Kertész helyett sírásó

2012.november.25th. at 06:45

Tibor bá’ (52 végére beszúrva): “A másságot a végtelenségig tűröm. A hülyeséget csak egy darabig. A durva, közönséges megnyilvánulásokat semeddig.”

Ez nagyon szép. Nekem egyetlen bajom azzal van, hogy a SAJÁT hülyeségeddel szemben a végtelenségig toleráns vagy, ami persze jogodban áll, csak az necces, hogy mástól is elvárod, miközben az ő “szálkáikat” ostorozod. Kicsit orbánosan hangzik, nem? Vegyük csak az 55-ös hozzászólást! Egy versike és egy sommás megállapítás. Logikai értéke nulla, bizonyító értéke nulla, de vicces, “tömeg által felfogható”, tehát szerinted oké. Ámde…

1: elvileg válaszként született az 52-re. Ugyan már… Az ÉS kötőszót nem sikerült értelmezni, Tibor bá? Állításom szerint ez a viselkedésmód IS jellemző az emberre, ahogy ugyanott SZÓ SZERINT le is írom. De akkor meg MI KÖZE HOZZÁM a rólam alkotott véleményednek? Mondjuk azon kívül, olyan ember írta rólam, aki nem vagy hajlandó OLVASNI?
Viszont létezik az ellentéte, és ugyanolyan jellemző az is. Engedtessék meg Vámosi János dalocskájával szemben Csányi Vilmos etológus professzor kijelentésére hivatkoznom, amely szerint “az ember a legbékésebb állat”. Bár bizonyára az ő bizonyítása, szakvéleménye sokkal bonyolultabb, számodra (és az általad vizionált átlagolvasónak) túl fárasztó is talán. Én naiv módon hiszek abban, hogy ha te nem is, de van, aki felfogja a két érv közötti szintkülönbséget, logikai tartalmazási viszonyokat. Hátha… (mondjuk itt egy rövid összefoglaló)

2: A dalocskádból általánosítani nettó ostobaság. Egyértelmű kérésemnek megfelelően helyezz az említett aranyásók köré húsz indiánt! Rögtön összefogást, talán még önfeláldozást is tapasztalsz, amíg a túlerőben lévő “közös ellenséget” kell hentelni. Az egyéni érdekek minden fölé helyezése azután jön, hogy a résztvevők önmagukat biztonságban hiszik, mert az összefogás mögötti motiváció ereje lecsökken.
EZÉRT ordító baromság a “minden rendben van” tudat folyamatos terjesztése (az erre egyébként vágyódó tömegnek, szóval végső soron a hiba az ön készülékében van: “replace user error”). Az egyéni halál, a civilizációs problémák szőnyeg alá söprése, stb. azt az illúziót keltik, hogy nincs miért összefognunk. Pedig éppen ellenkezőleg: ennek hiánya szó szerint veszélyezteti a civilizált ember létét.

3: Ugyan hol van ez a felfogásod akkor, amikor hangosan hőbörögsz fideszék hatalommániájával szemben? Erkölcsös viselkedést várnál el egy álmodozó tömeg által magasba emelt, csak a saját álmát látni képes embertől? Vagy akkor minek papolsz erről egyáltalán?
Igen, hitleri érában élünk, és akit érdekel a folyamatok mögött álló motiváció, a használt eszközkészlet és a várható jövő, tanulmányozza nyugodtan a Mein Kampf-ot, hiszen ma is “háborúban állunk” a gonosz világgal. Rossz hír: a németek se ébredtek fel időben – a rövidesen bekövetkező államcsőd és a válságkezelés ürügyén bevezetendő parancsuralmi rendszer alatt (amelynek előkészületei folynak valójában a Matolcsy piros pöttyös, nekünk szóló “pávatánca” mögött) már késő lesz. Nem “geddon” lesz itt, hanem diktatúra, amely elválasztja az urat a szolgától, és végre elnémíthatja, vagy akár gond nélkül agyonlőheti a másként vélekedőket.

4: És végül: TE VAGY AZ, aki felfegyverzett túlélő vadállatok bandájának szervezésében látja a jövőt, ezt az igét hirdeted orrba-szájba…
Itt meg (igen az 53-ban) leírod a receptet, hogyan irtanák ki ŐK egymást, amikor kiderül, hogy szervezettség, erőforrások, szaktudás és helyismeret hiányában KÉPTELENEK fenntartani önmagukat. Ezt talán inkább beszéld meg magaddal, mielőtt arról álmodoznál, hogy értelmes dolgot csinálsz…

Tudom, hogy semmi értelme ezt leírnom, mert ugyanúgy figyelmen kívül hagyod, vagy kiskapukat keresel benne, ahogy mindig – pedig már nagybetűvel írom azt, amit figyelmen kívül szoktál hagyni, hátha úgy feltűnik. Öregnek érzed már magad ahhoz, hogy esetleg a saját véleményeden kívül mást is figyelembe végy, netán változtass a saját megkövült, önző, másokat ekéző, mindig másokban hibát kereső hozzáállásodon. Mielőtt megint az igehirdetésedre hivatkoznál, olvasd újra a 4-est!
Nem érdekel, és nincs türelmem végigjátszani ezt sokadszor. Igénytelen hülyeséget beszélsz, és hiába vagy intelligens, attól még lehetsz ostoba – vagy szép magyar szóval: OKTALAN. Hiába tudsz “szinte mindenről valamit”, ha nem tudsz “valamiről szinte mindent”, és nem vagy hajlandó felismerni az összefüggéseket.

Szerintem.

… egyébként a másik véleményét sommásan “faszságnak” nevezni (Tibor bá, 62) SZERINTEM durva és közönséges dolog. És ez így hogy, házigazda, blog policy maker uram? ;-)

53, Technomuzsik: Világtörténelmet, ennél rövidebben leírva még nem láttam. Gratulálok ! Kár (?), hogy a mondat folytatását jelenleg még senki sem tudja.

Köszönöm. Tudod, semmi erőfeszítésbe nem kerül nekem ilyen frappáns mondat összerakása, nem is figyeltem közben. Csakhogy ehhez nekem LEFELÉ kell mennem egy olyan szintre, ahol Tibor bának IGAZA VAN, és nincs megoldás. Olyan emberek tapsáért, akik megsértődnek, ha azt mondom: MÁSZNI kéne a megoldáshoz, nem “tömegeknek” meg mindig másoknak, hanem SZEMÉLYESEN NEKIK kellene megemelni a nagyságos feneküket. Igaz, Jani?

“a mondat folytatását jelenleg még senki sem tudja”?

Tudod, a téteket akkor szokás az asztalra tenni, amikor még forog a kerék.
Nem vagyok senki, és mivel ez a profi szinten űzött szakmám, legjobb tudásom szerint összeállítottam a lehetséges forgatókönyveket, ezt nem akarom már ezredszer elismételni. Ezek között igen, szerepel az itteni szánalmas verzió is, sokkal nagyobb eséllyel (figyeltél, Tibor bá?), mint az általam támogatott kimenetel.

A végeredmény viszont tőlem, tőled, tőlünk függ. Attól, hogy milyennek látjuk ma a világot, hiszünk-e a jövőben, hajlandóak vagyunk-e felelősséget vállalni érte és saját tetteinkért. “Fogyasztóként”, “leendő túlélőként” vagy “egy mainál élhetőbb jövőt építőként” gondolunk magunkra. Az első kettő között a jövő szempontjából SEMMI KÜLÖNBSÉG.

Kertész helyett sírásó mindkettő.

Legyek ura

2012.november.22nd. at 06:00

Tibor bá: Olyan szépen álltok be a sorba és nyilatkozataikkal igazoljátok azt, amit írtam, hogy meg kell ismételnem. A tény az, hogy az Ember nem “humánus”. Ez egy hatalmas önbecsapás. Aki ezt nem fogadja el, az képtelen szembenézni a tényekkel. Nem ritka jelenség! De igazán értelmes emberekre nem jellemző. Nyugodtan nyomjátok csak tovább, hogy milyen jó az ember. Ez olyan, mint amikor valaki a sötétben kiabál, mert FÉL. Nyomjátok csak, nyomjátok. Talán akkor majd elmúlik.

Érdekes, mennyire képtelen az önző, kizárólag egyedi tulajdonságokban gondolkodni képes, majd abból elfogadhatatlan logikával általánosító “igazán értelmes ember” megérteni, hogy a valóság (akár a tömeg-alapú: biológia, evolúció, társadalomtudomány, akár az egyéni: pszichológia) NEM fekete-fehér.

Nincs jelentősége annak, hogy “Tibor bá tudja a tutit”. Itt nem precedencia alapú ítéletek vannak, minden egyes eset egy kaotikus környezetben kerül kiértékelésre, és statisztikai valószínűségek adják az eredményt. Az ember empatikus ÉS agresszív. Együttműködő ÉS versengő. Képes feláldozni másokat saját érdekeiért ÉS képes feláldozni önmagát mások érdekeiért.

Konkrét példa: “ölnél a kajáért” – ellenpélda: “összefognál a másikkal, és ketten jóval kisebb kockázattal ölnétek meg a harmadikat kajáért” – folytatás: “összefogva KÉNYSZERÍTHETNÉTEK a harmadikat, hogy kaját szerezzen/termeljen nektek” – tovább folytatva: “összefogva MEGGYŐZHETNÉTEK a harmadikat, hogy neki is az a jó, ha kaját szerez/termel ‘nekünk’” – még tovább: “elérhetnétek, hogy ESZÉBE SE JUSSON más lehetőség, mint kaját szerezni/termelni nektek”.
Erőforrások, terület és hatékonyság – máris a közösségi evolúciónál, mémeknél, mintáknál, törzsnél tartunk. A ma (a hálózatos gondolkodásra képtelen, ügyesen megvezetett okoskodók által) piedesztálra emelt egyén pedig definíció szerint esélytelen áldozat a rá szervezetten vadászó törzs ellenében. Legyen az egy kitalált gyerekcsapat, a Hitlerjugend/úttörő mozgalom/cserkészet, államhatalom vagy a globális pénz alapú irányító struktúra.

Minden egyes egyénben rövid és hosszú távú hatások keverékének pillanatnyi állapota eredményezi a döntést (ugye emlékszünk még arra az MRI vizsgálatra, amely bizonyítja, hogy a döntés előbb születik meg, mint a hozzá vezető “logikus magyarázat”? Ide is linkeltem…) Társadalmi szinten az egyedek és a rendszer kölcsönhatásai még kavarnak rajta egyet, ami egyedi szinten megoldhatatlan végtelen paraméteres függvényhalmaz, “megoldhatatlan”. Viszont léteznek tudományosan ellenőrzött módszerek amelyek pont ilyen rendszerek viselkedésének felmérésére és befolyásolására alkalmasak – nem egyedi szinten, de megfelelő halmazon és időtávon egyre stabilabb módon.

Szabad feltenni a kérdést, hogy aki hajlandó (khmm…) utánanézni és felfogni ennek jelentőségét, továbbá megfelelő erőforrásokkal rendelkezik hozzá, vajon használja-e rajtunk? Vajon képesek vagyunk-e a kocsmai hőzöngés szintjén megragadva felfogni, hogy mit miért látunk (és gondolunk) úgy, ahogy azt “látnunk adatik”? Vajon érdemes-e fekete-fehéret játszani és minősítgetni a többieket – vagy ez pontosan az a minta, amelynek követése révén egyének statisztikailag kezelhető homogén masszájává alakulunk?

Na aki EZT nem képes felfogni és helyén kezelni, az talán kisebb lelkesedéssel osztogassa az eszét, mert magának sem elég. (Bocs Tibor bá… veled ellentétben én csak most kezdtem el “nem veled beszélni”, hanem a véleményemet hangoztatni. Vajon te meddig mész el a “nálam lehet ezt is” demonstrációval?)

Identifiers and aspect references

How does a business logic object access other aspects? The connection can be dynamic and static.

Dynamic connection means something that the code accesses "right now" and it can change. Like in the messenger application, get a list of messages and select one. The selected and displayed mail is a temporal connection to a message, you can select another message and switch the display to it.

A static connection is something that the actual code can't change, only uses them, it creates the environment where the code is running. There are known examples for this in "standard programming": this is the Runtime for a static application, or the Servlet Context / Session for a web service; the start up parameters and the Environment variables, content of a configuration file or servlet / context xml.

In Dust this goes further. In standard programming, the code contains the function and member variable names, static / global variables. They are resolved by the compiler and linker to memory offsets and jump table indexes, burnt into the binary (and causing unwanted component dependency network, version compatibility issues and the  "dll hell").

Here you have aspect references only. Simple put: you have dynamic aspect references to object that you want to work with; and static references for telling what you want to do. When you declare that you want to use a certain type, field or shared instance, you actually issue Dust to generate a new constant: an index in a reference table through which you want to access that field or instance. The signature of your implementation contains this list with the referred identifiers, and when your code is active, this list is resolved (either immediately or in lazy-fashion: when first referred to) to actual type and field references - which are Aspect instances again. When you refer to a field, you actually use an index in your reference table, and behind it you get the aspect instance defining that field (and actually knowing not only the memory offset of that data, but all other settings like type, life cycle, access rights, etc.) The code there is responsible for giving you the content of that field from the actual Entity instance (which is then required to contain the memory for all the aspects with proper offsets again).

This finally answers the oldest question of mine: what is an "initial" Dust application and how it starts? The minimum Dust is the meta entity (Type, Aspect, ...) instances in a self-containing Context, with all their static references resolved to each other in code level (this code is generated from the core configuration). The core configuration can be extended to the required types, and we have a static-typed application (no type or binary loading, upgrading, like a GWT presenter); or even to all the entity instances (and we have an embedded application with no dynamic memory management). Of course, memory management and type / binary loading is the "next ring" of Dust kernel, above the absolute necessary core.

I still have issues with the Reference management. It now seems that Aspect instances can only contain generic variables; references to other Aspects require special care, using Containers and / or a dedicated Reference manager. This will be the next run.

"Tudja itt valaki, mi az az Egység?"

Régen voltam itt és nem tudom lehet e a fórumban keresni. Tudja itt valaki, mi az az Egység?Ha valaki tudja, akkor mennyire mélyen és mennyire meggyőzően?

A kérdés vicces, de beleszaladtam, és hirtelen kedvem támadt írni róla.

Számomra az egység azt jelenti, hogy önismeret, szaktudás, politika, technológia, történelem, lélektan és társadalomtudomány területéről származó ismeretek és következtetések egyetlen hálózatot alkotnak. Mondom: alkotnak önmagukban, tőlem függetlenül.

Nagyon hosszú idő és kíméletlen elemezgetés révén az emberi elme alkalmassá válhat arra, hogy ezt a hálózatot hiányos tudása és képességei dacára felismerje, önmagát ennek közepén, a világot a külső oldalán érzékelje. Ez végtelen magányos dolog, mert ha hasonló látásmódú emberrel találkozik, nincs mit mondania - de egyetlen egyet sem talál, a többiek számára pedig érthetetlen, amit mond. Ugyanakkor ez lényegtelen, mert ez az állapot teljesen egyértelmű feladatokat és utat rajzol, melynek követésére minden erőre szükség van, és minden lényeges visszajelzést megad, továbbá az állapothoz vezető út végiggondolása elég meggyőző arra nézve, hogy nincs kint és bent: minden külső történésre pont úgy és pont akkor volt szükség, hogy a belső kialakulhasson, és ez így is fog maradni. A hálózat alkotta gömb csupán azért fontos, hogy a külső jelenségek önmagukban, önámítás és illúziók kergetése nélkül értelmezhetőkké váljanak, az egyén számára minden ismeretével harmóniában álló azonnali reakciókká alakuljanak. Az aktuális képességeinek határáig tágított emberi tudat mint szappanbuborék: színes, mozog és torzít ugyan - de semmit nem takar, és a pillanatnyi körülményekhez a minimális belső feszültséggel alkalmazkodni képes, térben zárt, lágy formát alkot.

Viszont szerintem a Mátrix első részének forgatókönyvét megíró ember tudja ezt. Talán őt keresed. Vagy inkább azt, hogy végre megértsd, és magad válj azzá, akit keresel.

Eredeti hely

Válasz erre

There is no "Dust Framework"

The newest finding. As I was looking for the absolute minimum requirements from a framework (more precisely: an external framework runtime environment) it seems to disappear.

When I have all business logic implemented as business logic components derived from a common base class, it seems possible that the proper network of these elements (the grains of Dust) can do all the required operations. The "application" itself is not more but a component entity that has a Context, which is totally similar to any other "Context holders", like a GUI window or a serializer. The only difference is the initial boot process, where the application started on the machine, has a generated code segment that puts some preconfigured entities (like the meta-level type and service holder instances) into the Context before giving the control to the "launch" message handler.

It will take some time to process this idea.

"Népnevelő..." :-)

2012.november.15th. at 04:33

Tibor bá (blog bejegyzés vége): ... Világviszonylatban a dolgozó kisemberek százmilliói vannak súlyosan eladósodva, mert abban bíztak, hogy mindig lesz állásuk, kvázi jövedelmük, amiből majd törleszteni tudnak. Nem tudnak, tehát elveszítik még azt is, amijük van. Ez pedig szociális felforduláshoz vezet. Ezt persze lehetne kezelni, de csak akkor, ha az oligarchák le tudnák győzni a kapzsiságukat. Nem tudják, mert ők is Emberből vannak összegyúrva. Ez a Napnál is világosabb, csak olyan népnevelők nem látják be, mint például Attila (PV), vagy Kedves Loránd.

Megszólíttatván: ismét örülök, hogy nevetségesen triviális, természetesen ismert és feldolgozott tényeket tálalsz “számomra újdonságként”. Arról pedig igazán nem tehetek, hogy a felvetett problémákra adott, a jelen pillanatban elérhető emberi természetet és technológiai eszközöket alapul vevő, legjobb (és elnézést, de az itt megnyilatkozókkal ellentétben tanult, húsz éve aktívan használt és működő) rendszertervezői tudásom szerint megalapozott elemzésem és megvalósításra érdemes javaslatom
– NEM fér rá egy söralátétre
– NEM lehet hangosan elordibálni az utcasarkon a “tömegek számára”
– épp ellenkezőleg: komoly gondolkodóktól is jelentős erőfeszítést igényel a megértése.

Számomra inkább az tűnik viccesnek, hogy ez a felsorolás bárki számára meglepő, vagy hogy te egy ilyen poszt megírásával párhuzamosan komolyan gondolod, hogy a “korrupcióellenes mozgalom” ötleted egy áprilisi tréfánál komolyabban vehető.

Semmi gondom nincs azzal, hogy hülyének nézel, szíved joga. De azért talán ennyire ne reklámozd azt, hogy nem vagy hajlandó a megértés minimális szándékával komolyan végiggondolni azt, amit NEKED írok. Még akkor sem, ha számodra a párbeszédünk nem több, mint nyilvános demonstrációja annak, hogy hajlandó vagy meghagyni a blogodon a veled ellentétes véleményt.

Uff, én beszéltem.

---

Az utolsó sort felejtsétek el. A “feszültség-csökkentő mosoly” itt nincs a helyén.

Runtime 1

The runtime is the heart of Dust - not a surprise. The most important: I must believe that it is also totally simple. I must not think about speed right now, only one rule: KISS. Later on, when I have a working implementation based on the bones, there will be time to add muscles. But I should not start with them.

What is the ultimate minimum for this environment?

There is no type management, or array, map of types. I only need type by its id on meta level (reading a serialized content, or generating a GUI), otherwise the type is referred directly from the aspect.
No need of context management, the Context instances are also in one Context: the root context of the application.
There is no static Dust API. All codes run as event processors, so they have the same base class, and the Dust API is the functions of that base class. Even Dust kernel, which is only another instance in its own Context.