Önszabályozó tudomány
A kitchen-science és a jelenlegi tudományos élet kritikájával (“ipari gondolkodó” lévén, saját akadémiai karrier hiányában barátok és családtagok információira támaszkodva) alapjaiban egyetértek: a téves motivációs rendszer az eredetileg kreatív terepet alaposan a földbe döngölte, utat nyitva a mai szuperhős-űrmese-végpusztulás kliséforgatagnak. Viszont az ehhez meglehetősen lazán kapcsolódó utolsó bekezdésen nagyot mosolyogtam.
A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.
Hmm… Ezt sokszor idézhetném, amikor a túl bonyolult gondolataim miatt kapom az ekézést. Ki is szokott ilyesmit válaszolni nekem? Ja igen. Itt mindenki, köszönet a megerősítésért. :-D
Szóval idézhetném, ha… nem épülne egyértelműen hibás alapvetésre.
Emberi kommunikációban ugyanis nincs olyan, hogy “valóság”. Minden kornak az adott tudományos és gondolkodási szinten létezik egy fogalomrendszere, amely viszonylag koherens leírást ad a világ aktuálisan ismert működésére, és amelyet mérete miatt egyetlen ember csak nagyon kis részben birtokolhat (vagy sok mindenről alig valamit, vagy alig valamiről nagyon sokat).
A fizika a 19. század végén is “majdnem kész” volt, aztán jött néhány “őrült”, aki idióta mennyiségű munkát fektetett “nyilvánvalóan eszement” ötletekbe és érthetetlen matematikai levezetésekbe, az akkori “valóság” hirdetőinek folyamatos csesztetése közepette. A mai ismereteinkre, világképünk alapfogalmaira ugyanígy csak egyetlen dolog állítható: száz év múlva elavultak lesznek. Hacsak addig agyon nem verjük egymást, mert akkor meg egy elérhetetlenül távoli csodavilág értéktelen emlékeivé válnak. Mondjuk mint “Nicaraguában” – akitől idegen a történet lelki töltete, fókuszáljon a precíz életképre.
Szóval, aki tisztában van a logikus gondolkodás alapjaival és tudományunk fejlődésének történetével, valószínűleg nem beszél a “valóság megértetéséről”, az a Discovery Channel és Morgan Freeman (“A Tudós” egy rakás spacey-tale-ben – mert ezeket sci-fi-nek nevezni Asimov, Lem vagy Hoyle után szentségtörés) színvonala. Ugyanakkor a látóköre szélesítése érdekében nagyon alaposan elolvas egy csomó “hülyeséget”, és elfogadja, hogy a saját világképe bizonyos mértékben biztosan szintén “hülyeség”.
Na ez meg az én hülyeségem volt. ;-)
Attila (PV) 2015. július 2. csütörtök - 10:25
Abból a fajta tudósból kevés van már, aki a “saját szakállára” kiváncsiságból, a világ megismerése iránti lelkesedéstől fűtve kutat…
A túlnyomó többség azt kutatja amiért megfizetik, és már az egyetemen is arra ösztönzik, hogy “gazdaságos” kutatásokat végezzen. Alaposan megtanulja, hogy ne menjen szembe a jól beágyazódott érdekekkel, ha rendes karriert akar.
Erre a legjobb példa a finnugor elmélet…
Már szinte minden szinten megdőlt, de az Akadémián annyi embernek függ tőle az exisztenciája, hogy amíg azok ki nem halnak, addig Magyarországon szóba se jöhet a dolog felülvizsgálása.
Meg az is nyílt titok, hogy a magasabb szintű tudósok mind valamilyen titkos vagy kevésbé tikos, de mindenesetre befolyásos társaság tagjai, akiket politkai-gazdasági szintekről irányítanak. Itt van mindjárt Newton, a “vakoló” akinek munkája java része az ezotériában keletkezett, és csak egy kisebb részét osztotta meg a tömegekkel a fizikáról…
A helyzet az, hogy a “valódi” tudományt féltékenyen őrzik azok akik hozzáférnek, és ezeket a világ minden kincséért sem publikálják elegáns szaklapokban…
2015. július 2. csütörtök - 11:34
Az én tapasztalatom szerint a dolog működik gonosz (vagy legalábbis önző) háttérhatalom nélkül is, szimplán 1: az emberi gondolkodás természete és 2: a monetáris rendszer által létrehozott motivációk hatására (amelyek egyébként szintén egymást formálják). Akár itt is megfigyelhető, hogyan taposódik el egy-egy megszokásoktól eltérő (természetesen nem feltétlenül helyes) felvetés érdemi érvek nélkül, pusztán a jó eséllyel gonosz manipulációtól mentes köznapi felfogás tehetetlensége és felületessége alatt. A valós (akár materiális akár szellemi) elit háttérbe húzódása és manipulatív jellege ugyanígy levezethető 1 és 2 természetes következményeként, nem kell ok-ként tekinteni rá (Occam borotvája).
2015. július 2. csütörtök - 12:06
Akit érdekel, itt van egy rövid morfondírozásom a témában…
Károly 2015. július 2. csütörtök - 15:40
Kedves Lóránd;
Elképzelhető szerinted, hogy nem csak a sztenderd logika mentén /ebből ez és ez következik, így logikus/ érdemes a világunkat kutatni? Eltérhet e az ember egyáltalán az agyunk által diktált logikától?
2015. július 2. csütörtök - 22:17
Nos, én úgy tudom, hogy az emberi agy “hardver szinten” nagyjából nyolcvanmilliárd egyszerű logikai kapcsolóból álló gubanc, amelyben minden elem folyamatosan reagál a hozzá kapcsolódó többi elem állapotára. Célja a környezet mintáinak, eseményeinek rögzítése a kapcsolatok folyamatosan változó struktúrájában, annak érdekében, hogy a jövőbeli eseményekre való reagálásnál a korábbi tapasztalatok segítségével nagyobb eséllyel hozzon előnyös döntést.
Hol itt a logika? Sehol. Az emberi agy nem “diktál logikát”, éppen ellenkezőleg: semmi nem áll távolabb tőle, mint a logikus, lineáris következtetés. Szóval a kérdés szerintem téves feltételezésen alapul. Gondolkodásunk valójában nem logikus; érzékelésünk, “kutatásunk” élményeken, érzelmeken, empátián és ellenszenven alapul, eredendően szubjektív és elkerülhetetlenül hiányos.
Akkor miért érdekes mégis a logika? Éppen azért, mert döntéseink során 1: nem vagyunk képesek minden mintát felhasználni, mindig csak részleges egyezések lesznek, amelyeket valószínűségük szerint, “érzésre” súlyozunk, és 2: nem tudunk mindent személyesen megtapasztalni.
Egy mai civilizált ember a világról alkotott fogalmainak és élményeinek túlnyomó többségét nem személyesen szerzi meg vagy alakítja ki, hanem készen kapja (nyelv, család, iskola, média, stb.). Az iszonyú információtömeg rendezésére, egyszerűsítésre, általánosításra, következtetésre; összehangolt tevékenységhez szükséges tervek készítésére nem alkalmas az agy természetes (szimpla egyéni/kis csoportos túlélésre, igen szűk adatkészlet kezelésére optimalizált) működése. A logika ezeket a műveleteket teszi ellenőrizhetővé, az eredményeket értékelhetővé, az eltérő látásmódokat kiértékelhetővé és összehangolhatóvá.
Fontos hangsúlyozni: az eredmény nem feltétlenül helyes, mert a kiinduló adatok pontossága és teljessége nem garantálható (éppen ellenkezőleg, a hiányosságuk bizonyos) – viszont a műveletek helyes alkalmazása esetén jobb eséllyel vezet hasznos eredményre, illetve rámutat a bizonytalan területekre.
Az, hogy ez milyen mértékben “nem természetes” működés, pontosan lemérhető akár az itt folyó kommunikáción. Többször olvastam már róla, de nem tanulmányoztam még Arisztotelész Organonját és további írásait, így formálisan nem állíthatom, hogy logikusan gondolkodom. Ugyanakkor csupán az, hogy igyekszem elkerülni a legegyszerűbb hibákat, és húsz éve csiszolom a gondolkodásomat egy meglehetősen objektív környezetben, a jelek szerint teljesen idegenné tesz engem bármilyen “normális társaságban”…
Szóval nem “eltérni érdemes”, hanem észrevenni, hogy mennyire fontos lenne akár csak kis mértékben újra közelebb kerülni a (nem csak marketing szinten) logikus gondolkodáshoz, még mielőtt ebben a mai bábeli zűrzavarban végleg kirúgjuk magunk alól a sámlit.
