Karinthy Frigyes: „Struggle for life”

Katalin Gerő osztotta meg a Facebook-on


Karinthy Frigyes : "Struggle for life"

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb...
Apró vadak tángáltak el -
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton -
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.

Kedves Katalin, ha már Karinthy, van neki ennél sokkal jobb is...

Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa - és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja -, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany - megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?

De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?

Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?

Ember, aki tudod - ember, aki láttad -, ember, aki nézted, figyelted, élted - tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett -, ordítottál, hogy közeledik - ki kérdezett?

Megváltó Atyaisten - aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni -, ki kérdezett?

Ki kérdezett? Ne kérdezd - ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted -, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.

Adalék: egy írás 2013 végéről: S a sírt, hol nemzet sűlyed el...

Friss hírek (csak mai termés az indexen, találomra)
Mit jelent eladósodni egy birodalom felé? (Paks 2 hitel): Felháborodás helyett el kell olvasni Putyin érveit, amelyek szóról szóra igazak lesznek velünk kapcsolatban is...

Miből fogunk fizetni? "Kiképzett focistákkal"? Mert a marketingelt "magyar agy" fogyóban van...
Mindez mibe kerül? Ugrásra kész orosz haderő az ukrán határon

És NEM ez a valódi probléma, ahogy egy földcsuszamlást sem az egyedi tragédiák, a saját házunk összedőlése tesz katasztrófává, hanem az, hogy mindenhol egyszerre történik. Nem csoda, hogy senkinek nincs kedve meghallani a szavaimat - akik pedig hallották, igyekeznek elfelejteni őket, igaz?

Pedig VAN megoldás, ráadásul sokkal közelebb, mint azt beégett kliséink látni engedik számunkra. Csak csukott szemmel, jelentéktelen dolgokon feleslegesen háborogva (például egy politikai vezető személye, stílusa) nem lehet rátalálni. Vagy arról beszélve, hogy mi lesz itt négy év múlva, közben elfelejtve, hogy a matematika és politika törvényei, meg akár a mai hírek alapján szinte nulla az esélye annak, hogy mai gondolkodással felfogható állapotban leszünk négy év múlva.

És már ismét Karinthynál vagyunk...

Great artists steal

I take the risk of repeating something, but I would like to add an extremely important factor that makes stealing almost the only option for invention. This factor is ROI, the return on investment.

In my career, success never came in the way like in movies: brainstorming young guys desperately want to find out something, and wow, it happens! No. That is serious effort, lots of time. Real innovation is going out to the wild without maps, following only faith and motivation, not plans and sales figures. Real innovation means failure. Lots of failures because EXPERIENCE must be built up to tame the unknown, and only THEN come the results.

In our world this means bankruptcy. The investors stop funding the experiments, the researchers themselves lose their faith, the story has a bad ending. But the experience, the partial results remain. And there comes a new team, that picks up the "failure" with new investment, and finally succeeds. You can call it stealing, but it puts the bad taste at the wrong place. The monetary system, and the natural business motivations forces the innovation into a path of a multistage rocket.

From my point of view, Jobs did not add anything to the ideas from PARC (mouse, GUI, OOP, etc.): they were invented and put together fine. But at the same time, they looked like crap, were insanely slow and expensive. They simply did not seem to worth the effort buried into them, and I assume nobody wanted another turn in the the dollar auction. They showed it to external guys because they did not see any value in them. However, Jobs started to believe that it can change the world, had the charisma to get new team and new money into the story, was able to motivate or force his people to break their own boundaries, and finally (after desperate struggles and lots of pain) he won.

Being frustrated by this process is the same as being angry with gravity. I myself do it several times when I drop something, but it is still pointless... :-)

Megint utolér az idő

Egyetemista koromban (régen volt), elhatároztam, hogy informatikusként sosem fogok (az akkor igen népszerű) discman-t venni. Ugyanis a CD-n a zene digitális formában kerül tárolásra, és egy processzor állítja elő belőle a hangot. Következésképpen teljesen értelmetlen dolog egy akkumulátor energiáját arra pazarolni, hogy egy műanyag korongot pörgessünk, arról lézerrel olvassuk le a biteket. El kell jönnie annak a napnak, amikor a zene memóriában lesz, és az elem csak arra kell, hogy a beépített kis processzoron fusson egy minimális rendszer, olvassa és hanggá alakítsa a memóriában lévő tartalmat.
Azt hiszem, tizenöt évet kellett várnom, de amikor megjelent, azonnal vettem egy ilyen lejátszót.

Még régebbi az a gondolatom (nem is túl eredeti), hogy egy könyv csupán karakterek sorozata, amelyekből formázott bekezdéseket építünk, képeket és táblázatokat illesztünk, lapokra tördelünk, majd valahogy az olvasóhoz juttatunk. Egy ilyen objektum tárolásához és szállításához semmi köze a papírnak, hiszen ma már a könyv maga is elektronikusan születik, számítógépen szövegszerkesztőben írják, a nyomdászok tördelő programban tördelik és csak a nyomdagép alakítja festékpacákká hatalmas papír íveken. De minek?
Minek, ha nekem van egy olyan eszközöm, amely e-papír kijelzővel rendelkezik, ezért energiát csak lapozáskor igényel? Folyamatos használat mellett több mint egy hónapig nem kell feltölteni, vagy más szóval: napelemmel, marokba fogható generátorral tölthető, tehát teljesen konnektor-függetlenként kezelhető bármilyen körülmények között. Energiaválság, szevasz?
Minek, ha ez az egyetlen eszköz több, mint ezer könyv tárolására képes (és ez csak költség és használhatóság szempontjából korlátozott, hiszen ugyanarra a helyre tízszer nagyobb kapacitású memóriacsip ugyanúgy behelyezhető)? Csak képzeljük el azt az erdőt, amelyet nem kellett ledarálni és irgalmatlan mennyiségű energia felhasználásával papírlapok tömegévé alakítani... Huszonegyedik század, ugye?
Minek, ha ezeket a könyveket percek alatt megtalálhatom az interneten, letölthetem a számítógépemre, majd onnan erre az eszközre (vagy, amennyiben rendelkezik hálózati kapcsolattal, közvetlenül rá)? Eltekintve attól, hogy a szerzői jogok ezt illegálissá teszik. Eltekintve attól, hogy a teljesen eltérő, százas nagyságrendben létrehozott és fejlesztett digitális dokumentum formátum halom ezt gyakorlatilag rendkívül kényelmetlenné vagy lehetetlenné teszi. Pedig az egész civilizációnk legfontosabb értéke, hogy tagjai az idő és hely korlátain átlépve hozzáférhetnek hozzájuk hasonló gondolkodású emberek eredményeihez. Józan ész, merre mentél?
Hát itt van az e-könyv olvasóm, amely csak azért nem helyettesíti ma a teljes könyvespolcomat, mert egy idióta gazdasági rendszerben kell léteznem, amely mindent pénzben kíván mérni a teljesen egyszerű józan ész és nyilvánvaló értékek helyett.

De nem ezért írtam ezt a bejegyzést, hanem mert találkoztam ezzel a TED videóval.



Örömmel látom, hogy egy 1998 táján írt merengésemet valaki elindította a fizikai megvalósulás felé. Persze a cikk végén feltett kérdések ugyanúgy kérdések maradtak... Örökkévalóság pillanatai: Teremtés

Miért is nem vagyok én "futurológus"? :-D 

(talán azért, mert jobban szeretem megcsinálni a jövőt, mint beszélni róla. Főleg akkor, ha nincs olyan hallgató, aki képes lenne racionálisan értékelni, és elfogadni, hogy a saját választása és lelkesedése nélkül, vagyis helyette és nélküle nem fog megszületni...)

A valódi választás (vigyázat, a felütés kicsit erős)

Oldalág az "aminőt érdemel" beszélgetés mellett...


Na jó, a düh most is megvan, meg is mutatom. Három gyermek apjaként a "jobban elunk mint 4 ev mulva" szöveg mögötti mosoly és "like"-ra egyetlen válaszom van:

MI VAN, BAZMEG??? Anyád (remélem) a lelkét kitette érted, te meg leszarod azt, aki utánad jön? Akkor minek élsz egyáltalán? Hogy a maradék erőforrásokból elbaszhasd azt amihez hozzáférsz?
Nem baj. Putyintól megkapod azt, amit érdemelsz. A rovásírás úgyis jobban megy a cella falán.

Nnnna... egy kis kultúra VV szinten.

---

Omar, nem, egyáltalán nem érted - de nem azért, mert nem érthetnéd, hanem azért, mert nem kellemes számodra megérteni. Én pedig megpróbálom, ahogy lassan TIZENÖT éve újra és újra, most éppen neked, elmondani. Ugye ismered a viccet: Mi az abszolút lehetetlen? Egy intelligens embernek elmagyarázni azt, amit nem akar megérteni.

A Fideszes "népnek" van hite - de ez a hit a józan gondolkodás tagadásán alapul (ezért az én definícióm szerint nem hit, hanem babona). Neked és a hozzád hasonlóknak van esze, de nincs hite. Mindkettő döglött, mert a bekötött szemű bóklászó ugyanolyan esélytelen arra, hogy kiutat találjon, mint az, aki nyitott szemmel ül a széken és leugatja a vakot, meg "cinikus". Az eredmény szempontjából nincs különbség.

Viszont dühös a te fajtádra, ha úgy tetszik, rád vagyok. Mert az intellektus nem kis mértékben, és bizonyos koron felül teljes mértékben adottságnak tekinthető, mint a testmagasság vagy a hajszín: választaná, hogy legyen okosabb, de ez nem opció. Te viszont intelligenciád birtokában választod a nihilizmust, csak elhiteted magaddal, hogy nem választottál, hanem "racionális" vagy. És igazad van: végső soron, ha racionálisan szemléljük, az életnek nincs értelme.

De a világot a mai szintjére nem a hozzád hasonló racionalitás, hanem azok az emberek juttatták, akik tudásukat arra a szintre fejlesztették, hogy megértsék: hinniük kell a megoldásban ahhoz, hogy cselekedni képesek legyenek.

Kár, hogy az általuk teremtett eszközök (globális kommunikáció, irányítási rendszer és erő) akkora, hogy vakok és nyafogók kezében halálos fegyverek, amelyek birtokában valóban képesek vagyunk fajunk számára élhetetlenné tenni az egész bolygót. Ahhoz, hogy továbblépjünk (mert igenis VAN hová, ha hajlandó lennél felvállalni a saját felelősségedet benne), fel kell építened ezt a hitet magadban, nincs más megoldás. Ha pedig nem teszed, éveken belül, nyomorult módon fog összeomlani, na nem a magyar demokrácia, mert az csak egy lufi. A globális emberi civilizáció. Mert nincs aki megtartsa, aki tovább vigye - ha TE nem veszed a válladra a magad részét.

Ha eddig türelmed volt olvasni, talán van értelme megpróbálkoznod ezzel: Taste of Luck. Nem viccelek, az életünk, a gyerekeid sorsa múlik rajtad is - akár felvállalod, akár nem.

"... aminőt érdemel..."

Facebook beszélgetés a választások után...


Ez NEM SZÉCHENYI IDÉZET!

A szöveg maga silány, és jellemzi azokat, akik szerint a legnagyobb magyar ilyet valaha mondott, leírt volna! Lásd: http://www.urbanlegends.hu/.../minden-nemzetnek-olyan.../ De ezt csak azért írom ide, mert a valóban tőle származó szavak SOKKAL fontosabbak (a csatolt cikk végéről). EZT tessék alaposan meggondolni (nyafogás helyett!)

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

---

A forrásról: én magam nem jártam végig ugyanazt az utat, amelyet az idézett cikk szerzője, de a leírás és a kutatás alapossága számomra meggyőző volt (pontos forrás és személy megjelölések), így kell ezt csinálni. Egyébként a szó szerinti szöveg valóban megtalálható Surányi Miklós: Egyedül vagyunk című könyvében (437. oldal), itt "mondja" az író által elképzelt(!) Széchenyi... Én általában Churchill idézetekkel szoktam hasonló szép Canossa-járásokba futni.

A kőbe vésésről: szerintem sokkal több hülyeség van kőbe vésve, mint értelmes gondolat - egyszerűen azért, mert az üres frázisok népszerűbbek és így sokkal több is van belőlük. A valóban értékes gondolatokat nem éljenzés, hanem töprengő hallgatás követi (jó, ez valójában az én vigaszom a körülvevő némasággal szemben).

Az idézetről: mindentől elvonatkoztatva érdemes a két szöveget egymás mellé tenni. A "kőbe vésett" egyértelműen destruktív, mindenkit a fenébe küld - feltételezve az írója felsőbbrendűségét, aki mindezt egy elefántcsont toronyból szemléli és ítéli meg (ne ítélj, hogy ne ítéltess, ha már idézet). A hiteles idézetek viszont konstruktívak, a feladatra és a valós mozgástérre koncentrálnak, elfogadva annak nehézségét. Az utóbbi nem harsogható el egy gyűlésen, de számomra csak annak van értéke. Profán hasonlat, de olyan ez, mint amikor engem megkérdeznek, hogy fel tudok-e törni egy rendszert, ha már annyira nagyra vagyok a programozóságommal. Nem. Én építeni tudok. És SOKKAL lassabban, mint a ma divatos script-kiddie-k. Csakhogy az enyémek állva maradnak.

Én meg dühös voltam tegnap, mert pont ez a destruktív, panaszos hőbörgés ami kikerget a világból, ez nyilván átment a kísérő szöveggel. Viszont nyugodt lélekkel állítom, mindent megtettem azért, hogy értelmes témák kerüljenek felszínre, beleértve a tőlem idegen, mai stílusú politikai aktivitást és írásokat is.
A döntés ideje elmúlt, a következmények jönnek. Tudom, hogy a Paksra érkező pénzekre szükség lesz a rezsiharcban és a rongyrázáshoz, mert fociakadémiával meg stadionokkal nem lehet gazdaságot építeni; az állandóan rángatott törvények között az egyéni vállalkozó szellem is tehetetlen; az oktatásról ("szénszünet"), egészségügyről ("értékesíthető szabad kapacitások"), stb. inkább ne is beszéljünk. Cserébe én csak vízfejet, közmunkát, meg az indiai szintű bérmunkára betelepülő összeszerelő üzemeket látok, ahol 250(!!!) vastag állami támogatással (EU pénzből...) létrehozott munkahelyet ünneplünk. Pfff...

Szóval ahhoz, hogy menjen a szekér, valóban kell Putyin pénze - de nem akarok itt lenni, amikor a KGB megkocogtatja az ablakot az első részlet miatt. Ukrán gáz - magyar atom...

---

Katíí Vörös: bár a felelőtlen és névtelen Facebook-hőbörgés korában (amely téged láthatóan ugyanúgy zavar, mint engem) ez szokatlan, kérlek legalább egy like-kal, vagy bárhogy jelezd az alábbiak tudomásul vételét.

Az a tény, hogy Surányi Miklós (talán nem csak számomra ismeretlen) író, Egyedül vagyunk című könyvének 437. oldalán, középtájon (forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár "példánya", korábban linkeltem) egy képzelt párbeszédben Széchenyi István szájába adja (egyébként azonosítható módon a gróftól független forrásból származó, véleményem szerint nem csak a legnagyobb magyarhoz képest, hanem saját jogán is elég sekélyes és destruktív) véleményét, az attól még NEM LESZ Széchenyi idézet, hanem Surányi Mikós idézet, csak nem mutat olyan jól. Még akkor sem, ha a könyv alcíme "Széchenyi István életregénye". És még akkor sem, ha egyesek felületességük miatt, vagy politikai céljaiknak megfelelően kőtáblára vésetik! Vesd össze: kútmérgezés és büntetési tételei.

Ha valóban tiszteled Széchenyi Istvánt, javaslom a saját szavait végiggondolni és terjeszteni, amelyek a mai helyzetre sokkal jobban igazodnak, mint ez a hőbörgés. Még akkor is, ha a ma fejünkön ülő "urak" egyike számára sem érthető, nem eléggé magyar, amíg a saját szintjükre, képregény figurává nem silányítják. Azok, akik a "hazafiság" nevében újra egy éledő birodalomhoz törleszkedve remélik a saját pecsenyéjüket sütögetni, bizonyítva ezzel, hogy SEMMIT nem fognak fel a magyar történelemből és a valós erőviszonyokból. Szóval újra:

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

(Széchenyi István (!!!): Diszharmónia és vakság)

Nem vagyok könyvmoly, erre sincs időm, de talán te előttem elolvasod és találsz benne fontos gondolatokat, amelyeket szintén érdemes továbbadni. És talán azt is elfogadod, hogy az internet valóban tele van felületes állításokkal, de ezek számát nem érdemes még a könyvtárra való hivatkozással sem szaporítani... :-)
Természetesen megköszönöm, ha itt bármiben hibáztam volna és te kijavítod.

Are entrepreneurs being prevented from innovating?

On Jack Preston's blog (Virgin.com)...

Don't fool yourselves: IT innovation is essentially in the same (or perhaps even deeper) trouble as any other areas, and Google is just another monopoly, with nicer marketing... Larry Page forgot to add the most important part: Google will be the provider of "all information", and that is THE greatest power in our information era by far! Do you think you will find anything that would give Mr Page a bad feeling through Google? Where else would you search? ;-)

I consider myself an innovator on this field, and had a long debate with serious people on LinkedIn about the "value" of a software framework. I had to quit because their reasons were strong (money is the ultima ratio) and I could not add anything more to support my (more "academic") approach.

I formalized my "mission statement" that starts with this:

---

We have our economy model based on material goods: companies turn raw materials and resources to products that users individually buy and use. These goods get worn and eventually break, so the user comes back to the company for a new one.

IT artifacts are NOT of this kind. Apart from changeable technical boundaries, an idea, a digitized book, a software can be accessed and used at the same time by unlimited people at the same time. They don't wear off, don't break by the usage; if there is an error, it can be fixed and the change can again be globally deployed.

Shared. Fixable. Ever-lasting. These fundamental features make IT a science, or art, but totally useless for business. ... [If] you create an (IT-term) well-architected component, you SOLVED a task, and that is WRONG for your business!
...
---

See the rest here (if interested) Mission statement.

Conscious people are missing...

I have seen this picture shared by Paulo Coelho.

The problem is that I did not like it, so I translated it to my taste as follows:

Conscious people know when to drink, 

know when not to say the truth, 

know when to cheat, 

know when to fight, 

know when to ask for help, and

are missing! 

Don't you think you should want to become one of them?

Sorry for this version is not designed as nicely as the original.