HaHa...

Ismét megjelent egy konstruktívnak tűnő bejegyzés a Hallgatói hálózat blogján, aminek végét már nem tudtam szó nélkül hagyni:

Racionális ember vagyok, műszaki területen tanulok, ezáltal legfőképpen logikai alapon lehet engem meggyőzni, adatokkal, tényekkel. A jelenlegi intézkedésekkel kapcsolatban nem találtam olyan érvet, amely az én véleményem szerint mellettük szólna. Így hát továbbra is harcolok ellenük, és megkérek arra mindenkit, hogy – hozzám, és sokunkhoz hasonlóan – foglalkozzon az őt és a társadalom egészét érintő kérdésekkel, legyen véleménye, amit érvek alapján és saját értékrendjének megfelelően formál meg, merje azt vállalni, merjen neki hangot adni.

Tehát beszálltam a játékba...

2013.04.17. 23:21:41
Szerintem viszont teljesen logikus, még ha nem is passzol az álmodozáshoz. Tessék: hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/evertekelo.html

Merem vállalni ;-) - de vajon érdemes?

---

2013.04.18. 08:20:21

@Veridicus76: És hogy világos legyen: igen, a HAHA-t áttételesen George Soros nyomatja.Elhiszem, hogy Te erről nem tudsz.De ebben nem a valóság a hibás.Érdemes jobban tájékozódni.

Google: "Orbán Soros". Második találat: www.parlament.hu/kepviselo/elet/o320.htm

Jó, lehet, hogy a Google a gonosz pénzvilág szekértolója - de az adat forrása a magyar parlament honlapja...

Tényleg érdemes jobban tájékozódni? :-D

---

Íme az egyetlen válasz, amit kaptam:

Holotattoo Elie · http://www.eliewieseltattoo.com/ 2013.04.18. 13:19:38@Kedves Loránd x: És akkor mi van? Már nem is kritizálhatja? Milyen ostoba logikád van neked?

Mit is mondhatnék erre? Úgy tűnik, nem érdemes... Mégis, ahogy megjelent a "Szerintem a HaHa" című, igényesen megfogalmazott bejegyzés, mégis odatettem a magamét. Hátha (ha...)

2013.04.20. 08:02:49
Ez szépen hangzik, de... kezdem a személyes részével, legyünk túl rajta hamar.
Szerintem te nagyon keveset éltél, felületesnek tűnik a hozzáállásod. A fiatalság lelkesedése (amit én is tudatosan használok azon a területen, amihez értek is) bőséggel táplálkozik a személyes tapasztalatok és kudarcok hiányából, valamint az elődök sikertelen erőfeszítéseinek alulértékeléséből.

A "magad módján" természetesen igazad van, de engedd meg, hogy mellétegyek egy másik nézőpontot.

Az általad leírt ideális demokratikus gondolkodás, önszervezés és egyebek mítosza ugyanolyan halhatatlan, mint más népmesék szereplői. Ez azonban jelen esetben egyáltalán nem jó tulajdonság! Megléte egyértelműen arra utal, hogy ugyanakkor eredménytelen is, és generációról generációra újra megszületik az igény erre az álomra.
Lelkes írásod lényegét szerintem szóról szóra elolvashatod, 10, 20, 50 vagy akárhány évvel ezelőtti kortársaid szövegeiben. Igen, szerintem a fiatal Orbán Viktor, az abszolút liberális, diktatúra ellen küzdő, az oroszok ellen korábban kimondhatatlan dolgokat nyilatkozó, ezzel számotokra ismeretlen mértékű személyes kockázatot vállaló(!), farmerben a Parlamentbe bevonuló demokratái nem hasonló, hanem pontosan ugyanazt a szerepet játszották el, ugyanúgy gondolkodtak és lelkesedtek, mint ti most.
Az elődök alapos megismerése(!) után érdemi választ kellene adnotok az alábbi kérdésekre:
- miben vagytok jobbak, mint mai "ellenfeleitek" a ti életkorotokban?
- miért váltak mára leküzdendő ellenfelekké?
- mi garantálja azt, hogy ti nem fogjátok ugyanezt az utat bejárni?
Vagy legalábbis elgondolkodni rajta két molinó és menő flashmob között ;-) Bocs.

Ennyit az elméletről, lássunk komolyabb dolgokat.
Amit leírsz, azt úgy hívják: civil társadalom, sejtszerű, de szervezett helyi felelősségvállalás. Ennek Magyarországon is megvolt a maga komoly bázisa és szervezettsége a rendszerváltás után: szakmai szervezetek, hivatalos ellenőrző szerep, stb. Ma ők nem jövőjükért aggódó, jócskán ráérő diákok, hanem 20-40-akárhány éves tapasztalattal rendelkező elhivatott szakemberek, akik kétségbeesetten szemlélik, hogyan foszlik szét a minket fenntartó ökológiai, társadalmi rendszer és infrastruktúra. Az ő hierarchiáikat (mert sajnos, minden valóban működő rendszerben elengedhetetlen az alkalmazkodásra képes, de szigorú, egyéni felelősségen és szerepeken nyugvó hierarchia) tapossa szét szisztematikusan, logóktól és jelszavaktól függetlenül, a mindenkori politikai vezetés - és használja ki a saját céljaira a mindenkori ellenzék. Ők azok, akik ma éhbérért, elfogadhatatlan körülmények közé száműzve próbálnak családot fenntartani. Egy részük ezt a folyamatot látva megpróbált politizáló szervezetté válni (Lehet Más a Világ), majd ebből ismét morzsolódva párttá lenni (LMP), majd az előre látható dicstelen pályát befutva szétkenődni a "profik" által üzemeltetett darálóban.
Ehhez képest a Haha egy diák vitakör, szép és fiatalos, de szánalmasan kevés.

Minek lát titeket egy elvetemült szakbarbár (én)?
Tökéletes alanyai egy mozgósítási hecckampánynak. Lelkesen írod, hogy a demokrácia nem négy évente van. Nos ez igaz is. Viszont választás, amin a politikai hatalom felosztásra kerül, igenis négyévente zajlik, és akiket ti reformálni szeretnétek, csak ezzel foglalkoznak. Nem véletlenül: az életük, egzisztenciájuk múlik rajta. A ti "ügyeitek" százalékokra és célcsoportokra fordulnak a profik kezében, így nagyszerű eszközt jelentetek:
- a hívő, ellenetek felheccelhető aktivisták mozgósítására: témát adtok, kontrasztot teremtetek (hőbörgő libsik kontra rezsicsökkentő kormány);
- elszívjátok a levegőt az észérvekkel, és ismétlem, a jelen helyzetben életbevágóan fontos, valódi, sok évtizedes tapasztalattal rendelkező, és veletek szemben módszeresen elhallgattatott, ellehetetlenített, kirúgott szakemberek elől;
- tovább növelitek azok számát, akik nem tudnak és akarnak politikai szereplőkkel foglalkozni, pártokra szavazni.

Én magam nem hiszek a parlamentáris demokráciában.
Viszont amíg létezik, addig ennek matematikai törvényeit nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Ti a politikán kívüliséggel csökkentitek a szavazni kívánók számát, viszont növelitek a maradékban a valóban mozgósítható hívők számát. Ezt kritizálni nem akarom, kénytelen voltam elfogadni, hogy a mai (önmagát akár ezen a fórumon is jócskán bemutató) magyar társadalom színvonala mellett a Fidesz "csárdás-focis diktatúrája" racionális megoldás!

A kérdés csak az: ti tisztában vagytok azzal, hogy a fenntartásának nagyszerű eszközei vagytok?

Üdvözöllek a valóság sivatagában...

2013.április.2nd. at 10:39

203, Curix: ... Senki nem segített volna, ha nincs KÜLÖNLEGES helyzet.
Tulajdonképpen te azon mélázol álmatlan éjszakáid közepette, hogy lehetne egy olyan állandó szabályrendszert létrehozni, és működtetni, ami folyamatosan “KÜLÖNLEGES” helyzetet teremtene a jelenlegihez képest…
Lehet sikerülni is fog a 011010010001100 világában, de nem itt a real world-ben.
...
Te tényleg reménytelen eset vagy Loránd, ne haragudj, hogy ezt mondom. Totálisan meg tudom érteni Tibor bát, hogy már kedve sincs válaszolni a felvetéseidre.
Egyébként amit itt felvázolni próbálsz, azt a Magyarok Szövetsége megpróbálta megvalósítani.
Nézd meg mi lett belőle….

Csak egy utolsó szó a részemről is: szerintem a tény, hogy egy globális civilizációs összeomlás szélén egyensúlyozunk bekötött szemmel (ha jól értem, ebben kb. egyet is értünk Tibor bával és az itteni olvasókkal), nyugodt lélekkel nevezhető “különleges” helyzetnek.

Szerintem EZ a “real world”, klímaváltozással, Fukushimával, erőforrás és népesség válsággal, gazdasági összeomlással és egyebekkel – nem a Forma 1, Megasztár, tőzsde és új okostelefon, de nem is IMF, Fidesz, oligarchák, devizahitel, röghöz kötés; illetve “megoldásként” arany és fegyver vásárlás, gyógyszerkészletezés, stb. a (nagyon felületesen!) végiggondolni kívánt pár évre.

Én örülnék a legjobban, ha ennek számomra is elfogadható cáfolatával találkoznék, addig viszont "reménytelenül" ragaszkodom a saját elméleteimhez. Hiába ismerek számtalan (nem véletlenül) félresikerült kísérletet (9%) és hiába értem meg a túlnyomó többség (90%) vonzódását a Szuperpánkromatikus Vészérzékelő Napszemüveghez, meg az MVP pajzshoz. Douglas Adamstől egyébként érdemes elolvasni az Utoljára látható című könyvet is… érdekes hátteret fest a “szórakoztató műnek”.

Köszönöm, hogy időt szakítottál rám.

—
Aki nem ismerné:
"… sokkal nyugodtabb lett, hogy rajta voltak az okulárék. Nem akármilyen pápaszemek voltak ezek, hanem egy pár Joo Janta 200-as szuperpánkromatikus vészérzékelő napszemüveg, amit kimondottan arra fejlesztettek ki, hogy viselőjét nyugalommal vértezze fel a veszéllyel szemben. A veszély legkisebb jelére ugyanis tökéletesen megfeketedik benne az üveg, megóvva ezzel az embert bármiféle izgalmat kiváltó látványtól."

"- Az MVP – magyarázta – olyasvalami, amit nem láthatsz, vagy nem látsz, vagy az agyad nem engedi, hogy lásd, mert azt hiszed, hogy az nem a te problémád. Ezt jelenti az MVP. Másvalaki Problémája. Az agy egyszerűen kihagyja, olyan ez, mint a vakfolt. Még ha direkt ránézel, sem fogod észrevenni, hacsak egészen pontosan nem tudod, mi az. Csupán abban bízhatsz, hogy véletlenül észreveszed a szemed sarkából.
...
Végre elérték a hajót. Az is különös volt, hogy látták a Másvalaki-Problémája-pajzsot működés közben. Most már tisztán látták a hajót, egész egyszerűen azért, mert tudták, hogy ott van. Kétségkívül ott volt, mégsem láthatta senki más. Nem azért, mert láthatatlan volt, s nem is valami hasonló hiperlehetetlenség miatt.
...
A Másvalaki-Problémája-pajzs ennél sokkal egyszerűbb és hatásosabb, s mi több! egy egyszerű zseblámpaelemmel is több mint száz évig működik. Mégpedig azért, mert az emberek természetes hajlamára épül: nem látják, amit nem akarnak, vagy nem tudnak megmagyarázni. Ha Effrafax a hegyet rózsaszínűre festi, és egy olcsó és egyszerű Másvalaki-Problémája-pajzzsal vonja körbe, az összes ember elsétál a hegy mellett, körül, vagy éppenséggel a hegyen keresztül és sohasem veszi észre, hogy van ott valami."

A cím pedig innen származik:

Szélmalomharc 2

2013.március.30th. at 09:23

175, Tibor bá: Mazochista csúcs teljesítmény, hogy rosszul érzed itt magad, de hajnalban az első dolgod, hogy idekapcsolj, ahelyett, hogy oda mennél, ahol jól érzed magad, és meghatározd tulajdoinképpen mi is az, ami szánalmas.

“Első dolgom” :-)
Jobb időszakaimban hajnali 4-5 között kezdődik a “munkaidőm”. Ez az előnye annak, ha az ember programtervező, vezető fejlesztő, ráadásul kutatóként tekint magára: nem kell iroda és ébren lévő munkatársak ahhoz, hogy haladjak. Sőt…
Ekkor is már úgy egy órája ébren fekszem az ágyban és ebben az ellazult állapotban kergetik egymást a gondolataim: mit tapasztaltam, esetleg mit álmodtam, és ezek hogyan segítik az előrehaladásomat egy konkrét probléma megoldásában. Na ilyenkor nem csak programozási feladatok kerülnek elő, hanem egy “évértékelő” gondolata, vagy a “végső kérdés” – vagy az itt folyó beszélgetés és tanulságai. EZÉRT írok időnként a blogodra (is): hogy ezt a kapacitást felszabadítsam.

Amikor leírtam, nyilván a te érvelésedet tekintettem szánalmasnak, viszont a hajnali elmélkedés mást sugall. Inkább az ironikus, hogy én milyen mértékben vagyok képes elfelejteni a gondolkodás alapvető törvényeit, amelyek működésének következménye a te reakciód. A tény, hogy csak formai és feltételezett szándékaimra épülő kritikát fogalmazol meg, azt jelzi, hogy a saját tudati felszíned alatt tisztában vagy a leírtak értékével és súlyával, csak a kognitív disszonancia nem engedi, hogy elfogadd. Következésképpen a lelövendő kutya/nyafogó kislány besorolás a maximum, amit kaphatok tőled, de ezt felfoghatom elismerésnek is. Szerintem, de persze te nem értesz egyet ezzel a megállapítással.

A témához kapcsolódó, és szerintem meglehetősen fontos hír viszont az alábbi: “A csőd az egyetlen valós megoldás az eurózóna adósságválságával kapcsolatban, – nyilatkozta a CNBC-nek a világ egyik legnagyobb befektetési alapkezelőjének, a Templetonnak a feltörekvő piacokért felelős vezetője, Mark Möbius. – A mentőcsomagok soha nem oldják meg a problémát, ugyanis végül úgyis csődöt kell jelenteni…” –http://www.investor.hu/news/20130328-a-csod-lehetne-a-megoldas-az-adossagvalsagra-mark-mobius-szerint.html

Szóval vannak azért “híres emberek”, akik szintén csupán felszíni jelenségként tekintenek aktuális eseményekre (görögök, ciprus, olaszok, németek, …), és hajlandóak a hosszabb távú, mélyben zajló folyamatokat figyelembe venni. A dologban a vicces, hogy ez az a bizonyos Möbius és Templeton befektetési alap, akik bő egy éve komoly bevásárlást végeztek az akkor (is) éppen gyengélkedő magyar államkötvényekben. Erre született akkor a “Kell egy ország” című bejegyzésem (jó fiú vagyok, nem linkelem), amelyet továbbra sem sikerült cáfolnom a bekövetkezett események tükrében. Persze, akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz… :-)

---

2013.március.31st. at 07:33

193, Tibor bá: Nem kell közgazdasági zsenialitás, hogy az ember belássa, az adósságcsapdából az egyetlen kivezető út a csőd. Mert már visszafizethetetlen mennyiségű tartozás van felhalmozva. De ki akar a csapdából kikerülni? Mindig az, aki a csapdában van. De az, aki a csapdát lefektette ezzel nem ért egyet. Amíg az áldozat a csapdában vergődik, addig lehet fejni. Ez az állapot az oligarcháknak megfelel...

Nem is “közgazdasági zsenialitásról” próbálok beszélni, hanem arról, hogy az elemi matematika törvényei és a tömeg általad is képviselt gondolkodása elkerülhetetlenül vezet a jelen helyzethez. Ennek ma már nincsenek igazi nyertesei, míg az összeomlásnak csak vesztesei vannak: először mi magunk, utána a kialakuló káoszban az összes “oligarcha”, amit ők sokkal jobban látnak, mint mi alulról: ők továbbra is nyírni szeretnék a juhokat, nem levágni… Arra pedig, hogy a jelenlegi zsibbadt agyú tömeggel hogyan lehet elkerülni a káoszt, az általad hevesen (általam egyre kevésbé) kritizált Fidesz pontosan a te hozzáállásodból levezethető választ adja. Csak hát így “mi” a rossz végén vagyunk a botnak. A helyzet megoldásához viszont “dobozon kívüli” gondolkodásra lenne szükség, érdemi vitára és szakértelemre, amelyből az utóbbi talán nyomokban megvan, előbbinek viszont híre nincs nálad.

Konkrétan arról van szó, hogy pimasz hangot ütsz meg, amivel párhuzamosan belinkeled a honlapod. Magyarul: szívességet kérsz párhuzamosan a pimaszkodásoddal. EZ NEM MEGY. A társadalmi elvárás szerint, ha szívességet kérsz, akkor udvariasnak kell lenned. Ezt az országban mindenki tudja, a te kivételeddel. Mert te egy ilyen csodabogár vagy, amit persze egy pszichiáter másképp tudna megfogalmazni. Az általad bemutatott jelenség létezik, amire kitalálták a tanmesét, ami szerint a kutyát etető kéz megmarása a kutya lelövéséhez vezet. Ezt a mondást az országban mindenki ismeri, és csak te tartod degradálónak. A közmondásokat nem szokás zokon venni. Aki másnak vermet ás….. nem azt jelenti, hogy kubikosnak fokozlak le.

Láthatóan képtelen vagy szabadulni attól a rögeszmétől, hogy “szívességet teszel nekem”, pedig többször és pontosan leírtam, miért vagyok itt. Van egy működő, a rendszer általam ismert oldalait tartalmazó elemzésem, amelyet a leírása óta elmúlt lassan négy év eseményei szerintem jócskán alátámasztanak. Saját szakterületemen az ezzel kapcsolatos részfeladatom megoldásán dolgozom (amennyit bírok), azonban nem látok senkit, aki képes és hajlandó lenne használni – vagy legalább elgondolkodni rajta. A kulcskérdések szerintem is azok, amiket te itt felvetsz – viszont ha(!) az általad képviselt szinten tárgyaljuk őket, helyzetünk pontosan olyan reménytelen, amilyennek te látod. Ezért írok ide, ahogy írok más helyre is, ugyanilyen zajos némaságba.

Tudom, hogy te nem tervezel hosszú távra, de én igen, amibe az emberi faj és a földi életközösség sok-sok generációját is beleértem. Gondolkodásnak és vitának csak azt tartom, amibe ez beletartozik, a többi nálam mentségkeresés. Íme, egy áthidalhatatlan eltérés a hozzáállásaink között. Szerinted az elméletem követhetetlenül bonyolult. Szerintem pedig a régi vicc áll: “Mi az abszolút lehetetlen? Egy intelligens embernek elmagyarázni valamit, amit nem akar megérteni.” Ezért darálod mantraként a csak általad vélt pimaszságomat (ez valóban emlékeztet egy nyafogó kislányra). A közmondások valóban értéket hordoznak, mégis megütközést kelt bennem a fizikai elpusztításra való utalás. Cserébe tessék, mire emlékeztet engem a mi párbeszédünk (beleértve a kutyás hasonlatodat is), és tartsd észben kérlek: “nem fokozlak le kubikosnak”!

Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

Nem véletlenül idéztem az eredeti szöveget a köznapi változat helyett. Máté evangéliuma igen elgondolkodtató szöveg, ha nem a szokásos babonás szemüvegen át nézzük. Remélem, nem ellenkezik eme “kvázi közösségi oldal” olvasóinak érdekeivel egy kultúrtörténeti forrás belinkelése, amelynek számos tanácsa a jelen politikai-gazdasági helyzet értékelésére is használható lenne:
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=40&c=7&v=13&vs=13-14#v11

---

2013.április.1st. at 04:06

195, Tibor bá: Nagyon sok helyről lehet(ne) idézni nagyon bölcs emberek mondásait. Millió van belőlük, de a kutya ugat, a karaván halad. De nyisd ki a szemed. Orbán kitalálta a 10 százalékos rezsi csökkentést (ami a népnek minimum 20 százalék rejtett emelkedést jelent) és máris felugrott a népszerűsége. Találkoztál te már a “néppel”? Úgy értem a NÉPPEL? Nem a barátaidról, munkatársaidról, volt élfolyamtársaidról van szó, hanem a 95 százalékról? Előbb találkozz velük, és utána legyenek elképzeléseid és terveid.

Ebben tökéletesen egyetértünk, és pontosan erről beszélek. Orbán Viktor szerintem találkozott ezzel a néppel, ismeri a lehetőségeit és ezek alapján pontosan azt kell csinálnia, amit csinál. Azt is elmesélhetem, mi az a “gazdasági csoda”, amit tíz-húsz éves időtávon megvalósítani tervez, a “nyugati típusú jóléti demokrácia” bukása után. Az én gondom az, hogy a jelen problémáit (klímaváltozás és társai) NEM lehet a 95% “véleménye” alapján szavazósdival megoldani, hanem a jóval 1% alatti valódi szellemi elit (amely képes és hajlandó lenne felfogni az összefüggéseket) önfeláldozó, minta-értékű és alkotó erőfeszítésével, amely talán képes lehet a 99% motivációit összefésülni ennek érdekében.

Mindjárt mondok is egy példát. Most nem azért ülök itt a gép előtt, mert programozhatnékom van, hanem mert nagypénteken elkezdett fájni a fogam, és ez képes gátolni a “magasabb szintű” agyműködésemet. Nem tudom, mihez kezdtem volna fájdalomcsillapító, szájöblítő cuccok nélkül, és nagyon várom azt, amikor beülhetek végre a fogorvosi székbe, ahol érzéstelenítő injekció és egy profi szakember vár, nem a szomszéd aranykezű lakatos. Nagyon apró dolog ez, de jól mutatja az emberi esendőséget.

Állítom, hogy velem együtt a 95% is boldogan dolgozna azért, hogy szükség esetén szakértő orvosi kezelést kapjon, illetve hogy megtartsa ennek lehetőségét gyermekei, unokái számára. Sőt akár azért is, hogy az általam látogatott magánrendelő profi berendezései, szolgáltatási színvonala ünnepek alatt is elérhető legyen mindannyiunk számára, ne kelljen napokig várni rá (mert annyira nagy ember azért nem vagyok)… Az egyetlen gond az, hogy ma ez a kérdés nem tehető fel közvetlenül, hanem adókról, oktatási rendszerről, kormányprogramról és egyebekről – végső soron viszont folyton pénzről beszélünk, a lényeg pedig elsikkad. Ugyanúgy, ahogy Curix kérdése a klímaváltós oldalon: “PZuj a konklúzió az, hogy idén kib…ott drága lesz minden alapvető élelmiszer. Az őszi vetés most rohad ki, a tavaszit el sem tudják vetni, és ha száraz nyár lesz, abból sem lesz semmi.” Nem az a lényeges kérdés, hogy drága-e, hanem elég-e, és ha nem, a lokális illetve globális elosztó rendszereink vajon képesek (és hajlandóak) megoldani a problémát, vagy nem.

Az én fogalmaim szerinti megoldás azon múlik, hogy újra feltehetővé tudjuk-e tenni a valós kérdéseket, és hajlandóak vagyunk-e szervezett formában válaszokat keresni rájuk. Ez technikai szempontból egy igen összetett, de megoldható informatikai feladat. A felhasználói oldal belátóképességéről nem tudok gondoskodni, de reménykedhetem benne, és az én hozzáállásomnak ez felel meg. A remény feladására épülő, szükségszerűen lokális, ezért szerintem túlzottan esendő diktatórikus verzió (pontosabban: különböző szinteken eltérő, versengő verziók) megvalósítására már van jelentkező, folyamatban van. Ezen töprengeni, vagy a kapcsolódó jelenségeken mérgelődni: “válságok” és kezelésük, bankok, politikusok, “oligarchák”, “orbánisztán”… nincs sok motivációm.

Köszönöm a lényegre vonatkozó kérdést. Remélem nem csak én érzem azt, hogy a tényeket hasonlóan látjuk és értékeljük, eltérés a következtetés módjában, a célközönségben és a “hitben” van.

---

2013.április.1st. at 18:08

197, Tibor bá: Akkor foglaljuk össze. Te úgy gondolod, hogy az emberiség megmentése logisztikai probléma, és dolgozol rajta, mert azt feltételezed, hogy a tömegek nem tudnak róla, tehát meg kell őket nyerni magadnak. Én úgy gondolom, hogy az emberiség megmentése (megoldhatatlan)pszichológiai probléma. Az emberek a kollektív jövőre egyénileg készülnek fel, mert tapasztalataik szerint a közös felkészülés csak egy álom. Ezért mindenki megy a saját érdekei után még akkor is, ha az szembe megy a kollektív érdekkel. Ezt nevezem én az ember belső tulajdonságának a megnyilvánulásának.Orbánnal meg az a bajom, hogy retorikailag az országért harcol, valójában a saját hatalmát betonozza be, aminek a ára hidegen hagyja, mi meg fizetjük, amíg bele nem döglünk.

Itt kicsit kezdünk szétcsúszni. Abban teljesen egyetértünk, hogy a probléma magva az emberi gondolkodás! Állítom, hogy ma az emberiség töredék százaléka képes 1: saját emberi mivoltával szembenézni, és 2: ezután is megtartani pozitív világképét, tenni akarását. Mondjuk
– aki egyáltalán nem, az a 90% “tömeg” (ebbe jócskán beleesik a gazdasági, politikai “elit”!);
– aki igen, de kiakad a végesség tudatán, a 9% “kiábrándult másként gondolkodó”,
– és utána jön az 1% “valódi szellemi elit”.
Félek, az arányok még így is túl optimisták.

A “tömeg” megnyerhetetlen, és egyáltalán nem erre törekszem, a cél az “elit” öntudatra ébresztése lenne. Hasonlat: az emberiség ma a telepes élőlény másolataként működik: minden egyed azt hiszi magáról, hogy egyedként működőképes, rühelli a hierarchia gondolatát. Valójában azonban egyedül semmi: a szavak, gondolatok, elvek és tárgyi tudás is a közösségtől származik (tanulás); az “egyéni hatalom” sem más, mint nagyobb jog a közösen fenntartott(!) globális infrastruktúra használatára (leszámítva persze a szükségképpen rövid távú “spájzolást”).
Állítom viszont, hogy HA a másként, és magasabb szinten gondolkodó “elit” hajlandó lenne átláthatóvá tenni a valós folyamatokat és igényeket, a 95% boldogan venne részt a rendszer fenntartásában, mert pontosan látja a saját szerepét és hasznát benne. Ez egy fejlett, hierarchikus “lény” működése, ahol a döntéseket az agy hozza meg, az idegrendszer továbbítja, és az izmok hajtják végre – az “összes sejt többségi szavazása” értelmetlen, értelmezhetetlen.
Az átláthatóság viszont lehetetlen mindaddig, amíg a pénz fogalmát és működését nem vagyunk képesek megérteni, majd e megértés birtokában végre elengedni.

Na ez azt hiszem megint túl “hálózatos” és homályos lett, én viszont nem tudom képszerűbben és tisztábban elmondani, sajnálom. Ezért hozom (szerintem teljesen hétköznapi gondolkodással felfogható) példaként a fogorvost. A mai szintű ellátásra NINCS “egyéni” recept: országnyi méret alatt az egyetemi képzés, a technikai felszerelés, gyógyszerek előállítása értelmezhetetlen feladat. Ha mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy ezt a szintet fenyegeti veszély, hogy az összeomlás valóban minden tizedik embert hagy csak életben katasztrofális körülmények között, a kilábalás reménye nélkül, és hogy ennek a szélén tántorgunk – de VAN megoldás, csak értelmes szervezést igényel… szerintem lenne rá érdeklődés. Csak akkor nincs, ha megrekedünk a felületesség és a reménytelenség szintjén.

Az én “hívő” hozzáállásommal szemben Orbán Viktor a 95% zsibbadt tömeg és 5% felületes gondolkodó réteg ismeretében és elfogadásával az egyetlen lehetséges “racionális” megoldás felé halad: diktatúrát épít. Természetesen, szükségszerűen(!) hazudik a tömegnek, ha az erre vevő. A Fidesz TÜKÖR, és nincs sok értelme a benne látható csúnya képre haragudni. Régebben én is haragudtam ezért, éppen a reménytelen párbeszéd kísérletek ébresztettek rá arra, hogy ez is lehetséges válasz: ha az “elit” nem képes valós alternatívával előállni, akkor ez még mindig jobb, mint a káosz.

198, RJ: Szaporítod a betűket, de – legalábbis miattam – feleslegesen!“…jóval 1% alatti valódi szellemi elit…”Nem létezik elit! Legfeljebb csak a mesében. Mindenkinek egyformán szaros a segge, finomabban -> porból és hamuból vagyunk mindannyian. Persze mindenki az élre tör, igyekszik első lenni. Ez természetes, de a realitásoktól való elszakadás akár orvosi segítséget is igényelhet.

Ne aggódj miattam. Ha jönnek a szavak, leírom őket – ha nem, nem. És hiszek a változásban, a tiédben is!

:-)

Az elit létezik, csak én ezen a szón a fenti “pici maradékot” értem: akiket (bár ugyanolyan halandó és esendő emberek) a képességeik és gondolkodásuk emel ki, nem a törtetés. Akár te is lehetsz “elit”, mert ez első sorban személyes döntés kérdése!

Hála Istennek (bocs, ez nekem így kényelmes) volt, van szerencsém kiemelkedő emberekkel találkozni. Olyan asztalossal, programozóval vagy karate mesterrel, akinek a legapróbb részletek is pontosan illeszkednek egy rendbe, amit ha utánozni nem is tudok, de legalább elég jó vagyok ahhoz, hogy felfogjam (ehhez is nagyon sok idő és elmélyültség kell). Van, akikkel fizikailag nem találkozhatom, de felismerhetem a zsenialitásukat – legyen az Jézus, Lao-ce, Buddha, Marcus Aurelius, vagy a Mátrix első részének megírói. Minden erőmmel törekszem arra, hogy a saját területemen meglássam és befogadjam ezt a rendet; úgy látom, egész jól haladtam az elmúlt húsz-egynéhány év alatt.

“…a “magasabb szintű” agyműködésemet…”Messze vagy a valóságtól? Talán nem ezt akartad mondani?

Hát legyen. Neked valószínűleg nem sokat mond a Design pattern, IoC, OSGI, late binding, Google guice, XAML/XUL/…, Core Data, … lista. Ezek programozáselméleti fogalmak, keretek; a többségükkel nincs is tisztában kollégáim túlnyomó többsége, ennek ellenére vidáman állít elő működő kódokat. Én viszont átlátom őket, többségükre úgy találtam ki és írtam megoldásokat, hogy a nevüket sem hallottam, vagy még nem is léteztek jelen formájukban.

Nagyon okos emberek dolgoznak ezeken, és minden agyamra szükségem van ahhoz, hogy jobbat, tömörebbet, általánosabbat alakítsak ki, pedig erre törekszem, bármilyen konkrét feladaton dolgozom éppen. Ez nem megy, ha fáj a fogam – ugyanezért van szükségem egy ma talán furcsának tűnő, szigorú és zárt életrendre is. Nem álmokról beszélek, hanem működő rendszerekről, amelyek mögött álló elvi szerkezeteket ugyanolyan lehetetlen elmagyarázni a kollégáimnak, mint a megoldási javaslataimat nektek. A “meta-meta” szinten az én agyam is ledobja az ékszíjat, van olyan terület, ahol még mindig csukott szemmel verekszem át magam. De a végén működik, és már “majdnem jó” is!

A “valósághoz” tapasztalataim szerint elég közel vagyok – csak az arról alkotott megszokott, “köztudott” képtől kerültem feldolgozhatatlan távolságra. Az alternatív válasz (egyszerűen megbuggyantam) az objektív eredmények tükrében nehezen védhető. Szerintem.

---

2013.április.2nd. at 09:07

200, Curix: Ha azt a csúnya elavult pascal nyelvet nézzük, akkor ugye itt a kódolásod így kezdődne: IF…….THEN……ELSETedd a szívedre a kezed és ne Tibor bának, hanem magadnak valld be, hogy melyik végkimenetnek van jóval nagyobb esélye. Tibor báénak, vagy a tiédnek? Na és ugye még a programozás is megenged egy harmadik eshetőséget is. (illetve helyesbítek, végtelen lehetőséget)

Szóval azzal játszunk, hogy HA… AKKOR… EGYÉBKÉNT… Ez felhívás keringőre, lássuk, hogy tartod a lépést! Először nézzük a te kérdéseidet.

HA egy kérdésre már kaptam választ, AKKOR nem teszem fel újra.
Mire utal az, hogy te mégis ezt teszed?

Nem tudom többször leírni: tisztában vagyok azzal, hogy a megoldás esélye a jelen gondolkodás fenntartása mellett NEM “konvergál”, hanem pontosan nulla! Éppen ezért foglalkozom a szabályrendszer által rögzített alapvető hibák okával és megoldásával ahelyett, hogy a következményeiken mérgelődnék, és a szabályrendszeren belül keresgélnék.

A másik nagy hiba pedig itt van, közvetlenül utána:” Ez egy fejlett, hierarchikus “lény” működése, ahol a döntéseket az agy hozza meg, az idegrendszer továbbítja, és az izmok hajtják végre”Az agy melyik féltekéjére gondolsz? Te miért gondolkodsz másképpen napközben, és miért másként éjjel, hajnalban?De nem is ez a lényeg, ha kicsit spirituális szemszögből nézzük, akkor az agy az mindig az EGO lesz.

Nem esik le, hogy tisztában vagyok a gondolkodásom működésével? Ezért keresem a jó kérdéseket, alternatív utakat félálomban, és dolgozom a konkrét megoldáson éber állapotban. Nem keverem a kettőt. Ezért vagyok képes különbséget tenni a személyes felelősségtudaton és hiten alapuló DÖNTÉS és a racionális MÉRLEGELÉS között. Van olyan helyzet, ahol a felelősségteljes, emberhez méltó döntés ellentmond a racionális mérlegelésnek! Ezek egyébként életünk legfontosabb, legértékesebb döntései.

Minden ostoba reklám ellenére számtalan ember képes “racionális érdekei” ellenében emberi értékeket követni, lásd akár a hófúvásos történeteket. Ami viszont szinte lehetetlen: “normális”, a megszokott szabályok által irányított helyzetekben “értékes, emberi” módon viselkedni, mint különleges esetekben. Vajon mire utal ez?

Jöjjön most néhány kérdés tőlem:

HA van a jelen helyzetnek egyszerű, különösebb erőfeszítés nélkül felfogható, “tömegek” számára átadható, velük megszavaztatható megoldása, amit például egy ilyen fórum látogatói minimális háttérismeret birtokában kitalálhatnának, AKKOR nyilván azon az úton járnánk.
Vajon mire utal az, hogy mégsem ez történik?

HA a “tömeg” létbiztonsága garantálható a jelen feltételek között, AKKOR kényelmesen irányítható, “fejhető”. Következésképpen az általatok misztikus óriásokként kezelt “oligarchák”, politikai és gazdasági háttérhatalom birtokosainak ELEMI ÉRDEKE a “nép” jó közérzetének biztosítása.
Vajon mire utal, hogy erre láthatóan képtelenek?

Konkrétabban: HA Orbán Viktor, a rendszerváltozás óta példátlan hatalom-koncentráció birtokosa, “szép és demokratikus” eszközökkel képes lenne az egészségügy, oktatás, … rendszerének üzemeltetésére, AKKOR ezt is tenné, és mindenki imáiba foglalná a nevét, örökös miniszterelnök lenne, stb.
Vajon mire utal, hogy ehelyett furcsa hazárdjátékokba kényszerül?

—

És hogy mit látok én valóban értelmetlennek?

HA abból indulok ki, hogy az emberek többsége ostoba, fejlődésre képtelen nyafogó óvodás, AKKOR vezetésükre a legalkalmasabb egy érzéketlen, önhitt, bármilyen eszközt felhasználó, minden erkölcsi elvtől elrugaszkodó óvóbácsi.
Ez egyszerű logika, MI EZZEL A PROBLÉMA???

201, buza: Ha a 90% tömeg nem képes emberi mivoltával szembenézni, akkor mégis hogyan fog szembenézni, érteni? Ha valamire nem képes valaki, akkor , akkor sem lesz képes, ha átláthatóbbá teszik neki. Hisz az csak az 1 %-nak átlátható,érthető szerinted. Pont te állítod, a 90% képtelen az átlátásra. Itt van nekem a bukta a gondolatmenetedben. És most a tömeggel akarsz valamit kezdeni, vagy mégsem? Hisz azt írod, nem a tömeget akarod megnyerni, hisz az megnyerhetetlen. Közben meg a megoldás, az ő átalakulásuk?Mennyivel nem telepes növény lesz, ha csak látja, hogy mi a szerepe a telepben? de nem magát irányítja ?és ugyanolyan vezetés alatt van, csak innentől te hierarchikus lénynek nevezed. Mindegy, hogy telepes, vagy hierarchikus, vezetés alatt van, még mindig vezetve lesz, tehát megint maradt minden a 90+9+1% százaléknál szerintem.

Oké, vegyünk egy példát: “fogjunk egy motort és a segítségével szivattyúzzuk ki a meleget egy helyiségből”. Az ötlet “nyilvánvaló hülyeség”, ahogy a napfényt sem vékával hordjuk be a házba.

Mégis volt ember, aki eltöprengett a “hogyan” kérdésén, és megszületett az első hűtött szoba (1%). Aztán voltak olyanok, akik bár eredetileg (jogosan) hülyeségnek tartották a gondolatot és nem foglalkoztak vele, a működő példa láttán viszont számtalan részterületen az eredetinél jobb megoldásokat adtak, és megszületett a mai hűtőszekrény (9%). A maradék 90% jó része azt sem tudja, hogyan működik az egész – de ettől függetlenül képes biztonságosan és rendeltetésének megfelelően HASZNÁLNI.

Egész mai civilizációnk és ellátó rendszerünk ilyen, eredetileg “nyilvánvaló hülyeségek” egymásra épülő rendszerén alapul; és attól hogy létezik, a “tömeg” majdnem ugyanolyan, mint ezer éve – csak most abban az illúzióban él, hogy alkalmas döntéshozatalra és irányításra, pedig NEM az. Arra alkalmas, hogy értékelje a saját helyzetét, igényeket fogalmazzon meg, kitermelje és fenntartsa azt a vékony réteget, amely (a tömeg erejét irányítva) ezeket az igényeket kiszolgálni, megvalósítani képes.

A kérdés csupán az, hogy vissza tudunk-e térni a valódi kérdések feltételéhez, amelyek a közösen meghatározott célok érdekében végzett rendezett, hierarchikus EGYÜTTMŰKÖDÉSHEZ, szerintem az egyetlen megoldáshoz vezetnek? Vagy maradunk a pénz-alapú, egy stabil rendszer fenntartására alapelvei miatt képtelen, állandó versengésre és szembenállásra kényszerítő gondolkodás mellett, és tényleg eljutunk-e az összeomlásig.

Ha igen, onnan csak a romantikus ábrándokban van visszaút: valójában ma elképzelhetetlen nyomorra és korai halálra ítéljük utódainkat. A döntés ideje MOST van, pár év múlva vagy “már dolgozunk” a megoldáson, vagy átmeneti “egyéni előnyökért” egymást taposva, reménytelenül sodródunk lefelé.

Szélmalomharc 1

Pedig azt hittem, az "Évértékelő" és a "Végső kérdés" kiereszti belőlem a prófétálási hajlamot - de nem, kisvártatva ismét hosszú, helyenként heves de mindenképpen tanulságos vitába bonyolódtam "kedves ellenségemmel", Antalffy Tiborral. A ciprusi események annyira hirtelen jöttek az évértékelő után, hogy amikor Tibor bá blogján megjelent az ezzel kapcsolatos cikk, nem bírtam magammal és belinkeltem; aztán a saját blogom átrendezése miatt ezt a linket javítani akartam. Na ekkor szövevényes párbeszéd vette kezdetét... 

---

2013.március.19th. at 17:47

Na, megint reklámozom a blogomat nálad. 15-én délelőtt fejeztem be, de hirtelen igen aktuálissá vált sok része. http://hajnalvilag.blogspot.hu/p/tisztelt-holgyeim-es-uraim-milla-meltan.html [ezt a linket szüntettem meg]

---

2013.március.24th. at 09:10

98, krumpli Kedves Loránd-nak a linkje nem jó. Azért igaza még lehet.Hagyni kell az Orbán-kormánynak, hogy nemzeti kézbe vegye a közszolgáltatásokat. Hagyni kell, hogy nyerjenek 2014-ben. Utána ha valódi közszolgáltatást akarunk, nem kell már attól félni, hogyha elvesszük tőlük, akkor összehívják az ENSZ BT-t.

[Itt írtam meg a javított linket, amit Tibor bá komment nélkül törölt. Nem "panasz", csak enélkül nehéz érteni a vita egy részét... :-) ]

Talán félreérthetően fogalmaztam. Szó nincs arról, hogy Orbánék akár ma bárkihez fordulhatnának! Az EU (politikai és gazdasági oldala egyaránt) repesve várja, hogy a magyar társadalom kitermeljen egy olyan erőt, amely 1: képes kultúremberként és nem szélkakasként beszélni, illetve 2: van értékelhető társadalmi bázisa. Az egyetlen probléma, hogy NINCS ILYEN.

A marakodós-nyafogós játékból pedig, akár HaHa, akár a “A szívós generáció tanult hangja – az értelmes emberek vitafóruma” címszó alatt jelentkezik, semmi nem lesz, ezt tudja Orbán, tudja az EU, és még jobban tudja az ex-KGB-s Putyin, hogy egész konkrét legyek. Így viszont borítékolható az összeomlás, amelyben még egy (profik által távvezérelt) diktátor is jobb, mint az egymás irtó (“demokratikus”) túlélők káosza. Nekem az a gondom, hogy az én szintemen nincs “kisebbik rossz”, csak “szerintem jó”, amelyért akkor is érdemes küzdeni, ha a látható esélye nulla. De ezt már sokszor elmondtam.

---

2013.március.24th. at 12:07

124 RJ: Inteligens ember vagy, sokszor kerestem rajtad fogást, alighanem megtaláltam.
Esélytelenül küzdeni -> szélmalomharc.
A többieknek. Érdemes elolvasni, tanulságos, és szórakoztató mese: “Don Quijote de la Mancha”

Egy másik olvasmány: Dávid és Góliát története. Megint másik: Gandhi önéletrajza. Vagy Galilei története. Vagy a gőzgép, az elektromosság, a gravitáció mérése, a változtatható programú (“modern”) számítógép kitalálása… Magyarul: az emberi civilizáció valódi fejlődésének története, benne bárkié, aki képes volt a tömeg gondolkodásával és a hivatalos tudomány álláspontjával szemben, “megoldhatatlannak” deklarált kérdésekkel KONSTRUKTÍVAN, megfelelő tárgyi tudás birtokában, ugyanakkor nyitott módon foglalkozni.

Érthető, amit mondok? EZÉRT érdektelen, hogy olyan példával jössz nekem, ahol a szakértelem és a hétköznap igazolható eredmények hiányoznak – esetemben ezek objektív értékelése pedig nem ebben a körben történik. Nem akarom magam feltétlenül a fenti felsoroláshoz mérni, de érdemi, tárgyi cáfolatok nélkül szélmalomharcra hivatkozni nem érv.

A szélmalomharc része pont az, hogy ennyire felületes gondolkodással szemben valóban tehetetlen vagyok. Ami önmagában szintén nem gond, amíg nem képzeli és hirdeti magát “az elérhető maximumnak”.

125, Tibor bá: A “boldog békeidőkben” szokás volt a kenyeret adó gazda kezét megharapó eb helyszíni agyonlövése. Ha te arra játszol, hogy a kezem rágcsálását nem veszem észre, és vagyok olyan hülye, hogy hagyom, akkor nagyon tévedsz. Ha nálam akarsz ingyen hirdetni, akkor elvárom a maximális tiszteletadást, gúnyos megjegyzések nélkül.

Még egyszer: köpök a “tanaim hirdetésére” akár itt, akár máshol, csak téged idéztelek. NEKEM nincs donate gombom vagy eladható könyveim: amiket írtam, ingyen letölthetők, elolvashatók (de minek? :-) ); programozási, kutatási eredményeim nyílt forrásúak, nincs sehol reklám banner – pedig én aktív korú vagyok, három gyereket nevelek, lett volna helye bőven. Ez itt most nem összehasonlítósdi, csak jelezném, hogy te “kenyeret” semmilyen értelemben nem adsz nekem, ebből kiindulnod téves. A blogom látogatási statisztikája bőven elég visszaigazolás számomra arról, hogy a híg levegőbe beszélek. Itt ugyanúgy, mint bármely más blogon, vagy bármely “neves szakértőnek”, aki veled egyetemben a problémák hirdetésével és borongással foglalkozik a konstruktív gondolkodás és vita legalapvetőbb követelményei NÉLKÜL.

Bocs, én NEM nézlek hülyének téged. Nyílt lapokkal játszom, és igen, személyesen rólad állítom, hogy felületesen, TIT jelleggel szórod az észt, azon a szinten, ahol valóban nincs megoldás a jelen problémáira. Ez nem “rejtett gúny”, hanem direkt támadás, és tudom, hogy te, és aki figyelmesen olvas, ezt észreveszi akkor is, ha nem írom le a neved. Számomra a tisztelet nem azt jelenti, hogy ellenvéleményemet nem mondom el – hanem például azt, hogy nem deklarállak elmebetegnek, tudatlannak vagy zavarodottnak téged. Veled ellentétben, aki ezt velem több ízben megtetted.

Ha nem tetszik, csukj ki! Jogod és lehetőséged van rá, ez a te blogod, elismerem, és nem fogom megkerülni, trükközni, nélkülem biztosan jobban fogod érezni magad. Ismétlem: ezzel a döntéseddel sokkal inkább egyet is értenék, mint az itt megfogalmazott véleményeiddel, és hidd el, ez semmilyen mértékben és irányban nem fogja módosítani a rólad alkotott véleményemet. Azt is nagyon becsülöm benned, hogy ezt nyíltan teszed, nem cenzúráztad részeiben az írásaimat, hagytál beszélni. Ha így lesz, veled sem fogok foglalkozni többet, mert ha “nálad” nem engeded, a “hátad mögött” nyilván nem teszem. Ez számomra szabály, akkor is, ha te engem “rossz példaként” bármikor elővehetsz, és akár meg is akadályozhatod, hogy válaszoljak. No problemo.

Viszont ha nem csuksz ki, akkor esetleg időnként megjelenek és (a tartalmi rész elismerése(!) mellett) kritizálni fogom a hozzáállásodat, mert passzívnak, romboló hatásúnak tartom. Ha továbbra is ilyen letargiában, kiábrándultságban várjuk az összeomlást (illetve ostoba módon egyénileg meg mikro-közösségek formájában készülünk a “túlélésre”), akkor BIZTOSAN be is fog következni – és soha nem fogjuk megtudni, lehetett volna-e másként. Ahhoz a “másként-hez” viszont alacsony a színvonal, baromi kemény munkával kéne emelni – ehhez viszont nincs lelkesedés, hiszen “úgyis minek, Tibor bá, a szívós és tanult is megmondta”. Az önbeteljesítő jóslat utólagos igazsága nem jelenti azt, hogy kimondása pillanatában is helyes volt.

Ha ez volt az utolsó szavam itt, akkor természetesen a legjobbakat kívánom neked és olvasóidnak.

---

2013.március.24th. at 12:34

Viszont, kedves Tibor bá, nem volt szép dolog kivenni a javított linket a 123-ból! Ha már belenyúlsz, akkor tedd egyértelművé, hogy kivetted onnan – vagy javítsd a 47-ben. Ez most kicsit rontott a besorolásodon.

Most látom a 127-et…

Számomra a bizonyíték, hogy hibás a helyzet felismerésed az, ahogy az én felmérésemben is nagyon hibázol. Sose zavart az enyémtől eltérő vélemény megjelenítése, se a személyemnek szóló kritika, sőt kívánatos az egysíkúság elkerülése végett, de bizonyos fegyelmet, udvariasságot, “stílust” megkövetelek az ide látogató olvasók érdekébe, akiket meg kell óvom a csalódástól, és akik elvárják az elfogadható légkör biztosítását.Különben nem szórom az észt, iparkodom átadni a tapasztalataimat, de nem zavar, ha ezt bárki elutasítja. “Nem erőszak a disznótor”.

bocs, de ennek a szövegnek a “kenyéradó gazdás” megnyilatkozáshoz a világon semmi köze nincs. Szerintem. Ha csak az zavart benne, hogy nem írtam oda a neved a “szívós” mellé, akkor ezt a csorbát köszörültem a 126-ban – de nem hiszem, hogy kevésbé “csalódik” az olvasóközönség az utóbbi bejegyzés tartalmában, mint a 123-ban ;-)

Vagy az lenne a szimpatikus megoldás számodra, hogy tiltsam ki önmagam a blogodról az itteni jó légkör védelmében? Logikusnak tűnik…

---

2013.március.24th. at 22:48

Elnézést kérek azért, hogy lehajoltam a “szokás volt a kenyeret adó gazda kezét megharapó eb helyszíni agyonlövése” szövegért, és érdektelen pofozkodásba futottam. Zárszóként (kis szerkesztéssel) megismételném azt, ami elsikkadni látszik, bár szerintem nem ártana észrevenni:
—
A marakodós-nyafogós játékból pedig, akár HaHa néven, akár ezen a fórumon jelentkezik, semmi nem lesz, ezt tudja Orbán, tudja az EU, és még jobban tudja az ex-KGB-s Putyin, hogy egész konkrét legyek. Így viszont borítékolható az összeomlás, amelyben még egy (profik által távvezérelt) diktátor is jobb, mint az egymás irtó (“demokratikus”) túlélők káosza. Nekem az a gondom, hogy az én szintemen nincs “kisebbik rossz”, csak “szerintem jó”, amelyért akkor is érdemes küzdeni, ha a látható esélye nulla.
—
A nyafogós játékok közé sorolom a bármely országban AZONNALI összeomlást okozó “vegyük ki a pénzünket” javaslatot, vagy a “gonosz, csaló” bankok, bankárok, cápák, sügérek és guppik célkeresztbe vételét. Hacsak valaki nem hoz érdemi érvet amellett, hogy ezeknek bármi haszna lenne.

---

2013.március.25th. at 00:45

152, Fantomas: Nézd Lóránd! Ha van megtakarításod és Te semmit sem teszel a védelméért, akkor nagy hős vagy, aki (ha kell) beáldozza magát (összegyűjtött pénzét) a világ vagy az Únió pénzügyi stabilitásának érdekében. Tetszenek az írásaid, de azért érts meg engem is, aki az összeszedett pénzecskéjét nem akarja önként és dalolva einstandolva látni Orbán bácsi részéről úniós sugallatra, vagy saját (esetleg ciprusi példából megokosodva és felbátorodva) ötletétől indíttatva.

Saját (“követhetetlen”) fogalmaim szerint nem hős vagyok, hanem gondolkodó ember. Felépítettem egy számomra értelmes és kerek rendszert, amely segítségével elég jól jósolhatók voltak a közelmúlt eseményei – és nem mellesleg, elég érdekes számítógépes rendszerek alkothatók, mert egy szint felett nagyon hatékonnyá válnak az analógiák.

Ez a rendszer azt meséli nekem, hogy “önálló egyén” nem létezik, mert így BESZÉLNI nem tudnánk, absztrakt fogalmaink, elveink nem lennének, nem beszélve a hatalmas tárgyi tudásról és létbiztonságról. Mindezek készletét és eszközeit (amelyből tehetségünk, álmaink és lehetőségeink szerint válogatunk) a mai, szervezett emberi közösség nyújtja nekünk, amelynek egyénként részei vagyunk, és bele sem merünk gondolni, mi maradna belőlünk, utódainkból “nélküle”. Én viszont belegondoltam, ahogy abba is, hogy milyen törékennyé vált ez az emberi közösség mára.

Következésképpen NINCS megtakarításom, mert amikor megtehettem, másfél évet töltöttem “munkanélküliként” azon dolgozva, amivel én a saját véleményem szerint hozzájárulhatok ezen “működő emberi közösség” fennmaradásához. Szerintem ugyanis ez számít, nem az egyéni pénztartalék, amely valójában szabotálja a gazdasági rendszerünket! Lásd még: “színes papír, amivel kitörölheted” – ha az összes szomszédodnak nincs elég belőle, és káosz keletkezik.

151, Curix: “…a “gonosz, csaló” bankok, bankárok, cápák, sügérek és guppik célkeresztbe vételét. Hacsak valaki nem hoz érdemi érvet amellett, hogy ezeknek bármi haszna lenne.”Ezt mond el Kásler Árpi barátunknak is. Nem fogsz tőle Táncsics díjat kapni. Árpi is úgy harcol a devizahitelesekért, hogy az esélye gyakorlatilag nulla, de te azt írod ekkor is van esély küzdeni.Pár mondattal lejebb ezt agyonvágod. Gondolom ez lehet az a kesze-kusza gondolatvilág, amiről a többiek is írnak.

Kásler Árpáddal nem akarok vitatkozni. Számomra az egész pénzrendszer halott dolog (pontosabban: elemi szintű matematikával bizonyítható módon ma már halálos méreg, de ezt nem akarom sokadszor részletezni), így ezen fogalomrendszeren belül folyó minden küzdelem érdektelen.

Valakinek pillanatnyi érdeke volt hurokba dugni a fejét, valakinek érdeke volt a hurkot tartani, valakinek érdeke volt nem tiltani. Mindenki az adott pillanatban saját érdekei szerint lépett, az óra ketyegett, a delikvens megfulladt. Szomorú, számtalan egyéni tragédia követi ma az akkori logikus döntést; de aki akkor józanul gondolkodott, nem dugta hurokba a fejét.

Akkor én “hülye” voltam, aki nem fogta fel a lehetőségeket – ma “előrelátónak” mondjuk ugyanazt. Kívülről nézve ez is “kesze-kusza”, gondolom, de nem én mozdultam, hanem a “világ” állt mások szerint fejre, szerintem meg a talpára (ezen a szűk részterületen).

—

Elnézést kérek, hogy megint off topic kérdésre reagáltam. Igyekszem leállni, ahogy a 155 szintjére sem akarok süllyedni még egyszer. Külön elnézést kérek azért, hogy a 98-as hozzászólásra reagálva, szándékomat egyértelműen leírva JAVÍTOTTAM (volna) a 47-es hozzászólásban szereplő, átrendezés miatt megszűnt linket. Ha ezt itt nem szabad, hát nem szabad.

Csak azt kérném, hogy vegyétek figyelembe a 147-et, ahol az ismétlésben kiírva hivatkozom erre a fórumra, nem a jelmondattal. Remélem, így már nem sikerül “gúnyos odamondásnak” tekinteni a szándékom szerint előzőleg is egyértelmű, nyílt tartalmi(!) kritikát. Ha csak ez kell, hogy lelövendő kutya és kiboruló kislány, stb. szintről esetleg emberszámba kerüljek, nem nagy ár. Igaz, Tibor bánál erre számtalan példa alapján esélyem nincs.

Szerintetek tényleg van értelme ebben a körben euró-trilliókról, gonosz bankárokról, azonnali összeomláshoz vezető, közösség által követhetetlen egyéni “kiutakról” beszélgetni? Ezeken veszekedni? Változtat ez bármit azon kívül, hogy még reménytelenebbnek látjuk és láttatjuk a helyzetet? Annak meg van értelme?

---

2013.március.26th. at 05:36

159, Tibor bá: ... Konkrét szándékaimat, és azok megnyilvánulását képtelen vagy helyesen értelmezni. És akkor ezt megmagyarázom, nem neked, hanem az olvasóknak. A közelmúltban már volt egy önbelinkelésed, ami még ma is él. Hogy ezt nem kifogásoltam, azt nem értékelted dohogásodban. Persze, ismerkedjen meg gondolataiddal, akit az érdekel. Nem kell elfogadni az én ítéletemet, mindenki értékeljen ki téged önmaga. Aztán volt egy következő belinkelésed, amivel párhuzamosan pimaszkodtál egy nagyot. Ezt kitöröltem, de nem azért mert nem értek vele egyet (ami igaz) hanem azért, mert ez a társadalom úgy működik (és nem kívánom megváltoztatni) hogy ha valaki szívességet kér, akkor ezzel párhuzamosan minimum betartja az udvariasság alapvető normáit. Tehát a kenyéradó gazda kezét megharapó kutya lelövésével példáztam. Miért ragaszkodok ilyen erősen az udvariasság betartásához? Hiú vén fasz lennék? Nem, de ha “büntetlenül” lehet pimaszkodni, akkor az idelátogatók csalódnak bennem és az általam fenntartott honlap szellemiségében. Ez az, amit nem engedhetek meg!...

Ez már szánalmas, és képtelen vagyok olyan választ találni rá, amely a saját kommunikációs normáimnak megfelel. Köszönöm ezt a “párbeszédet”, amely tökéletesen tükrözi e hely szellemiségét, és amelyhez valóban semmi közöm, bármit is írsz aktuálisan a fejlécbe. Ahogy az olvasóidhoz sem, akiknek ez megfelel.

"Csumpitaz" jó helyen kotorászik, ezt a folyamatot és ELKERÜLHETETLEN következményeit elemeztem számos helyen – itt is, de minek? kinek?? Megismételni nem fogom, belinkelni nem illik. Hajrá, adjatok Ciprusnak, mondjátok meg jól a véleményeteket Putyinnak, bankároknak, szakértőknek és egymásnak…

Valóban semmi szükség a kizárós játékra, bőven elég az, hogy itt rosszul érzem magam, máshol meg jól. Ajánlott olvasmány: Kipling: Dzsungel könyve, majomcsapat. Meg a legújabb cikk itt a vagina-plasztikáról… pff… :-D

A végső kérdés

Ez is sajátos helyzet... eddig minden írásomat alapvetően önmagamnak és egyfajta láthatatlan "jegyzőkönyv" kedvéért írtam, monológ formájában, túlnyomó többségében egyes vagy többes szám első személyben. Ettől a nagyon régen bevett szokásomtól térek el most, mert ezt személyesen neked írom, aki rászánod az időt az elolvasására. Továbbá szokásommal ellentétben most félek attól, hogy nem sikerül érthetően fogalmaznom, mert nagyon szeretném, ha megértenéd.

Meggyőződésem szerint az életed tudatossága, minősége, ezáltal részvételed a téged körülvevő közösségekben, végső soron pedig az emberi civilizáció jövője múlik azon, milyen mélységben sikerül felfognod a végső kérdést. Nem a "távoli jövőben", hanem ebben a pillanatban, az elkövetkező durván egy év során, melynek során vagy felelős irányítóivá leszünk az elkerülhetetlen változásnak, vagy a mai "elszenvedő-túlélő" hozzáállással sodródunk tovább rémálmaink felé. Ezután már csak "sorsunk" lesz, amit most választunk.

Arra nyilván rájöttél már, hogy teljesen komolyan beszélek, és hogy ennek a kérdésnek semmi köze nincs a Douglas Adams-féle 42-höz - hacsak nem annyiban, hogy ez a kérdés is triviális, és elsőre teljesen abszurdnak tűnhet, hogy ekkora felhajtást csapok körülötte. Ezért aztán következzen egy ráhangoló bevezetés. Előre szólok: nagyon tömény lesz.

Az ésszerűség értelmetlensége

Gondolkodtál már azon, hogy ki vagy te? Kerested már magadban azokat a pontokat, amelyek múlhatatlanul a részeid? Végiggondoltad már azt az utat, amelyet minden emberhez, minden élőlényhez hasonlóan bejársz majd, amelynek során elveszíted azokat a külső jegyeket, amelyek segítségével ma megismered önmagad a tükörben? Mert megváltozik majd az arcod, a tested, a hangod. Megváltozik majd a véleményed egyszerű dolgokról, de sok olyanról is, amiről ma nem tudod elképzelni - ahogy megtörtént már eddig is sokszor. Megváltozik az életed, a körülötted élők köre, a helyszínek, a kapcsolatok. Bármi megváltozhat, egyetlen egyet kivéve: az én-tudatodat, azt a gondolathalmazt, amely az éppen jelenlévő állapotodat úgy nevezi: "én".

Gondolkodtál már azon, mi is az én-tudat, mi vezethetett a kialakulásához, egyáltalán: miért gondolkodunk és miért létezik ez a fogalom, hogy "én"? A válasz szerintem viszonylag egyszerű: ez igen hatékony módja a túlélésnek. Egy olyan egyed, amely képes felfogni a környezetét, elemezni az őt érő ingereket, kiválasztani a fontosakat a lényegtelenek tömegéből, utólag értékelni a tapasztalatokat és tervezni a jövőbeli tevékenységeket, ... nos, egy ilyen egyed hatékonyabb a túlélésért folytatott versenyben, és így nyilván ezt a különleges képességét módja van elterjeszteni fajában.

Adott tehát egy olyan berendezés, az emberi agy, amelynek elsődleges célja az őt hordozó emberi lény egészségének, életének megőrzése. Ehhez alakul ki a teljes működési szabályrendszere (fájdalom, félelem, vágyak és akarat), ennek érdekében dolgozik egész létezése során, elemzi a rendelkezésére álló adatokat, általánosít, ismereteket csoportosít, következtet. A nagyobb következtetési kapacitással rendelkező agy hatékonyabb, előnyben van a kevésbé összetett változatokkal szemben, az evolúciós nyomás egyértelműen a növekedés irányába hat, amíg... el nem éri azt a fejlettségi szintet, amikor kénytelen elismerni saját vereségét.

Minden következtetési lánc végső soron arra vezet, hogy legfontosabb feladatának ellátására képtelen. Hiába vagy óvatos, hiába tanulsz, hiába vagy erős, bármelyik pillanatban bekövetkezhet olyan esemény, amely szörnyű fizikai vagy lelki fájdalmat okozhat neked. Hiába minden erőfeszítés, bármelyik pillanat lehet az utolsó. Halálod nem véletlenszerű, hanem teljes bizonyossággal bekövetkező esemény. Minden embert, minden dolgot, amit szeretsz, vagy elveszítesz életed során - vagy a megmaradó kevesek közé fog tartozni, amelyeket haláloddal veszítesz el. Agyad úrrá tesz téged az idő felett: lehetőséget ad rá, hogy a múltbeli tapasztalataidat a jelenben hasznosítsd, illetve hogy a jelenben felkészülj jövőbeli feladatokra; ugyanakkor viszont eléd hozza azt a jövőt, amelynek te már nem leszel a része.

Két lehetőséged van. Képes lehetsz elfogadni a saját múlandóságodat, és ezt állhatatos munkával betanítani gondolkodási rendszerednek (amelynek alapfeladatával ez az információ homlokegyenest ellenkezik). Ha ez nem sikerül, akkor kénytelen vagy elfogadni, hogy elméd "védekező módba" kapcsol: addig csökkenti saját feldolgozóképességét, amíg képes lesz megszabadulni a vereség-tudattól. Erre két eszköze van: babonás és ragaszkodó hit-féleség egy mások által sugalmazott felsőbb rendben - vagy éppen ennek a rendnek a tagadása. A kettő között lényegi különbség nincs, mindkettő alapja gondolatmenetek automatikus lezárása egy ponton túl. Ezáltal fennmarad az én-tudat és a cselekvőképesség, viszont egyfajta gyermeki szint rögzül, amelyből kiszakadni lehetetlen: a bonyolultabb következtetési láncok végén folyton megjelenik a "mumus": a tudatosan nem feldolgozott, zsigeri szintű halálfélelem.

Amikor megtaláltam a legegyszerűbb motivációt, a tudat küszöbe alá söpört halálfélelmet, a világ nagyon egyszerűvé vált. Az enélkül érthetetlen, logikátlannak tűnő emberi viselkedés, történelmi vagy gazdasági folyamatok magyarázata az, hogy az emberi gondolkodás alapvetően, belső törvényeit követő módon irracionális, és ez ölt testet számtalan alakban. Ez könnyű választ adott a saját gondolkodásom látható egyediségére is, mivel én nagyon régóta tudatosan törekszem a halál tényének maradéktalan és érzelemmentes beépítésére. Ez azonban "csak" egy válasz, zárt, kerek dolog.

A lényeg viszont az a kérdés, amelyet ez az állapot szül, a végső kérdés, amely minden ember, minden emberi közösség és végső soron az emberi faj teljes történetének mozgatója.

A végső kérdés: Miért?

"Fogadni mertél volna rá", ugye? Nekem mégis nagyon hosszú út vezetett hozzá. Az első probléma a kérdés kétarcúsága: egyszerre értjük rajta azt, hogy "mi okból?" illetve hogy "milyen céllal?", vagyis hogy gondolkodásunk és tevékenységünk a helyzet és szándékok helyes felmérésén vagy a célok helyes kijelölésén alapul. Akkor egyértelműnek tekintettem, hogy a célok kijelölése, az ahhoz való ragaszkodás komoly károkat okozhat, és olyan tevékenységre késztethet, amelyek mögül hiányzik az esélyek és képességek megfelelő elemzése. A végeredmény ilyen esetben borítékolható tévedés, ráadásul az addig megtett úthoz, a befektetett munkához való ragaszkodás rögzíti is azt, és még nehezebbé teszi az objektív önértékelést.

Mégis, minden bánatunkat, félelmünket, veszteségünket két dolog kíséri. Az egyik az ima, egyfajta könyörgés, reménykedés, természet feletti erők megszólítása, akik vagy amelyek számunkra megfelelő kimenetelről gondoskodhatnak - a másik pedig az örök kérdés: miért? És ez a kérdés nem az okokra vonatkozik. Nem az érdekel téged, hogy milyen lelki tényezők miatt hagyott el az, akit szeretsz vagy szeretni vélsz - sőt, minden erőddel arra törekszel, hogy utóbb az ő hibájának tekinthesd a történteket. Nem az érdekel, milyen fizikai folyamatok vezettek a karambolhoz, milyen geológiai jelenségek váltották ki a földrengést. Nem. Az érdekel, milyen rendszerbe illeszthető a számodra fájdalmas történés? Megismerhető-e ez a rendszer olyan mértékben, hogy ennek révén a fájdalmak elkerülhetők legyenek?

Közismert jelenség a gyerekek "miért?" korszaka, és annak elmúlása is - de vajon miért jelenik meg és miért múlik el? A válasz egyszerű: a gyerek pontosan ugyanarra a felsőbb rendszerre kíváncsi, pontosan ugyanazért: a fájdalmak és ütközések elkerülése vezeti ebben. Fejlődésünk során aztán kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy mai világunk nyomasztóan sokat tud az okokról, ehhez képest (pontosabban éppen ennek rovására) riasztóan keveset tud a célokról. Ezzel szemben egy gyökereiben vallásos csoport számára a célok, a jelenségeken túli rend létezése alapállítás, amelyre a teljes közösség léte, minden kapcsolata felépül - ott az okok feltárása szorul inkább háttérbe, hiszen ezek nem is olyan fontosak. 

Mai civilizációnk fejlettsége lényegében annak köszönhető, hogy a gyermeki "Miért?" kérdését egyre inkább az okokra, mint a célokra vonatkoztattuk. Ez technikai eszközök és szervezettség szempontjából rendkívül magasra emelt minket. Nem érdemes elfelejteni: egyedi szinten minimális különbség van egy ezer évvel ezelőtti és egy mai ember között, vagy egy mai svájci, iráni, amerikai vagy észak-koreai ember között. A különbség a minket körülvevő közösségben és az egyedfejlődés során átvett gondolkodási mintákban van.

Az okokat feszegető miértre adott válaszok objektív módon, kísérletek és elemzések révén ellenőrizhetők, továbbfejleszthetők, átadhatók. Ezek minősége az eszközkészletünket, mozgásterünket, magyarul valós képességeinket határozza meg egyéni és közösségi szinten egyaránt, összességében a teljes emberi fajra nézve is. Ugyanakkor nem sok vigaszt nyújtanak a halál és szenvedés elkerülésére kialakult, saját tehetetlenségétől gyötört gondolkodásunknak. Arra a "másik miértre" adott jó válasz lenne megoldás, amely ezek szerint motivációt adnak a cselekvésre, annak ellenére, hogy tudatában vagyunk saját behatárolt létezésünknek.

Jelen korunk "nyugati, európai" gondolkodásmódja hihetetlen részletes válaszokat ad az okokat keresőnek, de semmilyen támpontot nem ad célokra, nagyobb rendszerre nézve. A "válassz szabadon" elv, az egyéni keresőt végtelenül elbizonytalanítja: hogyan válasszak a definíció szerint megismerhetetlen, természetfeletti rendszerről szóló hitet, a számtalan, egymásnak ellentmondó, önmagát kizárólagosan igaznak hirdető változat közül? Az eredmény: hatalmas potenciállal rendelkező, de gyakorlatilag egyhelyben álló, lázálmokat kergető egyén, és a belőlük felépülő társadalom. Elég csak megfigyelni az elvileg jövőképet hordozó fantasztikus irodalom és film elképesztő visszafejlődését az eredetileg tudományos és filozófiai kérdésektől a látványos, ám nyilvánvalóan és bántó módon idióta szintig.

Az emberi civilizáció történelme a miért? tükrében

Állításom szerint minden civilizáció, vagyis nagyobb méretű stabil, önszerveződő embercsoport mögött a célokat feszegető miért kérdésre adott válasz áll. Egy ilyen válasz ugyanis vigaszt nyújt a számukra a tagok számára a végesség tudatával szemben, így felszabadítja, hatékonyabbá teszi gondolkodásukat, képessé a hosszú távú erőfeszítésre, akár az önfeláldozásra is. Aki egy ilyen választ hitelesen képvisel, hatalmat nyer a választ elfogadók fölött, összehangolhatja és irányíthatja azok motivációit.

Kézenfekvő elsőként a vallásos hitre gondolni ebben az esetben, mert a legegyszerűbb példa. Miért történnek így a dolgok? Mert Isten (bármilyen néven nevezzék is) így akarja, és hosszú távon (ami jelentheti a halálod utáni időszakot is) így lesz a legjobb. Vagy a Karma személytelen törvényéből ez következik, és a legjobb amit tehetsz, hogy jól viselkedsz, mert akkor a Karma törvénye jót hoz neked. Ha nem most, akkor a következő életedben. Sajnos azonban a vallásos tanok képviselői gyakran elveszítették hitelességüket, mert időről időre megrészegültek saját hatalmuktól akár egyéni szinten (szexuális vagy anyagi vágyaikat követve), akár szervezetként, politikai tőkét kovácsolva belőle.

Ugyanígy működik azonban a "tudatosság", a "társadalom fejlődése" és az ebbe vetett hit, a felvilágosodás kora, amely lényegében felszívta a vallásból hirdetőinek viselkedése és a hirdetett tanok tisztasága közötti végtelen távolságtól kiábrándult gondolkodó embereket. Azt a vigaszt nyújtotta számukra, hogy e világon, az emberekért, a társadalom fejlődéséért önmagában érdemes létezni, dolgozni, akár meghalni is. Sajnos az így nyert hatalom ugyanolyan részegítő, a félisteni szerepbe került ember számára lényegtelen, hogy ezt Isten vagy a "történelem" jelölte ki számára; ebből ugyanúgy ki lehet ábrándulni.

Hasonló összetartó erő a "haza" és hazafiság fogalma is, ugyanazt a generációkon átívelő folyamatosságot hordozza, ráadásul sokkal konkrétabb kapcsolatot is jelent: földet, vérrokonságot, azonos nyelvet, kultúrát. Ez a gyengéje is egyben: a viselet, a dalok, a tájszólás el is választja az azonos nemzethez tartozókat, minél nagyobb közösséget kíván egybe foglalni, annál "kilúgozottabb", homogénebb, személytelenebb lesz. Egy párszáz fős indián törzs tagjai számára a történelem személyes élmény, közvetlen kapcsolatot és szerepet jelent - a "magyar nép történelme" viszont egy tantárgy, amit az iskolában tanulunk, ezer évet, számtalan csak névről ismert szereplőt jelent. Nagyon más, sokkal kevésbé élő válasz a "miért?" kérdésre.

A jelenkor miértje

"Nyugati civilizációnk" fejlődése során folyamatosan csökkent a "mi értelme" kérdésnek a "mi okból" változattal szemben. Az ebből származó állandó nyugtalanság és keresés hódításra és kutatásra ösztönzött, törvényszerű, hogy a saját "értelmetlenségétől" űzött ember az okok feltárása révén óriási hatalmat szerzett a fizikai világ felett, mind az általa uralt erő, mind pedig a tényleges jelenlét, fizikai és gondolati hódítás révén. A világ populációja fizikailag nem cserélődött le mindenhol a "nyugati" emberre - de a nyugati gondolkodás "megfertőzte" a világ minden általa elérhető lakóját, legyen az kínai, indiai, afrikai vagy eszkimó.

A  nyughatatlanság azonban erőszakot szül, a miértek pedig vetélkednek az ember gondolkodásában - fizikai szinten ez emberek és területek birtoklását, az értük folyó ideológiai, majd ebből törvényszerűen fizikai küzdelembe csapó harcot jelentik. Ezek a kezdetleges időkben állandó, elhúzódó csatározásokat jelentettek, mert kevés volt a felesleges, egymás irtására pazarolható erőforrás. Ezek mértéke azonban meredeken emelkedett, és végül, a hidegháború, a minden résztvevő elkerülhetetlen pusztulásával fenyegető, egy nap alatt véget is érő atomkatasztrófa rémébe torkollott. Világossá vált, hogy a miértek végső összecsapása (a "keresztény kapitalista" és az "ateista szocialista" rend között) elkerülhetetlen, ugyanakkor eldönthetetlen és megvívhatatlan küzdelem.

Az emberiség sajátos választ talált: eldobta mindkét változatot, és öncélúvá tette a saját létezését, végső magyarázatként egy eszközt választott: a pénzt. Ma a pénz, és az általa reprezentált hatalom vette át a "miért" kérdésre adott válasz szerepét. Ha valami furcsa dolog történik, gyanús pénzügyi manővereket sejtünk a háttérben. Ha valaki sokat dolgozik, pénzt sejtünk a háttérben. Ha valami megépül vagy tönkremegy, első kérdésünk: ugyan mennyibe kerülhet? Ugyanaz a misztérium, titokzatosság veszi körül, ugyanúgy állandó keresésre, fejlődésre sarkall - viszont egyéni szinten fordít minket egymás ellen, és rögzíti a szabályokat: vevő és eladó, munkás és munkáltató, állampolgár és adóhivatal, adós és hitelező; törvénytisztelő és bűnöző (a kettő között pedig a törvényalkotó...) Undok egy rendszer, ráadásul elvakít minket - de nem rosszabb, mint bármelyik korábbi, és erősen csökkenti a valóban katasztrofális, tisztán nemzeti vagy vallásháború esélyét. A pénz nyelvén mindig lehet alkudozni - Istenről vagy hazáról nem.

A küszöbön álló jövő

Nem sok értelme lenne ennek az eszmefuttatásnak, ha nem tudnék a végén valami pozitívval szolgálni. Pedig pontosan ezt kívánom tenni: ajánlok egy új választ a miért kérdésre. Ez azt is jelenti, hogy a vele járó hatalmat kívánom? Nos, nem egészen. Azt állítom, hogy történelmi jelentőségű fordulópontra értünk - pontosabban túlszaladtunk rajta anélkül, hogy tudatosult volna a jelentősége.

A "mi értelme?" kérdése mindeddig csak ködös válaszok születhettek. Nem voltunk tisztában a világunkat mozgató számtalan erővel, nem rendelkeztünk földrajzi, társadalomtudományi, orvosi, lélektani ismeretekkel, infrastruktúránk nem tette lehetővé azt, hogy objektív, egyidejű vitákat folytassunk egyes szakterületek kiemelkedő tudósaival, felhasználva minden korábbi ismeretet és felfedezést is. 

Ma mindez rendelkezésünkre áll. Informatikai rendszereink képesek egyetlen egységként kezelni a Föld bolygó minden adatát, a rendelkezésünkre álló összes tudást, emberi és fizikai erőforrást. Képesek vagyunk valóban és szó szerint fajunk legjobb tudása szerint elemezni kérdéseket és feladatokat, terveket készíteni ezek megoldására, ellenőrizni a folyamatokat, felismerni és javítani a hibákat. Képesek lehetünk egyetlen szervezetként gondolni erre az élő világra, egyetlen folyamatként kezelni az emberi faj működését, és benne egyéni szerepünket. Nyilván ezek a válaszok elhomályosítják a pénz kérdését, és arról fogunk beszélni, hogyan befolyásolja az oktatás minősége a várható gondolkodási színvonalat, mire megöregszünk és segítségre szorulunk. Hogyan lehetne csökkenteni az energiafelhasználásunkat, eltakarítani azt a rettenetes mennyiségű szemetet, amit mégsem lenne jó az utódainkra hagyni. És így tovább.

Röviden: fajunk történetében egyedülálló módon képesek lehetünk végre objektív választ adni a miért kérdésére. Kijelölhetjük céljainkat, amelyekért fajként érdemes küzdenünk, megtalálhatjuk benne saját szerepünket a jelenben, és egész életünk folyamára. Persze ebben a pillanatban nem mondhatjuk meg, hol leszünk öt év múlva, ahogy az időjárás jelentés sem tudja megjósolni pontosan a várható jelenségeket - de tudatosan választhatunk pályát, valóban jelen lehetünk azoknál a folyamatoknál, amelyeket fontosnak tartunk, láthatjuk jelenlétünk hatását és eredményeit. Képességeinknek és erőfeszítéseinknek megfelelő mértékben ugyan, de befolyást gyakorolhatunk a világra, amelyen jelenleg csak értéktelen fényképek, filmek és csacsogás révén hagyunk gyorsan fakuló nyomokat. 

Összefoglalva: véleményem szerint most esélyünk van arra, hogy tudatos fajjá váljunk, ennek érdekében, és ilyen faj tagjaként pedig érdemes létezni, alkotni - még akkor is, ha egyénként időnk véges, testünk pedig esendő.

Évértékelő

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Milla méltán elfeledett elnök-kereső kampányának egyik legkevésbé népszerű önjelöltjeként, néhány részletet megtekintve néhány vezető politikusunk (és aspiránsaink) előadásaiból, erős késztetést érzek egy saját évértékelő, kampány nyitó és egyben záró nyilatkozat létrehozására. Ez a kissé ellentmondó cél könnyen feloldható a következő módon: 

Elemezve az elmúlt év magyar politikai és gazdasági történéseit kormány, ellenzék és "nép" oldalán egyaránt, a következő, teljesen egyértelmű tanácsot tudom adni mindenkinek:

Hallgass az eszedre,
szavazz a Fideszre!

Saját, jól felfogott érdekemben ezt a következő kéréssel egészíteném ki:

• Aki egyetért ezzel a mondattal, kérem ne ossza meg és ne ajánlja azt senki ismerősének, mert ő talán tovább olvas, esetleg megérti azt, amit írok, és nagyon haragudni fog önre - meg rám!
• Aki nem ért egyet vele, és ennek hatására idiótának gondol engem, kérem ne olvasson tovább, mert a végén rájön, hogy az érzés kölcsönös - és esetleg megharagszik rám.

---

A továbbra is olvasókat azzal szeretném eltántorítani, hogy egyrészt egyáltalán nem viccelek, másrészt lassan húsz év komoly "edzés" van amögött, ahogyan gondolkodom, rendszereket elemzek; tervezőként és vezető programozóként ugyanis működő rendszerek megálmodásából és létrehozásából élek. Több évet töltöttem azzal, hogy olyan embereket kerestem, akik képesek és hajlandóak is felfogni azt, amit írok. Sikertelenül. Következésképpen riasztóan kicsi esélyét látom annak, hogy éppen az ezeket a sorokat böngésző olvasó lenne az eddig meg nem talált kivétel. Szabad most engem nagyképű bunkónak tekinteni, és itt becsukni az ablakot, de csak az maradjon, aki képes és hajlandó velem együtt gondolkodni, félretéve az állandóan szajkózott, kényelmes kliséket, gyors és rögzített véleményeket.

---

Na és ha még mindig együtt vagyunk, akkor jön az utolsó figyelmeztetés. Azért vagyok teljesen egyedül a gondolataimmal, mert valóban kellemetlenek. Nekem is azok. Pontosan ismerem annak a motivációnak az elsöprő erejét, amely ma is odaülteti a tapsoló, ébren álmodni vágyó közönséget a nemzeti színjátszókör (politikai elit) nyilatkozatai elé, amelyek biztosan és bizonyítottan sekélyes, komolyan nem vehető ígéreteken és az "ellenség" kijelölésén kívül semmi érdemi tartalommal nem rendelkeznek. Pontosan tudom, miért foglalkozik ezzel a média, illetve a "szakértők" népes hada: a valós problémákra ugyanúgy, ahogy egy kíméletlen orvosi diagnózisra, nincs fizetőképes tömeg-igény. A kuruzslásra igen.

A kitartó olvasó előtt mindössze két lehetőség áll: vagy elhiszi amit írok, akkor pont olyan kritikusnak fogja látni a közeljövőt, mint én; vagy nem, és akkor azért fog haragudni rám, mert megpróbáltam megijeszteni. Még egyszer: nem kell elfogadni, elhinni az állításaimat, de tessék érdemben végiggondolni őket.

---

Szóval ennek a lapnak akár a "pusztába kiáltott utolsó [szerk: ugyan... képtelen vagyok befogni a számat] figyelmeztetés" címet is adhatnám.

Áttekintve az elmúlt kicsit több, mint egy évet, arra a megállapításra jutottam, hogy az év során keletkezett írásaim, bennük politikai és gazdasági történések elemzései és előrejelzései, túlnyomó többségükben kiállták az idő próbáját. Beleértve azt a feltételezésemet is, amelynek blogom mottója is köszönhető ("Olyan dolgokról, amiket nem szeretnél hallani a világról és önmagadról"): az általam személyesen megkeresett emberek, nyilvános párbeszédek vitapartnerei ha egyáltalán szóra méltattak, villámgyorsan elhallgattak. Hazudni még anyagi csődben sem vagyok hajlandó, a gondolataim viszont bonyolultak, és csak nagyon kis esélyt adnak a ma megszokott világ fennmaradására, továbbfejlődésére. Kár, hogy ugyanakkor nagyon pontosan megjósolják a bekövetkező eseményeket. Mire is gondolok?

Kormányoldal

Magyaropoly

Számtalan írásomban figyelmeztettem arra, hogy a Fidesz Monopoly-táblának képzeli az országot. Semmilyen erkölcsi gátlás nem állítja meg, minden létező eszközt képes bevetni annak érdekében, hogy hatalomra kerüljön és ott is maradjon, mert ideológiai alapja egyetlen értelmetlen klisé: mi vagyunk a jók, amit mi teszünk, az a jó. Ez az alapvetően téves megközelítés nyomon követhető gyakorlatilag minden tevékenységükben, csak néhányat ragadnék ki közülük az alábbiakban.

Önkényuralmi jelképek

Nem véletlenül tiltja az önkényuralmi rendszerek jelképeinek emlegetését. A vörös csillag esetleg kérdéseket ébresztene a moszkvai Canossa-járással kapcsolatban - aki esetleg emlékszik még: Orbán Viktor tekintette annak idején személyes érdemének a "ruszkik haza" kört, próbált (az utcanév-tábla és névjegy-gyártó kisiparosokon kívül ugyan kinek?) imponálni a Moszkva térrel és társaival. Most viszont, pont ezért, kicsit izzasztják, miközben megpróbál kampánytémát faragni egyre végletesebb energia-függésünk "megoldásából" (ezért nem hallunk dicshimnuszokat a tárgyalásairól).

Viszont amitől igazán félniük kell, az nem a csillag, hanem a horogkereszt. Kezdve onnan, hogyan lesz egy eredetileg pénzügyi körök által kreált heccfigurából [szerk: upsz, eltűnt, de megmentettem!] ünnepelt népvezér és nemzeti hős. Hogyan lesz a háborús propaganda takaró minden tévedésen, hogyan lesz a közvetlen vezérlésen alapuló média a szélsőséges megosztás kiszolgálója (nem az a cél, hogy minden "miénk" legyen, hanem hogy minden médiaszereplő és csatorna vagy "velünk" vagy "ellenünk" legyen besorolható!). Hogyan lesz minden vereség győzelem, vagy a "frontvonal kiegyenesítése", hogyan jelenik meg a megfelelő pillanatban a "titkos terv" minden probléma varázslatos megoldására, amelynek részleteiről azonban semmi sem tudható. Hogyan lesz egy liberális, SZDSZ-fiókpártból nemzeti (az igaz magyaroké, szemben az "idegenszívűekkel" és bűnözőkkel, akiket bármi áron meg lehet és kell fékezni a végromlás elkerülése érdekében) és szocialista (a finnyás elittel szemben a szólamokkal vezényelhető, idétlen tréfákkal lekenyerezhető, könyöradományokkal lelkesíthető "utca embere-párt"). Hogy is szólnak a klisék? "Összenő, ami összetartozik..." 

"Aki nem tanul a történelemből, megismétli azt."

Önállóság felszámolása

Van szerencsém közvetlen közelről szemlélni egy környezetvédelmi szervezet haláltusáját. Ma "természetes", hogy egy hatfős környezetvédő iroda fél évre két és fél millió forintot "előlegez meg" egy megyeszékhelynek: a szombati rendezvény (amelyen számtalan önkéntessel hajnaltól késő éjszakáig dolgoztunk) elszámolását a következő kedden le kell adni, amit három hónap alatt elbírálnak és engedélyezik a számla kiállítását, majd újabb három hónapra talán fizetni is fognak. Látom, ahogy éjfél után öt perccel adják be a pályázatot, mert tudható, hogy a kiírás reggelén már minden pénznek meglesz a gazdája. És így tovább.

Na ez a szervezet pályázik egy EU komposztálási program szervezésére, de nem ő kapja meg, hanem Simicska úr Mahir nevű cége, mert olyan járatos ebben a témában. Így az iroda elbocsátja alkalmazottai felét, tehát a megmaradó három nő napi munkájába innentől a hólapátolás is beletartozik. A Mahir végül "konzorciumként" ismét felkeresi az egyesületet, és velük végezteti el a munkát, melynek keretében egy hónapon keresztül, hétfőtől szombatig megállás nélkül járják a megyét, napi öt előadást tartanak és minden egyes kiosztott ládáról pontos nyilvántartást vezetnek. Mert a pénz beszél.

Mindezt persze ingyen, előre, fizetés nélkül, mert (emlékszünk még?) a kassza üres, csak ígéret van a várostól, számlázni meg majd a program végén lehet, pontos elszámolással.

Válságkezelés

Gyakorlatilag csak szöveges formában létezik: nyilatkozat születik arról, hogy a problémát megoldottuk. Valójában azonban bekövetkezik mindaz, amelynek a töredéke miatt ordító kommunistázás, idiótázás ment volna, ha bekövetkezésekor éppen ellenzékben van a Fidesz. Így most csak "elmúlt nyolc év", meg sikertelen felelős-keresés van, ami azért lassan rázápul a leglelkesebb aktivistára is. Miről beszélünk?

A MAL katasztrófa valódi okának megtalálása (a felügyeletet ellátó hatóság kivéreztetése, beavatkozási lehetőségeinek minimálisra csökkenése), és ezek korrekciója (pénzügyi köröktől és az államtól is(!) független, erős ellenőrző rendszer)...

Lakhatási problémák, devizahiteles történet - folyamatos háború olyan pénzügyi körökkel, amelyekkel szembeni erőnk csupán annyi, hogy hajlandóak vagyunk belepusztulni a a saját hülyeségünkbe, ami nekik pénzügyi veszteséget jelent. Ócsai patyomkin-projekt, szánalmas eredménnyel. Mi helyett is? Például, ha nem lenne annyi építési vállalkozó haver, akkor a szalmabála építészet állami támogatásával, amely minimális költség mellett teszi lehetővé A++ energiahatékonyságú, és igen, biztonságos épületek létrehozását. Akár hajléktalanok számára is...

Malév... nyilván nem lehet megmenteni egy folyamatosan csőd szélén bukdácsoló vállalatot - a kontraszt viszont óriási az ellenzékből habzó szájjal kiabáló "elkrtad" és a "hopp, csődbe ment, bocsi" között.

Folytassam? Egészségügy, oktatás, energiacégek bevásárlása, magánnyugdíj, bankháború, EU egyidejű csicskáztatása és pénzért nyoszorgatása, ... minek?

Bátornak tűnik így beolvasni a hatalomnak? Ugyan, dehogy. Semmi olyat nem írok le, ami nem teljesen nyilvánvaló, nem folytatható saját ismeretek hosszú sorával, ezt te is tudod, és ők is tudják. Most úgy tűnhet, egyértelműen Fidesz-ellenes vagyok, és ez sokáig igaz is volt. Én is lassan láttam meg azt, amit most a legfontosabbnak tartok. Akkor tessék kapaszkodni, fordulunk!

Ellenzék

"Mozgalmak"

Ugyan, melyik bohózatba fulladó vonulgatást pécézzem ki? A hídfoglalósat, az elnökválasztósat, a baltásgyilkososat, a hitelkárosultasat, vagy az egyetemfoglalósat? 

A Milla elnök-kampányába és a hallgatós témába próbáltam beleszólni. Ma sem tudom, mi lett volna, ha érdemi fogadtatásra talál a felvetésem, és nem az "utca embere", hanem Róna Péter lett volna (a valós tudásának és hozzáállásának megfelelően kezelt) alternatív elnök, amikor a plágium történet előkerült...

Kerestem a kapcsolatot a ma divatos HaHa és Humán platform tagjaival a blogjukon és személyes levélben egyaránt, ugyanis véleményem szerint valódi kérdések komoly és kitartó felvetése nélkül, csak abból, hogy "Orbán diktátor" nem lehet elérni semmit. A lobogtatott "javaslatok" jámbor óhajok csupán, amit a kormány nyilvánvalóan örömmel teljesítene, hiszen mindenki imáiba foglalná a nevét. Nem teszi, nem kedvtelésből, hanem mert nem képes rá külső körülmények és a belső hatalmi rendszer által adott kötöttségek miatt.

Kell ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy semmi különbség nincs a húsz évvel ezelőtti Fidesz és a mai mozgolódás között?

LMP

Szegények. Tényleg kedves és jó szándékú emberek, a civil mozgalom politikai megoldásban (véleményem szerint elég naiv módon) hívő szegmense. Amikor megalakultak, leveleztem a cikk írójával arról, hogy miért nevezem illúziónak a "lehet más" felvetést. Voltak kedvesek megkeresni személyesen is, a kolléga türelmesen végighallgatta, amíg elmagyaráztam neki, miért nem fog működni az egész - aztán megkérdezte, lennék-e tagja a csapatnak. Kínomban csak vigyorogni tudtam, annyira a "nem lehet más" illusztrációja volt a helyzet. Volt alkalmam személyesen is megkérdezni Schiffer Andrást a közelmúltban a felvetéseimről, de nem volt, nem is lehetett érdemi válasz. Most pedig, a "nagy lehetőség" küszöbén szépen széthullik, ahogy az előre borítékolható volt.

Kell ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy "nem lehet más"?

"Együtt"

Bajnai úr "nagy visszatérése" szintén borítékolható volt, amióta az alapítványa elkezdte szórni a megváltó ötleteket. Velük is megpróbáltam megvitatni a felvetéseik alapvető értelmetlenségét, azt ahogy nyilvánvalóan elmennek a legfontosabb tanulságok mellett, ahogy ők is az ellenfél ostobaságának bizonygatását tartják szem előtt az okok feltárása helyett.

Belépése tökéletes tükröt tart az ellenzék szervezettsége elé, és nyilvánvalóvá teszi, hogy ügyes média-húzásokkal, némi provokációval, aminek oly sokan felülnek, az egész történet nyugodtan kézben tartható. Köszönjük, Emese.

Kell ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy az "együtt" nem létezik?

A "nagyok"

MSZP, Jobbik - érdektelenek a számomra. Kötött pályán mozognak, semmi említésre érdemes nem történik velük és nem jön tőlük: ők a megszokott, a következő választáson "jó szereplésre készülő" hivatalos ellenzék a szerep nulla szabadságfokával.

Szakértők

Ha valakire, akkor rájuk a leginkább érdemes haragudni, ugyanis ők a reménytelenség igazi forrásai. Számtalan tévéműsorban, interjúban, újságcikkben, könyvben rágják az elénk szórt gumicsontokat, minden héten másikat. Szépen felosztották a pályát. Vannak az "-oldali" szakértők, akik az ellenfél gumicsontjain csámcsognak, a saját oldalt jófejségük szintjén szintén piszkálgatják, és mérsékelt kritikát is megfogalmaznak. Vannak a "függetlenek", akik mindegyik oldal gumicsontjain bosszankodnak egy sort.

Miért, mi mást tehetnének? Nos, például megpróbálkozhatnának a józan gondolkodással. Azzal, hogy megszabaduljanak a megszokott kliséktől, hogy kitartsanak egy-egy terület valóban alapos elemzése mellett, megköveteljék az érdemi válaszokat, ne ugorjanak az új falatkák után! Nem az őket istenítő szurkolótábor előtt prédikálva, akik mennyei mannaként kritika nélkül fogadják saját géniuszuk bölcsességeit, hanem a velük tudásban egy szinten lévő, de más véleményt hirdető szakértőkkel egy asztalnál, szépen csendesen. Nem az előadásokkal és könyvekkel elérhető "tisztes megélhetésre" törekedve, hanem a valós, kritikus és azonnali fellépést követelő problémákra működő megoldást keresve, ugyanis "kiművelt emberfőként" ez a kötelességük.

... Lenne. Egy általam képzelt álomvilágban. Én megpróbálkoztam ezzel, de másfél év után, a süket csöndnek prédikálva kénytelen voltam belátni, hogy nem működik. A szellemi elit ugyanolyan kötött pályán mozog, mint a politikai: a "fizetőképes tömeg" középszerű gondolkodását kell kiszolgálnia általuk felfogható, rágcsálható pempővel, mert másként éhen maradnak, ahogy én. Ma a Wikipédia és a Google a nyerő, egy tudományos lexikon "túl száraz a népnek". Milyen igazságtalan, hogy gyógyítani, tervezni, alkotni ezen a szinten lehetetlen - véleményt alkotni és azt kiabálni viszont elég.

Nem csoda, hogy lepattantam róluk, pedig próbálkoztam becsülettel.

Valós helyzet

Az ország IQ tesztje

Igazi, orbitális bukás. Vegyük csak a legutóbbi, még valamilyen szinten élő példát, az oktatási kalamajkát.

Szerintem elég egyértelmű a kép: ha egy ország nem képes emelni, vagy legalább szinten tartani az oktatás színvonalát, akkor a lakosság átlagos intelligenciája zuhanni fog. Így a magasabb szintű gondolkodó idegen közegben találja magát, a józan választása az ebben való robotolás helyett a menekülés: akár elköltözve, akár itthon ülve, de külső érdekeket szolgálva.

[Magyarázat: Ahhoz, hogy az "átlagember" önálló, megalapozott és önkritikus véleményt legyen képes alkotni (ahogy ma nem), az "elit" hatalmas, és az állam által kiemelten támogatott erőfeszítésére van szükség. Minőségi módon gondolkodni ugyanis ugyanúgy nehéz dolog, mint mondjuk naponta futni vagy úszni - az előbbit megérteni azonban láthatóan sokkal nehezebb. Ha emellett nincsenek ugyanolyan pozitív példák, legalább olyan szinten támogatva és felemelve, mint mondjuk a focisták, akkor nem is sikerülhet. Ezer évvel ezelőtt az erősebb ember keltett félelmet: mi lesz, ha megver - ma ők az élsportolók, akikre büszkék vagyunk. Ma az okosabbaktól félünk, mert úgyis becsapnak, ezt sugallja a média is minden erejével. Így aztán gondolkodás helyett inkább hiszünk néhány népmesei hősben: falu végéről a miniszterelnöki székbe, az ám igen, akkor biztos ő a legjobb... de vajon miben?]

A kormány a minőségi oktatás feltételeinek leépítésével azt mutatta meg, hogy nincs pénze annak fenntartására, pontosabban sokkal kevésbé érdekelt benne, mint mondjuk aranylábú hősök kinevelésében. Érthető. Ahogy az is, hogy ez végül kicsapta a biztosítékot, és végül komoly megmozdulásokhoz vezetett, ami abban a pillanatban valós veszélyként bolygatta meg a "szavazóbázist". Mi az ellenlépés? 10%-os rezsicsökkentés! Mert ne mondja senki, hogy a két dolog független egymástól, annál sokkal jobb az időzítés. És a "szavazóbázis" lenyugszik: jó-jó, az oktatással tényleg van gond, de az a fő baj, hogy azok a nyavalyás egyetemisták külföldre mennek, a kormány pedig szívességet tesz azzal, hogy itthon tartja őket, és egyébként is, kevesebbet kell fizetnem a gázért. 

Pedig mi történt? A vezetők egyértelművé tették, hogy a nép pillanatnyi szórakoztatása fontosabb számukra, mint létfeltételeik hosszú távú biztosítása (mert valójában ez, például az orvosi ellátás minősége, sőt elérhetősége van veszélyben). Amikor pedig "lázongás" van, azt mindig valaki másnak a zsebéből való adakozással csendesítik le. Ahogy korábban a magánnyugdíj-megtakarításokkal, a "gonosz bankokkal", most a "gonosz energiaszolgáltatókkal". És lebegtetjük az új adakozást, szintén tőlük, a devizahitelesek "kimentését" a Nemzeti Bank devizatartalékával, stb. Hogy az istenadta nép megint ránk szavazzon, mert ez az egyetlen, elsődleges cél, aminek minden alárendelhető. Hiszen mi vagyunk a jók.

Szóval, kedves "nép": IQ teszt: bukás. Upsz, bocsika. Beleértve téged is, kedves "diákmozgalom" és humán platform, mert valójában támogatjátok ezt a játékot, felültök a provokációnak, aminek a végén ti adtok ürügyet a Fidesz magjának mozgósításához! "Epic fail."

A feketeleves

Vajon mi lehet mindezek után a végső ok mindarra, amit a Fidesz csinál? Mi ez az egész "unortodox gazdaságpolitika", mit jelent a nyugati jóléti társadalom válsága, mitől jobb a diktatúra-építés?

Nos, gondolatolvasó nem vagyok, de nem félek gondolkodni, és létezik egy "unortodox" válaszom erre a kérdésre, amit az elmúlt évek történései folyamatosan alátámasztanak: a Fidesz a csőd utáni állapot menedzselésére játszik. És sajnos, szerintem is igazuk van: a globális gazdaság pénzügyi szempontból már régen csődbe ment. Sok-sok év tervezett értéke kering körülöttünk hitelek formájában, illetve pihen örökké kamatozó megtakarításokban, államkötvényekben, miközben gazdaságunk forgalmát meredeken csökkentenünk kell ahhoz, hogy a bolygót lakható állapotban tarthassuk. Ez definíció szerint csődöt jelent, szerintem erre ébredt rá a Fidesz vezetése. Arra készül, hogy a globális pénzügyi csődhelyzetben fenntartsa az ország kormányozhatóságát. Ha innen nézem, az összes "hiba" szépen sorba rendeződik, például:

• közvetlen kézi vezérlésű törvényhozás és az ehhez szoktatott lakosság;
• az igazságszolgáltatás kormányzati ellenőrzése (ha nem is papíron, de személyes kényszer révén);
• a középosztály függő helyzetbe sodródása (irányíthatóság); 
• a mezőgazdaság központosítása hűbérurak kezébe; 
• közmunka program; 
• a nemzetközi cégek ellehetetlenítése, elkedvetlenítése: energiaszolgáltatás állami kézbe vonása, közszolgáltatások, kommunikáció; 
• média feletti teljhatalom; 
• oktatás teljes központosítása;
• pénzhelyettesítő eszközök állami monopóliummal (Erzsébet utalvány, SZÉP kártya);
• ...

Egyetlen gond van csupán: a globális, vagy legalább európai gazdasági csőd nem akar bekövetkezni. Ennek árnyékában könnyebb lenne véghezvinni az átalakításokat a rémült társadalom feje fölött - azonban azok az európai meg világszintű bürokraták és háttérhatalmak már generációk óta játsszák ezt a hatalmi játékot, amibe a Fidesz első generációs szakértői belecsöppentek. Olyan lehetett, mint amikor a frissen végzett orvos beesik egy frontkórházba: úgy látja, hogy perceken belül minden összeomlik (görög válság, EU problémák, stb.), tehát megpróbál spájzolni magának felszereléseket, amiből majd kiskirály lesz rövidesen. A törzsgárda viszont továbbra is menedzseli a káoszt, és egyre bosszantóbbnak látják az új fickó szerencsétlenkedését. Nekik is kellemetlen nyilván az ügy, mert rávilágít a valódi helyzetre, ezért nem lépnek azonnal - de ha megunják, akkor szánalom nélkül eltapossák. [Szerk: A szöveg megírása után két nappal íme, itt a bemutató példa, Ciprus...]

... és végül: a zacc

A pénzügyi rendszer összeomlása valóban be fog következni, mert a matematika törvényeit, az ökológiai rendszerek tűréshatárait a legszebb közgazdaságtani elméletek sem képesek felülírni - csupán a hívők, illetve az aktuálisan belőle hasznot húzók fejében. Amikor ez bekövetkezik, kiderül, hogy az egyetlen valóban fontos feladat egy önfenntartáshoz elég nagy közösség szervezettségének biztosítása, az összes többi csak a máz ennek felszínén. A Fidesz ezt az állapotot igyekszik elérni a maga módján - és amennyiben ezt a magyar társadalommal így meg lehet, akkor meg is kell tenni.

Ma már elhiszem, hogy Orbán Viktor, a mai mozgalmárok szívének kedves, fiatal, lelkes, a magyar nemzet erejében bízó liberális gondolkodású forradalmár őszintén jót akart, és teljes nyitottsággal igyekezett a nép elvárásának eleget tenni. A hite vezető pozícióba emelte, adni akart - de nem sikerült, leváltották. Akkor jött a konzultáció korszaka, elment a "néphez", hogy megtudja, mit szeretnének. És kiderült számára, hogy a nép nem szabadságot akar, mert az felelősséggel, fájdalmakkal, kemény munkával jár, hanem népmesei hőst, erős kezű, rendteremtő vezetést és szórakoztatást szeretne. 

Valójában azt nyújtja, amit a tömeg kér - még akkor is, ha a tömeg egyénenként ezzel nem szívesen szembesül. Lásd: Karinthy Frigyes: Barabbás (1918!) ...

Ez van, kedves polgártársak: józan, felnőtthöz méltó gondolkodást nem lehet egyik percről a másikra kialakítani, nem olyasmi, amit szilveszterkor megígérünk és onnantól ehhez tartjuk magunkat. Ennek hiányában a társadalom rendje csak egy szigorú óvóbácsi révén tartható fenn, a rend pedig fontosabb, mint minden nyafogó vágyainak teljesítése. A Fidesz faragatlansága, az alternatíva hiánya nem véletlen és nem köthető személyekhez, vélt vagy valós lelki problémákhoz, "gonosz háttérhatalmakhoz". Mindez a mai magyar társadalom és a globális környezet állapotának egyenes következménye.

Az utolsó lépés

A jelen kormányzás átalakításai, a kézi vezérlés kiterjesztése mára visszafordíthatatlan. A Fidesz a bűnbak-keresést olyan szintre emelte, az átlagember fogalmát olyan mélyre süllyesztette, hogy számukra nincs hová visszavonulni. A mai "urak" egyike sem látja a jövőjét akkor, ha kiesnének a hatalomból ("talpasok"), sokan elvesztenék korábbi karrierjük során megszerzett életszínvonalukat (saját emberi és szakmai értékeiken taposó "arcok", "szakértők"), egyesek pedig polgári és büntetőperek, valós, letöltendő szabadságvesztés veszélyével kell szembenézzenek. Igen, ők vannak felül, mégis joggal félnek, és így mindjárt másként hangzik a "hideg polgárháború" emlegetése, vagy éppen a Fidesz-őrség szervezése...

Vajon miért is került Matolcsy György a Nemzeti Bank élére a szokásos ügyes, beetetős kofa-politika végén? A naiv egyedek számára elárulom: ő most került a piros gomb mellé, ahová mindig is szánták, teljes eddigi tevékenysége (saját személyének és szaktudásának leértékelése) erre a pozícióra készítette fel. Innentől számítva bármelyik nap úgy látja a vezérkar, hogy a 2014-es választás elvesztése reális esély, azon a héten néhány, a nemzetközi pénzvilág számára elfogadhatatlan (ám a magyar választók szívének oly kedves) bejelentés után bekövetkezik a magyar állam csődje. Ezután majd a "gonosz nemzetközi pénzügyi hatalmak támadása miatt" kénytelenek lesznek felfüggeszteni a demokrácia játékszabályait, ehhez elég belegondolni a forint árfolyam teljes leszakadásának következményeibe egyéni és közellátási szinten (nemzetközi szolgáltató cégek, kereskedelem a külfölddel, energiahordozók importja, ...). 

Orbán Viktor pedig a vészterhes időkben nehéz döntést hozva beülhet a jól megerősített államfői székbe, és válságmenedzserként dolgozhat. Nyilván le fogja állítani a mostani cirkuszt (mint a stadionépítési tervek, de úgy sejtem, azok a pénzek most sem focikapukra mennek el), és (figyelem, ez most nagyon fontos:) valóban értelmes tevékenységet fog űzni. Igyekszik majd kiegyensúlyozott, jó gazdájává lenni "az Isten által rábízott országnak és feladatnak". Ami meg a hűbéruraknak ezért jár, azt a hűbérurak meg fogják kapni (közmunkások - rabszolgák), mi pedig nem fogunk tudni róla. Összességében viszont igazzá válhat a jóslata: valóban csodájára fognak járni a nyugati demokráciák. Végső soron mi magunk is jobban járhatunk mindezzel, mint más országok lakói, ahol nincs ebben a pillanatban egy olyan vezetés, amely a roskadozó pénzalapú demokrácia szabályait megfelelő cinizmussal kezelve felkészül az összeomlása utáni állapotokra.

És még valami... (RIP Steve Jobs)

A fentiek dacára én mégsem erre a megoldásra szavazok. Óriási szerencsém az a néma csend, ami körülvesz, óriási szerencsém, hogy csak nagyon kis mértékben szembesültem a tömeg nyomásával, amely véleményem szerint Viktátort farag minden "fiatal demokratából". Én a "meg nem értett zseni" kényelmes szerepében nyugodtan álmodozhatom egy olyan világról, amelyben valóban értelmes, áldozatkész, nemes emberek képesek együtt dolgozni és mindannyiunk számára elfogadható megoldásokat keresni jelenlegi problémáinkra. Őszintén remélem, hogy így van, mert civilizációs túlélésünk érdekében hatalmas teljesítményre lesz szükség. Egy diktatúra pedig nem képes olyan hatékonyságra, mint a jövőjükben bízó, azért felelősséget vállaló, együttműködésre képes szabad emberek, erre történelmi bizonyíték a kommunista rendszerek és a központosított tervgazdálkodás végső alulmaradása az önszerveződő, demokratikus berendezkedéssel szemben.

Ha van itt még valaki rajtam kívül, aki bízik ilyesmiben, neki szól a következő kérés. Ne dühöngj, ne bosszankodj, és főként: ne lázadj nyíltan: hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre, minden felmérésen, minden fórumon támogasd őket. Életbevágóan fontos, hogy ne essenek pánikba, Matolcsy úr ne nyomja meg a piros gombot! Legyenek sikereik! Ne törekedj most önállóságra, dolgozz a szervezet részeként, hogy lehetőleg még elketyegjen egy darabig. Addig, amíg meg tudjátok szervezni saját szakterületeitek önálló, felelős, valódi együttműködésen alapuló irányítását: oktatás, egészségügy, mezőgazdaság, ... 

Nem jelszavakat kell kiabálni, molinókat feszegetni nyilvánvaló (és ugyanolyan nyilvánvalóan teljesíthetetlen) vágyálmokkal. Működő alternatívát kell felmutatni. Csak ennek van értéke. Én is ezen dolgozom a saját területemen, és akkor beszélek legközelebb, ha van mit mondanom. [Szerk: ezt nem sikerült betartanom...]

Uff, én beszéltem.