwin törvényét. :-)
Köszönöm.
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 11:29
94 – Kedves Loránd:
Nem (csak) neked szánom: Az utolsó szóváltás óta tovább süllyedtél korábbi rögeszmédbe, ami azért nem ment az intellektusod rovására. Ez utóbbinak őszintén örülök, de azt azért figyelembe kellene venned, hogy ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését. — Máskülönben felhívnám a figyelmed Roger Martin du Gard – A Thibault család című könyvére. Olvasd el, neked különösképpen hasznos lenne. Ott nem egy ember, egy hatalmas francia mozgalom akarta megakadályozni az egyre fenyegetőbb I. világháborút, és mint tudjuk hiába.
Szerintem a te tevékenységed a káros, mert megpróbálod elhitetni az emberekkel, hogy a szomorú jövő elkerülhető. Én meg azt mondom, hogy nem kerülhető el, és tessék rá felkészülni, mert ennél okosabbat tenni nem lehet. Aztán az olvasók azt a verziót fogadják el, amelyiket akarják.
2015. június 27. szombat - 12:05
96, Tibor bá:
1: Kértem valamit, és megmagyaráztam, hogy miért. Lehet, hogy Ön ez után szükségesnek tartja ezt kijelenteni: “ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését”. Felesleges. Én a kérés szón kérést értek, és mivel ez az Ön honlapja, természetesen figyelmen kívül hagyhatja.
2: Az “elhitetés” szintén nem az én műfajom, az az Ön által képviselt “science for the masses”. Én egyebek mellett az itteni kudarca fulladt kommunikációs kísérletem eredményeként tisztában vagyok azzal, hogy Ön és a honlap által kiszolgált, annak színvonalával elégedett közönség nem fogja megérteni, amit mondok. Ez az Ön számára elégséges indok arra, hogy tévesnek tekintse a meg sem ismert elemzéseimet, továbbá nagyképűnek engem, mert ezt jelzem.
3: Nem állítom, hogy elkerülhető, azt viszont igen, hogy az Ön által fényesen reprezentált “prepper” horda meg sem próbálja, éppen ellenkezőleg: önző hozzáállásával tovább rongálja a közösségi gondolkodás maradékait, tehát addig csinálja, hogy végül igaza lesz – még ha esetleg eredetileg nem is volt.
Továbbá állítom: nem érdemes olyan nagyon sportolni a túlélésre, mert az állati vegetáció lesz – vagy istenkirályság. Vagyis: lehet, hogy nincs igazam, az Ön “forgatókönyve” viszont egyértelműen reménytelen, értelmetlen szócséplés, pontosabban éppen definíció szerinti hitegetés.
De mindez már a sokadik ismétlés.
Annak a mozgalomnak valószínűleg nem állt a rendelkezésére egy globális egyidejű informatikai hálózat (amely sajnálatos módon egyre silányabb gondolkodási képességű embereket köt össze), továbbá lehetséges, hogy nem jutottak túl messzire egy erre épülő transzparens konfiguratív informatikai környezet kialakításában. Én igen.
Van esélyem? Hát, Önt, vagy az eddigi összes és folyamatos kudarcomat tekintve: nincs. Viszont oldottam már meg lehetetlen feladatokat ugyanilyen “támogatás” mellett. Amit tudok, megteszem, a kedves olvasók meg csak gyűjtsék a konzerveket és aggódjanak. Nekem erre nincs időm :-D
Bocsássa meg, hogy az Ön hozzászólásaira a továbbiakban akkor sem reagálok, ha nekem címzi.
Jövőnk 2015. június 27. szombat - 13:52 Tibor bá’ vs Kedves Lóránd…
megteszem, mert meg kell: én Tibor bá’ mellett és érvelése mellett állok ki.
...
elfmage 2015. június 27. szombat - 14:23 Régen szólogattam hozzá, de most én is leteszem a garast Tibor bá’ mellett Lóránddal szemben.
...
kalotaszegi 2015. június 27. szombat - 15:49 Loránd, komolyan azt mondod ,hogy néhány ezer ( legyen tizezer)világvége ” hivő” inditja be és tartja életben az összeomláshoz vezető folyamatot ?!
...
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 16:44 98…100:
Úgy gondolom, hogy Kedves Lorádhoz intézett szavaink falra hányt borsó. Olyan ő, mint az istenhívők, hisz abban, amit kigondolt magának és senki más szavát nem gondolja végig, elintézi azzal, hogy ez a “horda” nem ér fel az intellektusához. Dead end.
Mvm9 2015. június 27. szombat - 19:15
Biztos az ami már megtörtént. A pusztulás, atomháború stb. sem biztos, csak valószínű – amennyiben jól dekódoljuk a rá utaló jeleket. Ha mákszemnyi sanszom lenne valamin változtatni, és tudnám is hogy mi az, akkor biztosan nem ülnék ölbe tett kézzel.
Ez egy elvi hozzáállás, és semmi köze nincs a siker esélyéhez.
...
2015. június 27. szombat - 22:52
Én abban élek, hogy megvan az a bizonyos mákszemnyi sanszom, és ez még akkor is jobban tetszik, ha csak áltatom magam. Nem is ülök ölbe tett kézzel ;-)
Köszönöm a visszajelzést, ez is pont jókor jött. Üdv!
Tibor bá' 2015. június 28. vasárnap - 07:48
111:
Ez mind nagyon szép, de itt most a végén nem egészen erről volt szó, még mielőtt Kedves Loránd – miután alaposan belepiszkított a levesbe – némi sértettséggel, és megfelelő előkelőséggel visszavonult. Itt most arról van szó, hogy mi felé kell befolyásolni döntési pozícióban lévő családfőket. Idealista állom irányába, vagyis a boldog tétlenség felé — vagy egy felelősség teljes felkészülés irányába, legalább elméleti síkon.
Ilyen alapon Kedves Loránd azt is prédikálhatná, hogy “Imádkozzatok, valamennyien a mindenható, és könyörületes isten kezében vagyunk.”
2015. június 28. vasárnap - 08:32
Ám aki képes olvasott szöveg értelmezésére, az adjon választ az alábbi bekezdésben említett problémára, mielőtt “felelősségteljesnek” nevezné a konzervhalmozást.
“Az erősebb, csak önmagukra számító csoportok kirajzanak vidékre. Fegyverek, készletek, esetleg előre elkészített menedékhelyek, 5-25 fős csoportok. Lényegében ez az a létszám, amely egymásban ilyen körülmények között is megbízni képes, és kommunikációs eszközök hiányában is hatékonyan irányítható. És ez az utóbbi tulajdonság, ami miatt a Szervezet számára nem jelentenek akadályt.
Már az első körben alaposan ellátják egymás baját. A maradék egy része letelepedésre, a másik fele portyázásra szakosodik. Hamar kiderül, hogy a messzire hordó lőfegyverek korában nincs olyan méretű közösség, amely hatékonyan lenne képes megvédeni egy akkora területet, amelyen a létfenntartását biztosítani tudja. Egyszerűen nincs elég ember a határok folyamatos védelmére olyanokkal szemben, akik rabolni akarnak.
Az ő elvesztésük kevésbé fáj. Ők azok, akiknek volt választási lehetőségük, erőforrásuk ahhoz, hogy békés, közösségi megoldásokban gondolkodjanak, ne ostoba vadnyugatos mintákat kövessenek.”
Ne értsen félre senki, ez nem az itt szokásos kinyilatkoztatás, csupán egy elemzői vélemény, amelyre valóban kíváncsian várom az érdemi cáfolatot. A rádiózást azért vetem el, mert szerintem bemérhető és célponttá teszi a kísérletezőt, én biztos nem csinálnám.
Jó, kicsit őszintébben: igazából nem érdekel, mert nem erre játszom, csak örömmel látnám, hogy a prepper horda (igen, ragaszkodom ehhez a megjelöléshez, mert definíció szerint stimmel) is végiggondolta ezeket a szempontokat.
Aztán jöhet a lerobbant nukleáris erőművek utána maradó fallout, az elszabaduló egyéb veszélyes hulladékok, stb. ami komoly szervezettség mellett is nehéz probléma
2015. június 28. vasárnap - 09:26
Tibor bá': Én még egyszer se mentem a te blogodra hirdetni az igét, kritizálni a bloggazdát, sértegetni a hozzá szolokat, végezetül promótálni saját blogomat. Próbáld magad ehhez tartani.
Balázs 2015. június 28. vasárnap - 11:21
...
Loránd kötödése az emberi civilizációhoz érthető, mivel ezen faj tagjai vagyunk. De elvárása- ha van ilyen-már túlzónak tűnik, legalábbis számomra.
Jövőnk 2015. június 28. vasárnap - 11:30
A szakértő egy fasz (és az elemzése egy kupac szar.) Amúgy ismerős az írás.
Továbbra is és még erőteljesebben kiállok Tibor bá’ mellett!
És ugye te sem gondolod komolyan, hogy majd egy nyilvános fórumon leírja neked bárki, főleg én, hogyan kell egy település védelmét (és önfenntartását) megszervezni, pláne, hogy erre nincs általános minta, mert három releváns paramétere van, amely település specifikus.
Ez a reaktor dolog meg tényleg kezd unalmas lenni… igen, az a 400-500 atomreaktor gondot okozhat és fog is eg részük, DE nem mind grafitos, mint Csernobil volt és a bal kezemet fel merem tenni, hogy te kibaszottul nem értesz egy atomerőműhöz. Én sem. Csak van kollégám, akinek ez a végzettsége.
...
2015. június 28. vasárnap - 19:40 A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.
Én azokat is kritizálom, akiknek dolgozom, tartalmi vitát provokálok akkor is, ha “mindenki ugyanúgy gondolja”; a legjobb tudásom szerinti döntéseket hozom, nem ritkán lehetetlennek tűnő feladatokra vállalkozom akkor is, ha ettől a jutalmam vagy állásom függ. Nem feladatom és nem is célom “beilleszkedni a rendszerbe”, gyakran nem szeretnek, véletlenül vagy szándékosan akadályoznak, és ha ennek dacára működik az amiért vakulásig dolgoztam, így vagy úgy, de vége a dalnak. Ez foglalkozási ártalom annál, aki a “dobozon kívüli” gondolkodásából él, és nyomot hagy a kommunikáción.
A tanítást ismét köszönöm. Nem fogom elfelejteni.
Látom a moderációt. Nem szükséges átengedni, részemről rendben van az is, hogy a felülírt hozzászólásom az utolsó.
Annak idején a széleskörű társadalomnak fogalma se volt, hogy közeleg az I. majd a II. világháború, miközben a kormányok már évekkel korábban tisztán látták a ráutaló eseményeket. Viszont tény az, hogy az egyértelmű jelek feketén-fehéren ott álltak azok részére is, akik vették maguknak a fáradtságot, hogy megismerjék a tényeket, pontosan úgy, mint napjainkban, amikor a napnál is világosabb, hogy a környezeti összeomlás beindulása és a III. világháború kirobbanása előtt állunk. És igen, a III. világháború termonukleáris lesz, amit se a laikusok, se a „szakemberek” nem tudnak se felmérni, se elképzelni.
...
[érdemes elolvasni a hozzászólásokat, különösen "svájci" és "jövőnk" részéről]
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:14
Tibor bá’ nem a töltet clean (habár, ha pontosak akarunk lenni, akkor a Teller-Ulam típusú kétfázisú töltetek azok, lényegében csak kezdeti sugárzás, az is pár óra-nap), hanem az ideális pusztításhoz (20-25psi maximális kiterjedés területileg) szükséges magasság van a tiszta robbantás magassága felett.
Értelemszerűen: silókra (USA 400-450), kemény célpontokra felszíni megy, fallout-al, de ez területileg kicsi lesz, a hidegháborúshoz képest fingnyi. ÉS nem zabálja meg az ózonréteget.
20 év után… vígan előjönnek (már hamarabb).
ÉS nem az atomháborútól és annak rövid utóhatásától kell fosni, hanem az utána jövő időszakot… az lesz a horror, a Földre szállt pokol maga. (Aki nem érti belém ne kössön, most írok erről egy szaktanulmányt, illetve többen önállóan.)
2015. június 26. péntek - 22:42
Ejnye, de bosszantana, ha pont most húznák ki alólam a szőnyeget, épp kezdem végre élvezni, amit csinálok…
Jövőnk, ha érdekel, én is eljátszottam anno a gondolattal, éppen itt (ez talán így nem tiltott önreklám ), íme:
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/10/a-sotet-nap-tuloldalan.html
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:52
Kedves Lóránd… most mit mondjak… jól írsz vagy ismered a dörgést.
2015. június 27. szombat - 06:01
“Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból;
épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”
(Lao-ce, Tao te king)
… viszont én a jelek szerint nagyobb jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mivel töltöm az időmet: bombák számolgatásával és katasztrófa-forgatókönyvek elemzésével, vagy a folyamatok okainak megértésével és a katasztrófa elkerülésének lehetőségeivel. Racionálisan szemlélve egyiknek sincs sok értelme, de szerintem én jobban szórakozom. Legalábbis azóta, hogy végre képes vagyok elfogadni Darwin törvényét: ha ez a faj tényleg túl hülye a továbblépéshez, akkor pusztuljon el úgy, ahogy óhajt. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy önmagam szórakoztatására ilyesmiket írjak.
Peace!
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 07:15
90 – Arma:
Semmit se olvasok el, ami ilyen hosszú. Elolvasom az első 20 sort, amiből megértem az egésznek az “izét”. Aki igényt tart arra, hogy végigolvassam az alkotását, annak 20 soron belül egyetlen mondattal közölni kell, mit az elképzelése.
92 – Kedves Loránd:
dettó.
2015. június 27. szombat - 08:16
93, Tibor bá, (a lényeg vastagon kiemelve, hogy ne kelljen sokat olvasni :-) ) ön ezzel elmondta, miért nem érdemes egyetlen szót sem komolyan venni a (talán megengedi: szintén nem rövid… ) irományaiból, ugyanis 1: kizárólag azokból a forrásokból szemezget, amely az ÖN természetesen abszolút igaz világképének megfelel ÉS 2: 20 bevezető sorban összefoglalható.
Előbbi horizontális szűrés, amely képtelenné teszi Önt az elsőre idegennek tűnő források megismerésére (“cherry picking”: aki más véleményen van, nyilván ostoba). Utóbbi vertikális, egy komplex és lényeget érintő elemzés ugyanis folyamatában bomlik ki: a megszokott kliséktől eltérő fogalmakat vezet be, kapcsolatokat elemez, újabb fogalmakat alkot, tehát egy építmény, amelynek a belsejét nem LEHET húsz sorban elmagyarázni az ajtóban álló bácsikának – hiába fog duzzogva elvonulni (“personal incredulity”).
A “science for the masses” hiába oly kedves Önnek, a használati utasítások szintje, nem az objektív megismerésé és alkotásé.
Nem, egyáltalán nem tartok igényt arra, hogy Ön elolvassa, amit ide írok, nem Önnek írom, a rólam alkotott véleményét pedig számos alkalommal volt kedves a tudomásomra hozni. Ezzel nyilván Ön is tisztában van, de megértem, hogy ezt egy-egy hozzászólásom után, az Ön olvasóközönségének megfelelő orientálására megismételni kénytelen. Viszont, ha nem szól hozzám, én sem szólok Önhöz. RÓLAM nyugodtan írjon bármit, csak ne válaszoljon, kérem, mert így két udvariatlanság között vagyok kénytelen választani (a levegőnek nézés és az értelmetlen kritizálás), és nincs jó megoldás.
Ugyanez udvariasabb formában:
Ön az összeomlás túlélésére keres megoldást – én ha arra kerül a sor, kiállok az ajtóba és lelövetem magam, mert a vegetálás nem érdekel, a túlélést biztosító sémák: a talpnyalás vagy agresszív önzés nem az én pályám.
Én az összeomlás elkerülésére keresek megoldást, amelyre az Ön gondolkodása, hozzáállása legjobb tudásom szerint alkalmatlan, csak kárt okoz.
Azonos témák foglalkoztatnak minket, de gyökeresen eltérő módon szemléljük őket, ezért nem létezhet közöttünk érdemi kommunikáció.
Ismétlem, most már képes vagyok elfogadni Darwin törvényét. :-)
Köszönöm.
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 11:29
94 – Kedves Loránd:
Nem (csak) neked szánom: Az utolsó szóváltás óta tovább süllyedtél korábbi rögeszmédbe, ami azért nem ment az intellektusod rovására. Ez utóbbinak őszintén örülök, de azt azért figyelembe kellene venned, hogy ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését. — Máskülönben felhívnám a figyelmed Roger Martin du Gard – A Thibault család című könyvére. Olvasd el, neked különösképpen hasznos lenne. Ott nem egy ember, egy hatalmas francia mozgalom akarta megakadályozni az egyre fenyegetőbb I. világháborút, és mint tudjuk hiába.
Szerintem a te tevékenységed a káros, mert megpróbálod elhitetni az emberekkel, hogy a szomorú jövő elkerülhető. Én meg azt mondom, hogy nem kerülhető el, és tessék rá felkészülni, mert ennél okosabbat tenni nem lehet. Aztán az olvasók azt a verziót fogadják el, amelyiket akarják.
2015. június 27. szombat - 12:05
96, Tibor bá:
1: Kértem valamit, és megmagyaráztam, hogy miért. Lehet, hogy Ön ez után szükségesnek tartja ezt kijelenteni: “ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését”. Felesleges. Én a kérés szón kérést értek, és mivel ez az Ön honlapja, természetesen figyelmen kívül hagyhatja.
2: Az “elhitetés” szintén nem az én műfajom, az az Ön által képviselt “science for the masses”. Én egyebek mellett az itteni kudarca fulladt kommunikációs kísérletem eredményeként tisztában vagyok azzal, hogy Ön és a honlap által kiszolgált, annak színvonalával elégedett közönség nem fogja megérteni, amit mondok. Ez az Ön számára elégséges indok arra, hogy tévesnek tekintse a meg sem ismert elemzéseimet, továbbá nagyképűnek engem, mert ezt jelzem.
3: Nem állítom, hogy elkerülhető, azt viszont igen, hogy az Ön által fényesen reprezentált “prepper” horda meg sem próbálja, éppen ellenkezőleg: önző hozzáállásával tovább rongálja a közösségi gondolkodás maradékait, tehát addig csinálja, hogy végül igaza lesz – még ha esetleg eredetileg nem is volt.
Továbbá állítom: nem érdemes olyan nagyon sportolni a túlélésre, mert az állati vegetáció lesz – vagy istenkirályság. Vagyis: lehet, hogy nincs igazam, az Ön “forgatókönyve” viszont egyértelműen reménytelen, értelmetlen szócséplés, pontosabban éppen definíció szerinti hitegetés.
De mindez már a sokadik ismétlés.
Annak a mozgalomnak valószínűleg nem állt a rendelkezésére egy globális egyidejű informatikai hálózat (amely sajnálatos módon egyre silányabb gondolkodási képességű embereket köt össze), továbbá lehetséges, hogy nem jutottak túl messzire egy erre épülő transzparens konfiguratív informatikai környezet kialakításában. Én igen.
Van esélyem? Hát, Önt, vagy az eddigi összes és folyamatos kudarcomat tekintve: nincs. Viszont oldottam már meg lehetetlen feladatokat ugyanilyen “támogatás” mellett. Amit tudok, megteszem, a kedves olvasók meg csak gyűjtsék a konzerveket és aggódjanak. Nekem erre nincs időm :-D
Bocsássa meg, hogy az Ön hozzászólásaira a továbbiakban akkor sem reagálok, ha nekem címzi.
Jövőnk 2015. június 27. szombat - 13:52 Tibor bá’ vs Kedves Lóránd…
megteszem, mert meg kell: én Tibor bá’ mellett és érvelése mellett állok ki.
...
elfmage 2015. június 27. szombat - 14:23 Régen szólogattam hozzá, de most én is leteszem a garast Tibor bá’ mellett Lóránddal szemben.
...
kalotaszegi 2015. június 27. szombat - 15:49 Loránd, komolyan azt mondod ,hogy néhány ezer ( legyen tizezer)világvége ” hivő” inditja be és tartja életben az összeomláshoz vezető folyamatot ?!
...
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 16:44 98…100:
Úgy gondolom, hogy Kedves Lorádhoz intézett szavaink falra hányt borsó. Olyan ő, mint az istenhívők, hisz abban, amit kigondolt magának és senki más szavát nem gondolja végig, elintézi azzal, hogy ez a “horda” nem ér fel az intellektusához. Dead end.
Mvm9 2015. június 27. szombat - 19:15
Biztos az ami már megtörtént. A pusztulás, atomháború stb. sem biztos, csak valószínű – amennyiben jól dekódoljuk a rá utaló jeleket. Ha mákszemnyi sanszom lenne valamin változtatni, és tudnám is hogy mi az, akkor biztosan nem ülnék ölbe tett kézzel.
Ez egy elvi hozzáállás, és semmi köze nincs a siker esélyéhez.
...
2015. június 27. szombat - 22:52
Én abban élek, hogy megvan az a bizonyos mákszemnyi sanszom, és ez még akkor is jobban tetszik, ha csak áltatom magam. Nem is ülök ölbe tett kézzel ;-)
Köszönöm a visszajelzést, ez is pont jókor jött. Üdv!
Tibor bá' 2015. június 28. vasárnap - 07:48
111:
Ez mind nagyon szép, de itt most a végén nem egészen erről volt szó, még mielőtt Kedves Loránd – miután alaposan belepiszkított a levesbe – némi sértettséggel, és megfelelő előkelőséggel visszavonult. Itt most arról van szó, hogy mi felé kell befolyásolni döntési pozícióban lévő családfőket. Idealista állom irányába, vagyis a boldog tétlenség felé — vagy egy felelősség teljes felkészülés irányába, legalább elméleti síkon.
Ilyen alapon Kedves Loránd azt is prédikálhatná, hogy “Imádkozzatok, valamennyien a mindenható, és könyörületes isten kezében vagyunk.”
2015. június 28. vasárnap - 08:32
Ám aki képes olvasott szöveg értelmezésére, az adjon választ az alábbi bekezdésben említett problémára, mielőtt “felelősségteljesnek” nevezné a konzervhalmozást.
“Az erősebb, csak önmagukra számító csoportok kirajzanak vidékre. Fegyverek, készletek, esetleg előre elkészített menedékhelyek, 5-25 fős csoportok. Lényegében ez az a létszám, amely egymásban ilyen körülmények között is megbízni képes, és kommunikációs eszközök hiányában is hatékonyan irányítható. És ez az utóbbi tulajdonság, ami miatt a Szervezet számára nem jelentenek akadályt.
Már az első körben alaposan ellátják egymás baját. A maradék egy része letelepedésre, a másik fele portyázásra szakosodik. Hamar kiderül, hogy a messzire hordó lőfegyverek korában nincs olyan méretű közösség, amely hatékonyan lenne képes megvédeni egy akkora területet, amelyen a létfenntartását biztosítani tudja. Egyszerűen nincs elég ember a határok folyamatos védelmére olyanokkal szemben, akik rabolni akarnak.
Az ő elvesztésük kevésbé fáj. Ők azok, akiknek volt választási lehetőségük, erőforrásuk ahhoz, hogy békés, közösségi megoldásokban gondolkodjanak, ne ostoba vadnyugatos mintákat kövessenek.”
Ne értsen félre senki, ez nem az itt szokásos kinyilatkoztatás, csupán egy elemzői vélemény, amelyre valóban kíváncsian várom az érdemi cáfolatot. A rádiózást azért vetem el, mert szerintem bemérhető és célponttá teszi a kísérletezőt, én biztos nem csinálnám.
Jó, kicsit őszintébben: igazából nem érdekel, mert nem erre játszom, csak örömmel látnám, hogy a prepper horda (igen, ragaszkodom ehhez a megjelöléshez, mert definíció szerint stimmel) is végiggondolta ezeket a szempontokat.
Aztán jöhet a lerobbant nukleáris erőművek utána maradó fallout, az elszabaduló egyéb veszélyes hulladékok, stb. ami komoly szervezettség mellett is nehéz probléma
2015. június 28. vasárnap - 09:26
Tibor bá': Én még egyszer se mentem a te blogodra hirdetni az igét, kritizálni a bloggazdát, sértegetni a hozzá szolokat, végezetül promótálni saját blogomat. Próbáld magad ehhez tartani.
Balázs 2015. június 28. vasárnap - 11:21
...
Loránd kötödése az emberi civilizációhoz érthető, mivel ezen faj tagjai vagyunk. De elvárása- ha van ilyen-már túlzónak tűnik, legalábbis számomra.
Jövőnk 2015. június 28. vasárnap - 11:30
A szakértő egy fasz (és az elemzése egy kupac szar.) Amúgy ismerős az írás.
Továbbra is és még erőteljesebben kiállok Tibor bá’ mellett!
És ugye te sem gondolod komolyan, hogy majd egy nyilvános fórumon leírja neked bárki, főleg én, hogyan kell egy település védelmét (és önfenntartását) megszervezni, pláne, hogy erre nincs általános minta, mert három releváns paramétere van, amely település specifikus.
Ez a reaktor dolog meg tényleg kezd unalmas lenni… igen, az a 400-500 atomreaktor gondot okozhat és fog is eg részük, DE nem mind grafitos, mint Csernobil volt és a bal kezemet fel merem tenni, hogy te kibaszottul nem értesz egy atomerőműhöz. Én sem. Csak van kollégám, akinek ez a végzettsége.
...
2015. június 28. vasárnap - 19:40 A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.
Én azokat is kritizálom, akiknek dolgozom, tartalmi vitát provokálok akkor is, ha “mindenki ugyanúgy gondolja”; a legjobb tudásom szerinti döntéseket hozom, nem ritkán lehetetlennek tűnő feladatokra vállalkozom akkor is, ha ettől a jutalmam vagy állásom függ. Nem feladatom és nem is célom “beilleszkedni a rendszerbe”, gyakran nem szeretnek, véletlenül vagy szándékosan akadályoznak, és ha ennek dacára működik az amiért vakulásig dolgoztam, így vagy úgy, de vége a dalnak. Ez foglalkozási ártalom annál, aki a “dobozon kívüli” gondolkodásából él, és nyomot hagy a kommunikáción.
A tanítást ismét köszönöm. Nem fogom elfelejteni.
Látom a moderációt. Nem szükséges átengedni, részemről rendben van az is, hogy a felülírt hozzászólásom az utolsó.
2015. június 26., péntek
Jogálom, második felvonás
Az ügyészség szerint az, hogy Matolcsy György és Gerhardt Ferenc
hamis vagyonnyilatkozatot adott le, nem bűncselekmény, mivel fel sem
fogták, hogy mit cselekszenek.
"Tipikus történet, amikor udvariassági gesztus hülyének feltüntetnem ellenfelemet, mert ha azt feltételezném, hogy eszénél van, akkor börtönbe kéne csukni. Jellemző példa minden politikai vita (parlamentben, tévében), sőt az egyoldalú kinyilatkoztatások bármely részről (sajtónyilatkozatok, Facebook-üzenetek, tüntetők szlogenjei, videói)."
Lásd továbbá: "A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól" illetve "Fejétől büdösödik a hal".
Lefordítva: ha bűnöző ül kormányzati pozícióban, szükségképpen feltételezni fogja, hogy az általa irányított emberek törvénykerülő magatartást folytatnak, hiszen ő maga is ezt teszi. Következésképpen:
1: betarthatatlan törvényeket hoz, amelyeket állandóan változtat, hiszen pontosan tudja, ő maga hogyan siklik ki alóluk;
2: ezek után jogosan feltételezi, hogy aki életben van, az bűnöző, hiszen ő maga sem tudja, hogyan maradna életben, ha betartaná a törvényeket;
3: az erőforrásokat az értelmes működés támogatása helyett az ellenőrzésre fordítja;
4: felszámolja az általa irányított társadalom egyeztetésen és együttműködésen alapuló hálózatos működését, közvetlen kézi irányítást kíván létrehozni, amelyben az irányító és az irányított kaszt minden (anyagi, jogi, stb) szempontból külön világban él.
A mai civilizáció viszont éppen a hálózatos működés eredménye és KIZÁRÓLAG ezen a módon tartható fenn, hiszen a közvetlen irányításhoz szükséges mennyiségű tudás nyilvánvaló módon nem jelenhet meg egyetlen ember, Orbán Viktor, Matolcsy György vagy Lézer János fejében (az, hogy látható körülöttük néhány igazhívő, teljesen érdektelen, egy nézőpont mind felett). A fenti folyamat egyértelmű bizonyítéka az irányításra való alkalmatlanságnak, egyenes következménye pedig a középkor feltámadása. Először a fejekben (mind az úri gőg, mind a jobbágyi hűség), aztán a társadalomban (hűbéri rendszer, kasztok, közmunka-jobbágyság), végül az ellátórendszerben (egészségügy, oktatás, drótkerítés).
Ez kérem szimpla matek, és akkor is működik, ha nem tetszenek felfogni. És ezt támogatják a kedves magyar álompolgárok, ki-ki vérmérséklete szerint: mellette való bólogatással, a jelenség ellen való értelmetlen hőzöngéssel (beleértve a "kreatív" hepajokat, sziamaci 5000 támogatóval), sértődött, csodálkozó, nyafogó elzárkózással (90% eséllyel ÖN, kedves olvasó).
Önvédelmi záradék, mielőtt a NERdőrség vagy a Google-hacker kreatív csapat nekem ugrana: tessék megfigyelni, mit érek el ezzel az egész hőzöngéssel. Én valójában az "értelmetlen hőzöngő" kategóriába tartozom, és csak növelem a kiábrándult, fásult tömeget. Ki lehet húzni a sokkolót a konnektorból. Felesleges nagyobb ricsajt csapni körülöttem.
Önvédelmi záradék, mielőtt a NERdőrség vagy a Google-hacker kreatív csapat nekem ugrana: tessék megfigyelni, mit érek el ezzel az egész hőzöngéssel. Én valójában az "értelmetlen hőzöngő" kategóriába tartozom, és csak növelem a kiábrándult, fásult tömeget. Ki lehet húzni a sokkolót a konnektorból. Felesleges nagyobb ricsajt csapni körülöttem.
2015. június 24., szerda
Analyst / Architect
LinkedIn - Is Business Modelling an act of an architect?
As is / to be
Introducing a new IT system in an organization is a great change itself, and I consider it similar to code refactoring. By the book this means providing the same functionality with new architecture, and thus enable improvements that were just impossible with the previous structures. So, I agree with Yves: even if that does not look like a great improvement, the first version of the new system should better be familiar to its users by having the same terms and functions as before, and provide a flexible ground for later improvement.
Adding new features initially requires very high understanding from the developers and strong support from the users, otherwise it only replaces the old errors with new ones based on misunderstanding.
Analyst/Architect
I see the technical details as the separator.
The Analyst must focus on the business terms, structures, use cases and non-functional requirements, without(!) considering any actual technology, tool, platform, etc.; must build an ideal model that satisfies the customer and is also open for further improvements later.
The Architect should match this vision with actual technologies, existing solutions, external toolkits, platforms; identify possible bottlenecks or requests that can't or should not be solved (example: not allowing speech recognition in a critical system because misunderstanding can cause damage).
Then (another important factor): based on this input, Project Management must set up timing and resource needs, and in most cases, prioritize the tasks, and finally, create a project plan for a viable subset of the vision and architecture that is both good enough and affordable (money, time) for the customer. This requires a serious negotiation with all parties, including the customer.
Well, this list of banalities was on "Analyst level", reality does not follow this nice vision by my experience. For example, if the Analyst and the Architect is the same person, the advantage and disadvantage is the same: the plans will be more technical, but the actual implementation details may break the (very important and required) abstractness of the business analysis, probably limiting the flexibility of the whole system.
Anyway, this was my 2 cents...
As is / to be
Introducing a new IT system in an organization is a great change itself, and I consider it similar to code refactoring. By the book this means providing the same functionality with new architecture, and thus enable improvements that were just impossible with the previous structures. So, I agree with Yves: even if that does not look like a great improvement, the first version of the new system should better be familiar to its users by having the same terms and functions as before, and provide a flexible ground for later improvement.
Adding new features initially requires very high understanding from the developers and strong support from the users, otherwise it only replaces the old errors with new ones based on misunderstanding.
Analyst/Architect
I see the technical details as the separator.
The Analyst must focus on the business terms, structures, use cases and non-functional requirements, without(!) considering any actual technology, tool, platform, etc.; must build an ideal model that satisfies the customer and is also open for further improvements later.
The Architect should match this vision with actual technologies, existing solutions, external toolkits, platforms; identify possible bottlenecks or requests that can't or should not be solved (example: not allowing speech recognition in a critical system because misunderstanding can cause damage).
Then (another important factor): based on this input, Project Management must set up timing and resource needs, and in most cases, prioritize the tasks, and finally, create a project plan for a viable subset of the vision and architecture that is both good enough and affordable (money, time) for the customer. This requires a serious negotiation with all parties, including the customer.
Well, this list of banalities was on "Analyst level", reality does not follow this nice vision by my experience. For example, if the Analyst and the Architect is the same person, the advantage and disadvantage is the same: the plans will be more technical, but the actual implementation details may break the (very important and required) abstractness of the business analysis, probably limiting the flexibility of the whole system.
Anyway, this was my 2 cents...
2015. június 19., péntek
Take it easy - you can't make it easy
LinkedIn - 9 Things Only Social Media Guys Would Understand
...
We Are Great Writers And Storytellers. Normally we produce great articles which are easy for audiences to read and relate. The articles created with heart and creativity that comes with a great story flows. The masterpiece is purposely curated to attract feedbacks, comments and shares too. The number of words should be around 500 - 750 per piece dependent of the article's topic and its interesting-ness. Too short or too long won't help in attracting attentions.
...
Sorry, I have a serious problem with your profession.
You educate your readers to believe they understand things because you bring those things down to their level. They become addicted to the illusion that what they need can be explained in 500-750 words, and become alienated from anything that is longer and takes real intellectual effort to get. Like "real" literature, history, science, etc, but I can also mention politics, religions, social or resource problems.
In your twitter-compatible way: YOU TRAIN SHEEP.
Doesn't it bother you?
Azleen Abdul Rahim
Hi Lorand Kedves. Like I said dude, only social media guys will understand. Take care buddy!
I think I fully understand what you say, but I don't agree with what you do (even if it seems that "social media guys" are unable to tell the difference).
To translate: I know that you can create little boats from science book pages. You can make them really nice, lots of people would follow, share and like it, and this can make profit for your clients. I have no question about that. I would still say that you should NOT tear a science book apart, and that people used to your nice boats will less likely read or understand a science book - but, after getting some of those boats, will have a strong opinion just about everything. Can you understand my problem?
For a challenge: here is one of my simpler blog texts, which is, I admit, too complicated for the average readers, although I think it would be very important. Of course I don't ask you to translate it, because I don't pay for it, I would only like you to see the other side for a second, and sorry for my English, I am an obsessed middle-aged computer geek, not a social media guy. "Buddy"... ;-)
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/05/a-question-for-7-billion.html
... but you are perfectly right, I just flush my tension onto people who don't care, and this is not the way to make anyone think about those things. So I take your advice, take care and shut up. Have a nice day and sorry for the interrupt. :-)
2015. június 18., csütörtök
Abstract thinking
Abstract thinking
As an Architect, abstract thinking is inevitable. That being the case, What principles to use during the phase of abstract thinking in a project, Techniques to grasp the abstracteness, identify the abstractness, developing concepts and ways to test if the quality of abstract thinking is good?
My 2 cents...
You are not born with abstract thinking, you learn it as you learn your language, then logical thinking, finding similarities, separate relevant attributes from the irrelevant ones.
You can apply this technique to programming. First you see tasks, but as you solve many of them, perhaps in various environments, languages and requirements, similarities emerge. You start "feeling", then seeing a model behind the processes. It takes time which can be boosted by analyzing high quality codes, reading good books (like Design Patterns), but the most you learn from refactoring your own code. Later, you do most of the refactor in your head, before typing any code. You may also like this: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/10/coping-with-infinity-digitization.html
The picture that always helps me is a gang of dwarves (that is, your classes/components). They are happy when they have only one task to do (single responsibility), and a very few commands to deal with (narrow API). They don't want others to talk into how they work, neither to do different things. Split your task among this gang, the happier they are, the better your design is. At first, it is very likely to be weak, but will improve on each task you do. Too much talk means you should move the boundaries in the responsibility map; too complex code means you may split it to multiple dwarves.
Avoid duplicates, always consider how much these dwarves must "know" about each other. For example, instead of setting some parameters directly from outside in a service, consider offering predefined "work modes" from which the user component can choose. It is an extra cost in the beginning, but a great gain when you have to extend/refactor the service.
A good design makes you asking good questions before coding, contains segments that are not required right now but would be nice improvements, which also prepares you for many of the late change requests.
Andrea Baruzzo
...
I think that the term abstraction can have a wider meaning, that of abstract data type (in the compur science speaking) or that of the concepts of a specific problem domain.
We need to clarify the acceptation of the term before to start discussion.
Krishnan Ramanujam
Agree with Andrea. Thanks..
Nice try, Krishnan, but you are the asker, you should decide on which level you talk. The answer is 42, but what was the question? :-)
By the way, this is again a general/special difference: the "abstract" term is in general a way how we handle similarities and differences, then a specialization is how we translate this concept to programming terms, and finally, to actual programming construct in a language. If I translate this previous sentence to system design, the process is the same: "ideas" -> "abstract programming models" (like UMLs, charts, etc) -> "language constructs" (classes, interfaces, etc).
Krishnan Ramanujam
Say in a domain, we envision a possibility that can solve a problem in that domain. If we are given a blank slate, what are the questions to ask that will help us develop relevant concepts, what to consider so that a concept is developed rather than a specialized solution is developed even in the first pass of developing something concrete. Thanks..
Well, that is related to the "abstract" approach, I guess. And if there was a silver bullet, everyone would use it. Sorry, there is none (yet... on the other screen I am watching my own MetaEditor, trying to find out what is the exact, working definition of the meta components like Type, Attribute, etc., and that's VERY frustrating so makes me procrastinate like chatting here :-) )
So for now, the answer is not clear. You "should" focus on creating narrow APIs and independent components - but you will surely fail creating them by just mere guessing.
If you have a blank slate and low courage, then
But you learn, and the process gets faster on each iteration. Watch the elder guys playing the same game, learn from their approach, success and mistakes, and let them fail until nobody else stands in front of you and you have to put your own bet on the table.
Good luck! :-)
As an Architect, abstract thinking is inevitable. That being the case, What principles to use during the phase of abstract thinking in a project, Techniques to grasp the abstracteness, identify the abstractness, developing concepts and ways to test if the quality of abstract thinking is good?
My 2 cents...
You are not born with abstract thinking, you learn it as you learn your language, then logical thinking, finding similarities, separate relevant attributes from the irrelevant ones.
You can apply this technique to programming. First you see tasks, but as you solve many of them, perhaps in various environments, languages and requirements, similarities emerge. You start "feeling", then seeing a model behind the processes. It takes time which can be boosted by analyzing high quality codes, reading good books (like Design Patterns), but the most you learn from refactoring your own code. Later, you do most of the refactor in your head, before typing any code. You may also like this: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/10/coping-with-infinity-digitization.html
The picture that always helps me is a gang of dwarves (that is, your classes/components). They are happy when they have only one task to do (single responsibility), and a very few commands to deal with (narrow API). They don't want others to talk into how they work, neither to do different things. Split your task among this gang, the happier they are, the better your design is. At first, it is very likely to be weak, but will improve on each task you do. Too much talk means you should move the boundaries in the responsibility map; too complex code means you may split it to multiple dwarves.
Avoid duplicates, always consider how much these dwarves must "know" about each other. For example, instead of setting some parameters directly from outside in a service, consider offering predefined "work modes" from which the user component can choose. It is an extra cost in the beginning, but a great gain when you have to extend/refactor the service.
A good design makes you asking good questions before coding, contains segments that are not required right now but would be nice improvements, which also prepares you for many of the late change requests.
Andrea Baruzzo
...
I think that the term abstraction can have a wider meaning, that of abstract data type (in the compur science speaking) or that of the concepts of a specific problem domain.
We need to clarify the acceptation of the term before to start discussion.
Krishnan Ramanujam
Agree with Andrea. Thanks..
Nice try, Krishnan, but you are the asker, you should decide on which level you talk. The answer is 42, but what was the question? :-)
By the way, this is again a general/special difference: the "abstract" term is in general a way how we handle similarities and differences, then a specialization is how we translate this concept to programming terms, and finally, to actual programming construct in a language. If I translate this previous sentence to system design, the process is the same: "ideas" -> "abstract programming models" (like UMLs, charts, etc) -> "language constructs" (classes, interfaces, etc).
Krishnan Ramanujam
Say in a domain, we envision a possibility that can solve a problem in that domain. If we are given a blank slate, what are the questions to ask that will help us develop relevant concepts, what to consider so that a concept is developed rather than a specialized solution is developed even in the first pass of developing something concrete. Thanks..
Well, that is related to the "abstract" approach, I guess. And if there was a silver bullet, everyone would use it. Sorry, there is none (yet... on the other screen I am watching my own MetaEditor, trying to find out what is the exact, working definition of the meta components like Type, Attribute, etc., and that's VERY frustrating so makes me procrastinate like chatting here :-) )
So for now, the answer is not clear. You "should" focus on creating narrow APIs and independent components - but you will surely fail creating them by just mere guessing.
If you have a blank slate and low courage, then
- 0: write a document that describes your system WITHOUT considering existing tools and solutions: why do you make it at all, what are the services you provide, what are the problems with providing them (speed, performance, etc), how do you plan to cope with them,
- 1: check what others do on the field, and steal anything that looks usable,
- 2: check against your concept, what is missing, what is too much in what you have stolen,
- 3: hack together an ugly but fast first implementation,
- 4: check it again and steal anything that looks usable,
- 5: create a better implementation (cleaner structure, more details),
- 6: goto 4 or 1, repeat.
But you learn, and the process gets faster on each iteration. Watch the elder guys playing the same game, learn from their approach, success and mistakes, and let them fail until nobody else stands in front of you and you have to put your own bet on the table.
Good luck! :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)