Following Stephen Hawking: 'Transcendence looks at the implications of artificial intelligence - but are we taking AI seriously enough?', on LinkedIn, Response to Hawking.
These scientists are doing well on their own fields, and write very popular books on the future - but forget one thing. Fear is so popular. People were afraid of having too many horses and that leads to crisis - but they invented other ways of transportation. People were afraid of machines, killing robots - now we have huge machinery, and have accidents of course, but no machine riots.
Only one thing seems to be constant: the real future NEVER makes a bestseller or popular idea in the present. It is made by maniacs who think REALLY different, not only extend the things we currently know in time - so, totally naturally, are understood or taken seriously by very few people. Mr Kurzweil and other "futurists", added Mr Hawking now, make good living on selling their ideas to current masses, but I would suggest not wasting time on their words for the masses if you really want to think :-)
Second: as far as I see (current films, books), our race has absolutely no idea about how to solve the crisis we have made, and make a livable future for the next, say, 50 years. This AI fear is just one in the row: a child, after making huge trouble in his room, waits for daddy for help and punishment. But hey! What if daddy does not come, and it's only us who can fix the problems before it gets too late? What if whining does not help, only makes the time for real action shorter, or perhaps too late? And if it's already too late - how do you want to fail: sitting and crying in the corner, or while working on the solution? What do you choose?
Personal note: I AM a sw architect, I have literally spent the last 20 years in making always smarter systems, looking for the holy grail of computing, and its effect on us (not thinking about the edges of a black hole). I live in a kind of fusion with computers, and sorry, I laugh at these ideas, just as I laugh at the IT middle age that "big names" create, and the smart guys inventing the new languages and tools (not knowing, therefore repeating the same stuff again and again). I am one of those who believe they are WORKING on, not only talking about or fearing of the future. I have very little chance to be one of those who turn to be right, but that's much more than being popular for telling jokes about it.
2014. május 7., szerda
2014. május 4., vasárnap
Transcendence - challenge / kihívás
For those who have not seen the film: Will's mind is uploaded to a supercomputer, and before the process starts, Max has a question...
Evelyn: "We can upload his consciousness. We can save him..."
Max: "Not like this... Assuming that this works, if we miss anything, a thought, a childhood memory, how would you know whom we're dealing with?"
I share Max's doubts about this process, but there is more here: a fundamental mistake in the understanding of being human. Do you know what it is?
Akik nem látták volna a filmet: Will tudatát feltöltik egy szuperszámítógépbe, a művelet megkezdése előtt Maxnak van egy kérdése:
Evelyn: "Feltölthetjük a tudatát. Megmenthetjük..."
Max: "Így nem... Feltéve, hogy működik, ha bármit is kihagyunk, egyetlen gondolatot, gyermekkori emléket, honnan tudhatjuk, hogy kivel lesz dolgunk?"
Maxhoz hasonlóan én sem látom valószínűnek ezt a műveletet, de van itt még valami: emberi mivoltunk alapvető félreértése. Vajon mire gondolok?
Evelyn: "We can upload his consciousness. We can save him..."
Max: "Not like this... Assuming that this works, if we miss anything, a thought, a childhood memory, how would you know whom we're dealing with?"
I share Max's doubts about this process, but there is more here: a fundamental mistake in the understanding of being human. Do you know what it is?
Akik nem látták volna a filmet: Will tudatát feltöltik egy szuperszámítógépbe, a művelet megkezdése előtt Maxnak van egy kérdése:
Evelyn: "Feltölthetjük a tudatát. Megmenthetjük..."
Max: "Így nem... Feltéve, hogy működik, ha bármit is kihagyunk, egyetlen gondolatot, gyermekkori emléket, honnan tudhatjuk, hogy kivel lesz dolgunk?"
Maxhoz hasonlóan én sem látom valószínűnek ezt a műveletet, de van itt még valami: emberi mivoltunk alapvető félreértése. Vajon mire gondolok?
A question for 7 billion!
I have just seen the film Transcendence, and I liked it. For the newcomers: I have been working as a software architect in the last 20 years. I research the interaction and integration of the global IT infrastructure and us, both on individual and civilization level.
Congratulations to the creators and artists, it can provoke more thoughts per dollar than almost all of the current "blockbusters", and also most of the "wake up" films. In spite of the generic fairy-tale mood and some fundamental problems (like: how can we survive the 400+ running nuclear reactors, all the chemical factories, all the tankers on the seas, etc. in such a global shutdown?), it is a decent answer to an ultimately wrong question: "how can a global computer-human mixed intelligence change the world?"
So, "what is the ultimate good question, egghead?" you may ask. Please listen to the following puzzle!
First, take a community of human beings. On the fundamental, animal level, each entity works for personal survival, they must do everything alone. This has so low efficiency, that our race gave it up tens of thousands of years ago, and we rather split the tasks among us. People work on specific fields, add their values to the community, naturally huge amount on that field, much more than one needs, so it can be shared with lots of consumers. On the other side, we also receive small, shared portions of the values created by other professionals, which build up our current, high level life. Just to remember: electricity itself used to be an exciting experiment even one hundred years ago - today it replaces the workforce of one hundred(!) slaves per a common western home. Smartphones were impossible ten years ago, today they are kids' toys. And don't forget: your right for life just because you are a human being used to be (and at many places on Earth, today still is) just a joke.
For simplicity, call this community "the human civilization".
To control the self-sustaining operation of this community, we invented an abstract value transfer object. I don't have to write a small program for bread, electricity or a pair of shoes. I work for a company all the time, and it gives me an amount of this object, that I can trade for goods and services; and those who received these object can reuse it on and on. In our practical life, this object can be traded for the goods and services, so in a balanced economy, the amount of objects should roughly be the same as the amount of real values. If you have too much of the objects, the baker will ask more for the same bread - if less, the baker will accept less of it, otherwise the bread will stay on the shelf.
For simplicity, call this object "money", the circulation is "economy", and its distribution errors "crisis".
Because unfortunately, we have a problem here. Money can be exchanged for goods any time, but it does not lose its value over time contrary to food, it is easier to store than properties, etc. All in all, it is much better to keep the money for later times than anything else. However, if you take any amount of money out of the circulation, it still represents real life value, but the real values can't be traded for money, because that money is in your deposit, not in the circulation. To keep the circulation going, the money must be taken out of your hands again to support community operation and not your personal safety. This can be done by robbing you (old fashion local solution), by a war (old fashion community solution), taking it out of your hands by the law (taxation) - or by promising you that your money will be safe and handled properly by an institution that channels it back to the economy (yes, this is the banking system).
So, individuals want to hold money for their own safety, but that corrupts the smooth operation of the community by breaking the balance between the currently available amount of money and goods. This generates a constant source of various crisis, and also a strong motivation to misunderstand the basic rules: it is very hard to accept that our individual motivations wrecks the community, not the greedy banks, black sheep, not "someone else". You think that solving our current problems (resources, energy, climate, social, political, financial, etc.) require power represented by money, owned by institutions and individuals. You don't see that owning such power, the concentration of money is the problem itself, not the solution.
You may say "burn the rich then" - but don't forget: the fact that you can read this means you are among the rich, compared to those billions of human beings who have the same right for living in the 21st century as you, but your consumption leaves them no place here. We are the rich, even though you can always see richer of course.
Remember: the aim of the whole system is the higher life standard for all members of the community, this is why we have the monetary system at all. So, the ultimate question is: is it really a super hero, an alien, or as here, a global AI, who can change this world for the better? Or in other words:
how can you be part of the solution and not the problem?
And yes, the reward... the 7 billion is not in dollar, ruble, yuan or whatever - that is 7 billion human beings in danger today, including you and me. And only when you understand this part of the story, you can start thinking about what a fusion of human wisdom and computing power can do for us. Not in a fairy tale where magical nanobots fix all the problems we made, but during the next years, in your own life.
Congratulations to the creators and artists, it can provoke more thoughts per dollar than almost all of the current "blockbusters", and also most of the "wake up" films. In spite of the generic fairy-tale mood and some fundamental problems (like: how can we survive the 400+ running nuclear reactors, all the chemical factories, all the tankers on the seas, etc. in such a global shutdown?), it is a decent answer to an ultimately wrong question: "how can a global computer-human mixed intelligence change the world?"
So, "what is the ultimate good question, egghead?" you may ask. Please listen to the following puzzle!
First, take a community of human beings. On the fundamental, animal level, each entity works for personal survival, they must do everything alone. This has so low efficiency, that our race gave it up tens of thousands of years ago, and we rather split the tasks among us. People work on specific fields, add their values to the community, naturally huge amount on that field, much more than one needs, so it can be shared with lots of consumers. On the other side, we also receive small, shared portions of the values created by other professionals, which build up our current, high level life. Just to remember: electricity itself used to be an exciting experiment even one hundred years ago - today it replaces the workforce of one hundred(!) slaves per a common western home. Smartphones were impossible ten years ago, today they are kids' toys. And don't forget: your right for life just because you are a human being used to be (and at many places on Earth, today still is) just a joke.
For simplicity, call this community "the human civilization".
To control the self-sustaining operation of this community, we invented an abstract value transfer object. I don't have to write a small program for bread, electricity or a pair of shoes. I work for a company all the time, and it gives me an amount of this object, that I can trade for goods and services; and those who received these object can reuse it on and on. In our practical life, this object can be traded for the goods and services, so in a balanced economy, the amount of objects should roughly be the same as the amount of real values. If you have too much of the objects, the baker will ask more for the same bread - if less, the baker will accept less of it, otherwise the bread will stay on the shelf.
For simplicity, call this object "money", the circulation is "economy", and its distribution errors "crisis".
Because unfortunately, we have a problem here. Money can be exchanged for goods any time, but it does not lose its value over time contrary to food, it is easier to store than properties, etc. All in all, it is much better to keep the money for later times than anything else. However, if you take any amount of money out of the circulation, it still represents real life value, but the real values can't be traded for money, because that money is in your deposit, not in the circulation. To keep the circulation going, the money must be taken out of your hands again to support community operation and not your personal safety. This can be done by robbing you (old fashion local solution), by a war (old fashion community solution), taking it out of your hands by the law (taxation) - or by promising you that your money will be safe and handled properly by an institution that channels it back to the economy (yes, this is the banking system).
So, individuals want to hold money for their own safety, but that corrupts the smooth operation of the community by breaking the balance between the currently available amount of money and goods. This generates a constant source of various crisis, and also a strong motivation to misunderstand the basic rules: it is very hard to accept that our individual motivations wrecks the community, not the greedy banks, black sheep, not "someone else". You think that solving our current problems (resources, energy, climate, social, political, financial, etc.) require power represented by money, owned by institutions and individuals. You don't see that owning such power, the concentration of money is the problem itself, not the solution.
You may say "burn the rich then" - but don't forget: the fact that you can read this means you are among the rich, compared to those billions of human beings who have the same right for living in the 21st century as you, but your consumption leaves them no place here. We are the rich, even though you can always see richer of course.
Remember: the aim of the whole system is the higher life standard for all members of the community, this is why we have the monetary system at all. So, the ultimate question is: is it really a super hero, an alien, or as here, a global AI, who can change this world for the better? Or in other words:
And yes, the reward... the 7 billion is not in dollar, ruble, yuan or whatever - that is 7 billion human beings in danger today, including you and me. And only when you understand this part of the story, you can start thinking about what a fusion of human wisdom and computing power can do for us. Not in a fairy tale where magical nanobots fix all the problems we made, but during the next years, in your own life.
2014. április 30., szerda
Message from Earth
Dear NASA, good message, but next time please consider physics when making a video campaign (R2 landing and leaving the ISS). ;-)
Or is it only my eyes glitching again?
[edit: the guys working for you today grew up with Fred Hoyle, Asimov, Lem, ... The reality can be disappointing for someone looking for a laser sabre or space jump button]
2014. április 12., szombat
Time out
Nem tudom eldönteni, melyik a fájdalmasabb: az általam reményt keltőnek tűnő emberek hallgatása, vagy az alább idézett, vitának nem nevezhető egymás mellett beszélés. Mindegy is. Kishantos felszámolása elkezdődött, hiába téptem a szám, hiába kértem publikusan és magán úton a TESZ álmodozóit, hogy azonnal kössenek szövetséget a náluk sokkal láthatóbb LMP-vel és egyezzenek ki olyan gazdasági erőkkel, amelyek megvédhették volna őket. Az aktivisták őrjáratai csak a választásig működtek, most már gondolom nem sokat számít, mert a húsz év és hatalmas munka árán megszerzett minősítésnek úgyis lőttek. Szevasz, tavasz.
Most újra azt érzem, hogy bár sokat tanultam ezekből a meddő kísérleteimből, nincs több időm rájuk. Nincs több időm rátok, gyerekek. A bácsinak dolgoznia is kell, és egyszerűen képtelen ennél kevesebbet aludni. A programozás őszintébb, korrektebb feladat, mint veletek próbálkozni.
Katíí: jogos, kicsit öreges a hozzáállásom: 1: olvas. 2: megért. 3: véleményt alkot. 4: ír. Neked nincs ennyi időd. Akkor röviden: az idézet NEM Széchenyitől hanem az "életregényéből" való, amit NEM ő írt, és NINCS szinkronban Széchenyi saját gondolatával. Te pedig hiába voltál könyvtárban, ha nem nézed meg egy könyvön, hogy ki írta. [Szerk: ja, amikor "idézetről" beszélünk, akkor az íróját illik feltüntetni, nem pedig azt, akinek a szájába adta. Legalábbis szerintem.] Elég rövid így?
Még egyszer. Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című könyvének 437. oldala. ITT olvasható az "idézet" SZÓ SZERINT. Fel se kell kelned a székedből, csak rákattintasz a Magyar Elektronikus Könyvtár linkjére, ahol OTT VAN a könyv az orrod előtt. Tessék újra:http://mek.oszk.hu/04700/04792/04792.pdf Ez egy "életregény", ismert irodalmi műfaj, egyik jellemzője, hogy NEM ÖNÉLETRAJZ, ezt például NEM Széchenyi írta. Ha innen veszel valamit szó szerint, amögé ezt írod: (Surányi Miklós: Egyedül vagyunk). Ha ehhez neked szakértő is kell... no az gáz. Én kérek elnézést, és én sem akarom folytatni.
Most újra azt érzem, hogy bár sokat tanultam ezekből a meddő kísérleteimből, nincs több időm rájuk. Nincs több időm rátok, gyerekek. A bácsinak dolgoznia is kell, és egyszerűen képtelen ennél kevesebbet aludni. A programozás őszintébb, korrektebb feladat, mint veletek próbálkozni.
Katíí: jogos, kicsit öreges a hozzáállásom: 1: olvas. 2: megért. 3: véleményt alkot. 4: ír. Neked nincs ennyi időd. Akkor röviden: az idézet NEM Széchenyitől hanem az "életregényéből" való, amit NEM ő írt, és NINCS szinkronban Széchenyi saját gondolatával. Te pedig hiába voltál könyvtárban, ha nem nézed meg egy könyvön, hogy ki írta. [Szerk: ja, amikor "idézetről" beszélünk, akkor az íróját illik feltüntetni, nem pedig azt, akinek a szájába adta. Legalábbis szerintem.] Elég rövid így?
---
Még egyszer. Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című könyvének 437. oldala. ITT olvasható az "idézet" SZÓ SZERINT. Fel se kell kelned a székedből, csak rákattintasz a Magyar Elektronikus Könyvtár linkjére, ahol OTT VAN a könyv az orrod előtt. Tessék újra:http://mek.oszk.hu/04700/04792/04792.pdf Ez egy "életregény", ismert irodalmi műfaj, egyik jellemzője, hogy NEM ÖNÉLETRAJZ, ezt például NEM Széchenyi írta. Ha innen veszel valamit szó szerint, amögé ezt írod: (Surányi Miklós: Egyedül vagyunk). Ha ehhez neked szakértő is kell... no az gáz. Én kérek elnézést, és én sem akarom folytatni.
---
De. Az nem lehet, hogy MINDIG a felületesség maradjon felül (okos magyar nyelv), a mély meg hallgasson. Hallgasson egyszer az is, aki ostobaságot beszél és nem hajlandó egy ujját se mozdítani azért, hogy egy kicsit előbbre legyen. És ez nem a harag, hanem a REMÉNY hangja.
---
Péter, látom kolléga vagy, lehet hivatkozni a gondolkodás igényességére
Az "idézet" tudtommal pontosan definiált fogalom. Ha egy szöveget betűre pontosan kimásolok valahonnan, az idézet. Jelen esetben ez történt, a forrás teljesen egyértelmű, 100% egyezés. Surányi Miklós életrajzi regényt írt Széchenyi Istvánról. Elhanyagolhatónak tekintem annak esélyét, hogy bárhogyan lejegyezte volna Széchenyi (írásban meg nem jelent vagy eltűnt) szavait, úgy írta volna be a könyvébe. Az életrajzi regény műfaja és maga a kor egyszerűen nem erről szól.
Ezt a szöveget így 99.99% valószínűséggel egyedül Surányi Miklós fogalmazta meg, az idézés szabályai azt diktálják, hogy őt tüntessék fel; ez alá Széchenyi István nevét írni jó esetben tévedés, rossz esetben csúsztatás. Széchenyi pedig megfogalmazta a saját véleményét ugyanerről a témáról, amely ráadásul tartalmában és mélységében véleményem szerint messze eltér a nevében közölt szavaktól. Márpedig ha alul az ő neve szerepel, akkor tessék fölé az ő saját szavait írni, amelyek szintén elérhetők, elolvashatók. Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.
Illetve dehogynem. Ez egy alapvető gondolkodási probléma, amelynek szomorú következménye, hogy Katíí ilyen drasztikus módon szállt ki a beszélgetésből. Itt egy egész generáció szokott hozzá, hogy a saját tévedésemet elismerni, az addig támadott állítást elfogadni és feldolgozni szégyen. Valójában ez a hozzáállás maga ostobaság.
A saját véleményem átértékelése, a másik fél helytállóbb, megalapozottabb érvelésének beépítése (és nem követése!) más néven: TANULÁS. Én nem szégyellem húsz éve folyamatosan tanulni a saját szakmámat, a velem szemben felhozott érvekben az ÉRTÉKET, a saját struktúráimban pedig a HIBÁT keresni. Tapasztalataim alapján állítom: ez az egyetlen értelmes, előremutató hozzáállás bármely helyzetben. Akit még ennél is bővebben érdekel, erre tessék: http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-vita-matematikaja.html
Sajnálatos, hogy a mai közgondolkodás által előtérbe helyezett emberek kizárólag értéktelen, használhatatlan példát tudnak mutatni. Ez (a tanulás, fejlődés kategorikus elutasítása) egyenes út ahhoz a gondolkodási erózióhoz, amelynek ma még csak tanúi vagyunk, de holnap már a következmények elszenvedői leszünk. Ezért tépem itt (is) a számat, ezért mondom, hogy a remény mondatja velem - mert a tapasztalataim és a józan eszem szerint semmi értelme.
"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
Gandhi és Széchenyi jól kijöttek volna egymással - még akkor is, ha olvasóik minden erejükkel megpróbálják elfelejteni, hogy ezek a szavak személyesen nekünk, nekem és NEKED szólnak.
Katíí deaktiválta a felhasználóját, Péter nem válaszolt. De a valóban szomorú azok passzivitása, akik talán sejtik, hogy mire gondolok. Még jó, hogy Karinthyt mindig elő lehet venni: ha most nem is találok kommunikálni képes embert, vigasztalhat, hogy neki sem sikerült a maga idején.
Az "idézet" tudtommal pontosan definiált fogalom. Ha egy szöveget betűre pontosan kimásolok valahonnan, az idézet. Jelen esetben ez történt, a forrás teljesen egyértelmű, 100% egyezés. Surányi Miklós életrajzi regényt írt Széchenyi Istvánról. Elhanyagolhatónak tekintem annak esélyét, hogy bárhogyan lejegyezte volna Széchenyi (írásban meg nem jelent vagy eltűnt) szavait, úgy írta volna be a könyvébe. Az életrajzi regény műfaja és maga a kor egyszerűen nem erről szól.
Ezt a szöveget így 99.99% valószínűséggel egyedül Surányi Miklós fogalmazta meg, az idézés szabályai azt diktálják, hogy őt tüntessék fel; ez alá Széchenyi István nevét írni jó esetben tévedés, rossz esetben csúsztatás. Széchenyi pedig megfogalmazta a saját véleményét ugyanerről a témáról, amely ráadásul tartalmában és mélységében véleményem szerint messze eltér a nevében közölt szavaktól. Márpedig ha alul az ő neve szerepel, akkor tessék fölé az ő saját szavait írni, amelyek szintén elérhetők, elolvashatók. Nem értem, hogy mit lehet ezen nem érteni.
Illetve dehogynem. Ez egy alapvető gondolkodási probléma, amelynek szomorú következménye, hogy Katíí ilyen drasztikus módon szállt ki a beszélgetésből. Itt egy egész generáció szokott hozzá, hogy a saját tévedésemet elismerni, az addig támadott állítást elfogadni és feldolgozni szégyen. Valójában ez a hozzáállás maga ostobaság.
A saját véleményem átértékelése, a másik fél helytállóbb, megalapozottabb érvelésének beépítése (és nem követése!) más néven: TANULÁS. Én nem szégyellem húsz éve folyamatosan tanulni a saját szakmámat, a velem szemben felhozott érvekben az ÉRTÉKET, a saját struktúráimban pedig a HIBÁT keresni. Tapasztalataim alapján állítom: ez az egyetlen értelmes, előremutató hozzáállás bármely helyzetben. Akit még ennél is bővebben érdekel, erre tessék: http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-vita-matematikaja.html
Sajnálatos, hogy a mai közgondolkodás által előtérbe helyezett emberek kizárólag értéktelen, használhatatlan példát tudnak mutatni. Ez (a tanulás, fejlődés kategorikus elutasítása) egyenes út ahhoz a gondolkodási erózióhoz, amelynek ma még csak tanúi vagyunk, de holnap már a következmények elszenvedői leszünk. Ezért tépem itt (is) a számat, ezért mondom, hogy a remény mondatja velem - mert a tapasztalataim és a józan eszem szerint semmi értelme.
"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
Gandhi és Széchenyi jól kijöttek volna egymással - még akkor is, ha olvasóik minden erejükkel megpróbálják elfelejteni, hogy ezek a szavak személyesen nekünk, nekem és NEKED szólnak.
Katíí deaktiválta a felhasználóját, Péter nem válaszolt. De a valóban szomorú azok passzivitása, akik talán sejtik, hogy mire gondolok. Még jó, hogy Karinthyt mindig elő lehet venni: ha most nem is találok kommunikálni képes embert, vigasztalhat, hogy neki sem sikerült a maga idején.
2014. április 11., péntek
Karinthy Frigyes: „Struggle for life”
Katalin Gerő osztotta meg a Facebook-on
Karinthy Frigyes : "Struggle for life"
Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.
Nem is a falka volt erősebb...
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.
Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.
Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.
Kedves Katalin, ha már Karinthy, van neki ennél sokkal jobb is...
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja -, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod - ember, aki láttad -, ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett -, ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni -, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted -, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja -, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?
De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?
Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?
Ember, aki tudod - ember, aki láttad -, ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett -, ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?
Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni -, ki kérdezett?
Ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted -, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
Adalék: egy írás 2013 végéről: S a sírt, hol nemzet sűlyed el...
Friss hírek (csak mai termés az indexen, találomra)
Mit jelent eladósodni egy birodalom felé? (Paks 2 hitel): Felháborodás helyett el kell olvasni Putyin érveit, amelyek szóról szóra igazak lesznek velünk kapcsolatban is...
Miből fogunk fizetni? "Kiképzett focistákkal"? Mert a marketingelt "magyar agy" fogyóban van...
Mindez mibe kerül? Ugrásra kész orosz haderő az ukrán határon
És NEM ez a valódi probléma, ahogy egy földcsuszamlást sem az egyedi tragédiák, a saját házunk összedőlése tesz katasztrófává, hanem az, hogy mindenhol egyszerre történik. Nem csoda, hogy senkinek nincs kedve meghallani a szavaimat - akik pedig hallották, igyekeznek elfelejteni őket, igaz?
Pedig VAN megoldás, ráadásul sokkal közelebb, mint azt beégett kliséink látni engedik számunkra. Csak csukott szemmel, jelentéktelen dolgokon feleslegesen háborogva (például egy politikai vezető személye, stílusa) nem lehet rátalálni. Vagy arról beszélve, hogy mi lesz itt négy év múlva, közben elfelejtve, hogy a matematika és politika törvényei, meg akár a mai hírek alapján szinte nulla az esélye annak, hogy mai gondolkodással felfogható állapotban leszünk négy év múlva.
És már ismét Karinthynál vagyunk...
Mindez mibe kerül? Ugrásra kész orosz haderő az ukrán határon
És NEM ez a valódi probléma, ahogy egy földcsuszamlást sem az egyedi tragédiák, a saját házunk összedőlése tesz katasztrófává, hanem az, hogy mindenhol egyszerre történik. Nem csoda, hogy senkinek nincs kedve meghallani a szavaimat - akik pedig hallották, igyekeznek elfelejteni őket, igaz?
Pedig VAN megoldás, ráadásul sokkal közelebb, mint azt beégett kliséink látni engedik számunkra. Csak csukott szemmel, jelentéktelen dolgokon feleslegesen háborogva (például egy politikai vezető személye, stílusa) nem lehet rátalálni. Vagy arról beszélve, hogy mi lesz itt négy év múlva, közben elfelejtve, hogy a matematika és politika törvényei, meg akár a mai hírek alapján szinte nulla az esélye annak, hogy mai gondolkodással felfogható állapotban leszünk négy év múlva.
És már ismét Karinthynál vagyunk...
2014. április 10., csütörtök
Great artists steal
I take the risk of repeating something, but I would like to add an extremely important factor that makes stealing almost the only option for invention. This factor is ROI, the return on investment.
In my career, success never came in the way like in movies: brainstorming young guys desperately want to find out something, and wow, it happens! No. That is serious effort, lots of time. Real innovation is going out to the wild without maps, following only faith and motivation, not plans and sales figures. Real innovation means failure. Lots of failures because EXPERIENCE must be built up to tame the unknown, and only THEN come the results.
In our world this means bankruptcy. The investors stop funding the experiments, the researchers themselves lose their faith, the story has a bad ending. But the experience, the partial results remain. And there comes a new team, that picks up the "failure" with new investment, and finally succeeds. You can call it stealing, but it puts the bad taste at the wrong place. The monetary system, and the natural business motivations forces the innovation into a path of a multistage rocket.
From my point of view, Jobs did not add anything to the ideas from PARC (mouse, GUI, OOP, etc.): they were invented and put together fine. But at the same time, they looked like crap, were insanely slow and expensive. They simply did not seem to worth the effort buried into them, and I assume nobody wanted another turn in the the dollar auction. They showed it to external guys because they did not see any value in them. However, Jobs started to believe that it can change the world, had the charisma to get new team and new money into the story, was able to motivate or force his people to break their own boundaries, and finally (after desperate struggles and lots of pain) he won.
Being frustrated by this process is the same as being angry with gravity. I myself do it several times when I drop something, but it is still pointless... :-)
In my career, success never came in the way like in movies: brainstorming young guys desperately want to find out something, and wow, it happens! No. That is serious effort, lots of time. Real innovation is going out to the wild without maps, following only faith and motivation, not plans and sales figures. Real innovation means failure. Lots of failures because EXPERIENCE must be built up to tame the unknown, and only THEN come the results.
In our world this means bankruptcy. The investors stop funding the experiments, the researchers themselves lose their faith, the story has a bad ending. But the experience, the partial results remain. And there comes a new team, that picks up the "failure" with new investment, and finally succeeds. You can call it stealing, but it puts the bad taste at the wrong place. The monetary system, and the natural business motivations forces the innovation into a path of a multistage rocket.
From my point of view, Jobs did not add anything to the ideas from PARC (mouse, GUI, OOP, etc.): they were invented and put together fine. But at the same time, they looked like crap, were insanely slow and expensive. They simply did not seem to worth the effort buried into them, and I assume nobody wanted another turn in the the dollar auction. They showed it to external guys because they did not see any value in them. However, Jobs started to believe that it can change the world, had the charisma to get new team and new money into the story, was able to motivate or force his people to break their own boundaries, and finally (after desperate struggles and lots of pain) he won.
Being frustrated by this process is the same as being angry with gravity. I myself do it several times when I drop something, but it is still pointless... :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)