A "magyar atom"

Új érdekességek az atomenergia tisztaságával kapcsolatban.

Arnie Gundersen a Fairewinds-től pár hete Tokióban járva talajmintákat vett egy közparkban, játszótéren és tetőkertről. Ezek a minták sugárveszélyes hulladéknak minősülnének Amerikában. A szennyezés ilyen mértéke egész Japánban általános.

Az NRC (Nukleáris Felügyelő Bizottság) közmeghallgatásán, március 13-15 között Washington D.C-ben az NRC elnöke, Dr. Gregory Jaczko kifejtette aggodalmát afelett, hogy az NRC és a nukleáris ipar jelenleg nem veszi figyelembe a tömeges kitelepítés és talajszennyezés költségeit az atomlétesítmények engedélyezési eljárása során.

A Fairewinds feltételezése szerint egy amerikai atomerőmű környezetének kitelepítési költségei könnyen meghaladhatnák az ezer millió dollárt, miközben a szennyezett terület nemzedékek számára lakhatatlanná válik.

Belegondol bárki abba, hogy Fukushima sok szempontból "szerencsés" balesetnek tekinthető? Abba, hogy ha nálunk, Európában, a kontinens belsejében, nagy folyamok mellett telepített erőműben történik hasonló, az milyen következményekkel járt volna? Ha Magyarországnak kellene hasonló eseménnyel szembenéznie, mit várhatna "nemzeti kormányunktól"?

Ha nem, ideje lenne elkezdeni. Mondjuk összerakva az alábbi friss híreket:

• Államunk elnökének szakdolgozatát nem merik plágiumnak minősíteni - (nevetségesen kicsi) "bajok kezelése" felelősségtudattal, korrekt módon...
• Ő az, aki a nukleáris biztonsággal kapcsolatban nyilatkozik - atya világ, miért pont ez az ember???
• Ami valahogy Fukushimában még mindig nem tűnik igazolhatónak - vajon megértené egyáltalán, hogy ez mit jelent?
• Energiaellátó rendszereinket igen komoly terhelés fogja érni a közeljövőben - erről nem is beszélve.

Aki pedig abba a hitbe ringatná magát, hogy a fukushimai katasztrófát egy "hihetetlen földrengés" okozta, sürgősen utána kellene néznie néhány dolognak. Röviden: a katasztrófát a leállított atomreaktorokban ezután is folyamatosan keletkező "hulladék hő" okozta, amely a folyamatos hűtés hiányában (na ezt okozta a földrengés) órák alatt elforralja a reaktormagban lévő vizet, hidrogénrobbanásokkal dobja szét az épületeket, száztól negyedmillió évig veszélyes radioaktív por tömegét dobja a levegőbe és vízbe.

Fukushimánál ez a víz az óceán volt, és még a szél is arra fújt az idő java részében. Tessék ezt a Dunára, Paksra, Mohira lefordítani. Meg arra, hogy egy atomerőművet, ha a keletkező teljesítményt mondjuk a villamos hálózat hibája miatt nem viszik el róla, azonnal, automatikusan le kell állítani, és ha nem indítják újra, akkor is évekig folyamatosan, pár órányi megszakítás nélkül hűteni. Vagy arra, hogy mit tehet egy atomerőmű számítógépes vezérlésével, biztonsági rendszereivel egy "hihetetlen" napkitörés.

Szerintem letolt gatyával várjuk a jégesőt...

Tabu döntögetés

Véleményvezér blog - Aki 2014-ben nyerni akar, tabukat kell döntenie

Ugyan már...

Te még nem jöttél rá, hogy a tabukat MI, az istenadta nép tartjuk fenn, és emeljük magasba azokat, akik azt mondják, amit hallani szeretnénk, és nem beszélnek arról, amiről nem szeretnénk hallani? Persze én is nehezen hittem, hogy ennyire lehetetlen tabukról beszélni - több év kellett ahhoz, hogy megértsem a dolog működését, a belső, "hallgatói" motivációt.

Az általad itt felsorolt gumicsontok KÖVETKEZMÉNYEI csupán az igazi tabu témáknak. Tessék, itt egy igazi tabu, lehet beszélni róla, kinek van kedve hozzá?
http://hajnalvilag.blogspot.com/2012/03/milyen-ismeros.html

Vagy itt egy másik:
http://hajnalvilag.blogspot.com/2011/12/korszellem-ebreszto.html

Esetleg mit szólsz ehhez:
http://hajnalvilag.blogspot.com/2012/03/kampanyok-es-ertekek.html

Mondd, melyik politikai párt fog erről beszélni? És ami még érdekesebb: hogyan fog a jelen "hallgatóság" mellett EZZEL választást nyerni?

Milyen ismerős...

Kaptam egy érdekes videót egy érdekes portálról, íme:

Sajnos, a kérdésről sok újat írni nem tudok, egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a mellébeszélés számomra egyértelmű okával kapcsolatban fellapozom 2008-ban kelt írásaimat, íme (kiemelések, link beszúrások frissek):

Talán éppen most van itt a pillanat, amikor tehetünk (tennünk kell) valamit? A híreket figyelve úgy tűnik, valami nincs rendben Mordorban. Most nem a terroristák döntötték le a világbirodalom fizikai szimbólumát (és ezzel úgy jártak, mint a törp, aki megpróbálta szétzúzni kalapácsával a Gyűrűt) – most mintha valami bizonytalan, lassan fél éve tartó recsegés hallatszana a fekete falak mögül, a hazugság, amit a körmönfont pénzügyi konstrukciók meséi takarnak, beleharap gazdáiba, megrezzennek a tőzsdék, a világ urainak mosolya mintha kicsit feszült lenne... Közben Soros György, évtizedes próféciáival a háta mögött vigyorogva malmozik, és odaszúr egyet-egyet (talán még keres is rajta?)

Nem tudom, mi ez, és mit hoz a holnap. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tegnap harcai, még ha vesztesek is, tapasztalatot hordoznak. Ezek felismerésében a jelenleg győztes ellenfél előbbre jár, mert győztesként könnyebb felismerni a hibákat, de a tanulás nem csak az ő privilégiuma – a vesztesben megmaradó keserűség és megosztottság viszont igen jó szolgálatot tesz neki, és teljesen biztos vagyok benne, hogy erre rá is játszik. Ha innen nézem a történetet, mégiscsak helyénvalónak tűnnek Aragorn szavai. Szétszóródtunk és egymás ellen fordultunk sokszor, minket is elbódít a Gyűrű – de ez tényleg, és még mindig nem vereségünk napja. Mert még mindig látunk, figyelünk, érzünk – és vágyunk valami mást. Tenyerünkkel mindig eltakarva, egymás, de néha önmagunk előtt is szégyellve dédelgetjük, őrizzük a lángot, hozzá menekülünk, amikor túl közelről érint meg a Sötétség. Lelkünk még mindig nem teljesen a Gyűrű rabja – ezért fáj még mindig a világ, és nem lebegünk valami hitelekből finanszírozott, csodaproteinekkel bekent csillogó, zsibbadt biztonságban.

Magányosan vagy kis csoportokban, gyakran valódi remények nélkül és megrendült hittel – de még mindig kitartunk!

2008 március (fél évvel az "első válság" előtt!)

---

Ma minden tevékenységünk a pénzen alapul: pénzt kapunk az elvégzett munkáért, pénzt fizetünk a boltban. Hétköznapi szinten a pénz normális értékhordozóként működik; akinek viszonylag kevés van belőle, a saját életét el tudja vezényelni vele. Mindannyian elhisszük, hogy meg tudjuk venni a kenyeret a boltban, jönni fog a gáz és a villany, ha a keresetünk megfelelő részét erre költjük. Ez a közös hitünk tartja mozgásban a valós, hétköznapi életet.

Ugyanakkor azok a szervezetek, amelyeknek a kezében mérhetetlen vagyonok halmozódtak fel, teljesen irreális helyzetbe kerültek. A jelen árfolyamok figyelembevételével megvehetnék a fél bolygót, talán az egészet is – csakhogy százan állnak mellettük, akik ugyanezt megtehetnék. A kezükben levő „vagyon” valós fedezete gyakorlatilag nem létezik. Ha elkezdenének vásárolni, a többiek is venni kezdenének, egymásra licitálva vernék fel az árakat, zuhanna a pénz értéke egészen addig, amíg le nem ereszkedne ez a rettenetes lufi. Mi történne viszont akkor, ha az árak egyszerre több százszorosukra emelkednének? Természetesen a béreket is ugyanígy fel kellene emelni, a beruházások költségei az egekbe szöknének, ennek megfelelően emelkednének a kamatok stb. – a végeredmény a totális káosz.

Ezt elkerülendő ma a bankok a megrendült bizalmat újabb rettenetes mennyiségű mesepénz létrehozásával „orvosolják”. Magyarul, amikor egy bank kénytelen elfogadni, hogy a hitelei mögött nincs fedezet, kiadta a kezében levő pénzt, és nem fogja visszakapni egészen egyszerűen azért, mert nincs annyi megtermelt vagy a jövőben megtermelhető érték a rendszerben, amely valóban behozná az elvárt kamatnyereséget, akkor az állam azt mondja: de igen, itt a pénz, ami neked most hiányzik. Nyilván valós érték emögött sincs, a hiányzó falat tapétával pótolják, mert pont úgy néz ki. Más mód nincs a káosz elkerülésére, viszont ez a „beavatkozás” életben tartja, sőt tovább táplálja azt a rendszert, amely ilyen lehetetlen állapotot idézett elő, és amelynek semmilyen belső motivációja nincs arra, hogy kilépjen ebből a mederből.

Hajnalvilág (2008-2009), nyolcadik(!) oldal

A magyarázat tehát egyszerű.

Az újságírónak fel kell tennie a kérdést, mert ez a dolga, és igaza van. 

A bankárnak pedig nem szabad megértenie a kérdést, főleg nem megválaszolnia, és igaza van. 

Egyéb kérdés?

Feladatok

@sorsfordító: Köszönöm a könyvet, konkrétan ezzel még nem találkoztam, el fogom olvasni.

Mióta összeállt bennem az a kép, ami jelenleg a tevékenységemet vezérli (csak például: egyedülálló tapasztalattal rendelkező vezető rendszertervezőként egy éve vagyok fizetés nélküli szabadságon, mert olyan dolgokkal foglalkozom, amik szerintem valóban fontosak), elhiheted, komoly munkát fektettem abba, hogy "társakat" keressek. Ezzel egy baj van: a megoldás nagyon vékony ösvény, és iszonyú pontosan kell látni a miérteket ahhoz, hogy értelmes párbeszéd, cselekvés folyhasson. Olyan, mintha egy vékony rést szeretnénk tágítani ékekkel: ha az ék életlen, akkor ahelyett, hogy befeszülne a falak közé, széttúrja a környéket is, és csak elrejti a szem elől az utat. Sok olyan párbeszéden vagyok túl, amiről hetek múltán derült ki, hogy teljesen értelmetlenek voltak. Nincs jobb ötletem, mint támadással kezdeni - és közben megmutatni azt, amit én szeretnék beletenni, a játék így kétoldalú, szabad végiggondolni és kritizálni az elképzeléseimet. Csak tessék figyelembe venni, hogy én milyen szinten gondolkodom, és azon a szinten kommunikálni. Egyébként minek?

Nem az ország kérdés, egy világ él ugyanabban a rémálomban, ugyanazon motivációk miatt (a megoldás sem ország-szintű, hanem kis életközösség szintjén kell kezdeni, de skálázhatónak kell lennie tízmilliárd emberre és az egész bolygóra). Ennek egyébként teljesen logikus oka van, és semmi bajom nincs "a tömeg" lassúságával, az "elit" tompasága viszont tud bosszantani. Akik abból élnek (folyamatos nyafogás mellett dühítően jól), hogy "gondolkodnak" - valójában viszont csak a megszokott környezetben a megszokott építőkockákat pakolásszák egymásra egy igen kritikus időszakban, amikor minden erejükre szükség lenne. Na jó, annak a pici hányadnak az erejére, akik egyáltalán KÉPESEK és hajlandóak az én fogalmaim szerinti gondolkodásra. Nem tudom, hányan lehetnek, de eddig talán egy ilyet találtam.

A "vezetés", mint olyan, érdektelen, a mai társadalomképünk újabb értelmetlen fogalma. Két feladat van:
 - Létre kell hozni egy olyan rendszert, amely képes átvenni a közösségek szervezésének feladatát a mai, összeomlóban lévő pénzügyi-politikai rendszertől anélkül, hogy újabb önpusztító motivációkat hozna létre. Ez elemzésem szerint megvalósítható, az emberi elme és a technológiai eszközeink a megvalósítását lehetővé teszik, az elvet és működőképességének indoklását el lehet olvasni, szabad kritizálni. Ez csak ma, az emberi civilizáció történetében egyedülálló pillanatban érhető el, öt évvel ezelőtt nem volt, két év múlva, ha a mai úton haladunk tovább, nem lesz az.
 - ÉLNI ebben a rendszerben, gondolkodásban - nem csak beszélni róla. Mintákat adni, amelyek megismerhetők, átérezhetők, és ha szimpatikus, követhetők. Ha úgy vesszük, én élem ezt a rendszert, nem "másoknak", hanem mert így tartom érdemesnek létezni, más, elvileg lehetséges módokon meg értelmetlennek látom.

Vezetni? Eszem ágában nincs senkit, hiszen pont azt tartom az alap problémának, hogy a halál elkerülhetetlenségének tudata elől menekülve saját életünket, felelősségünket folyamatosan átruházzunk másokra. Az lenne a megoldás, hogy RÁM tessék átruházni? Hülyeség... :-) De vállalni azt saját névvel, arccal, amit a világról és önmagamról gondolok, azt igen. Ha érdekel, hogy ez mit jelent, nézz körül kicsit nálam: http://hajnalvilag.blogspot.com/

"Felemelkedés"

@sorsfordító: Nem értek egyet.

Én eddig azt láttam, hogy a kispadról mindenki okosságokat kiabált, majd a pályán hatalmas lendülettel szaladgálva folyamatosan hátrafelé passzolgatott. Az Alapítvány "cselekvése" az lenne, hogy cikkeket ír, de megvitatni őket képtelen? Épp most olvastam, a kormány meg írt egy könyvet az unortodox sikersztoriról - akkor ők is "cselekedtek", nem? De hagyjuk is ezt.

A szegénység oka szerintem bosszantóan egyszerű, csak nem ott van, ahol a nagy tudású hölgyek és urak kotorásznak. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk ebben a levezetésben talál-e bárki hibát:

http://hajnalvilag.blogspot.com/2011/12/korszellem-ebreszto.html

Ha igazam van, akkor teljesen mindegy, hogyan szerepeltetjük a könyvelésben a szükségszerűen megjelenő fizetett tétlenséget, és milyen szabályokat alkotunk rá. A vereség tényét a rendszer alapszabályai rögzítik, és ez az egész elmélkedés ahhoz hasonlít, mintha egy focicsapat stratégiát szeretne kidolgozni egy olyan meccshez, ahol az ellenfélnek nincs kapuja.

Az ezen való szerencsétlenkedés, bűnbakok keresése, értelmetlen remények keltése meg csak rabolja az időt, és legitimálja az abszurd feltételeket. Mindegy, hogy a kormány vagy ez a hazamentő brigád műveli. Ez a csapat viszont legalább a változatosság kedvéért foglalkozhatna a valódi kérdésekkel anélkül, hogy az ilyesmire igen érzékeny "nemzetközi környezet" azonnal a fejünkre rántaná a rolót. Ezt egy kormány nem teheti meg - és ők sem, ha kormányra kerülnének. Ezért bosszant ez a szűklátókörűség.

Ha kevés lenne a fantázia, mutathatok konkrét terveket, feladatokat, magyarázatokat, tervezés-fejlesztés alatt álló informatikai rendszert, amiben én a megoldás lehetőségét látom. Csak azzal nem tudok mit kezdeni, amikor adok egy levezetést, a cáfolat pedig így hangzik: "Ez hülyeség!" Tudom, hogy meredek dolgokkal foglalkozom - de legalább hajlandó vagyok a szakadék felé nézni, és nem csukott szemmel keresni a "kevésbé rosszat". Arra nincs már idő.

HPCWire - The Heterogeneous Programming Jungle

HPCWire - The Heterogeneous Programming Jungle

Being sw "kernel" architect I had to solve the same tasks in several languages, using various tools... I have mentioned my alternate solution here: http://goo.gl/W7xUZ

The problem is that the compiler and the runtime environment does not "see" the logical structure of your program, but has to optimize its operation. This is the root of all evil.

Here, your examples are WRONG.
You don't want to do a maths op on an array, but a thousand entities do the same operation, like calculating blood cells in all the segments of a view. And you don't want to run that cycle, but broadcast that single command to all members.

The solution is a declarative approach. You describe the types, actual object instances and their connections in an external environment. Generate the "connector code" that helps you implement your algorithms in the actual language. So far this would be yet another UML tool, but...

Use a kernel, written and compiled to your actual runtime, for the core operations: object invocation, data manipulation, message sending, locking... Use transparent tools for common operations (binary management, streams, language parsing and text generation, persistent storage, remote connection, GUI, etc). These components use the declarations directly - so they "know" the structure of your solution, and can use their power optimally.

After many experiments, I want to use it in a real system this year. The docs and kernel codes are on GitHub. Critics, comments and help are welcome.

Új nap, új ihlet...

Mert a harag elszáll, a feladat marad... :-)

Facebook üzenet DopeMan-nek

Kedves DopeMan!

Kritizáltalak (a március 15-i beszédről szóló blog bejegyzésednél), de nem írtam javaslatot, elnézést kérek, most pótolom.

Szóval, szerintem te a saját világodban nyerő ember vagy - a magyar emberek (szerintem) többsége azonban nem a te világod része, így nem tudod őket megszólítani. Ahhoz a világhoz például Pikó András vagy Molnár Lajos személyisége, tevékenysége nyit kaput. Megteheted, hogy találkozol, beszélgetsz velük, megismered azt, hogy mit csinálnak, hangot, média felületet nyitsz nekik is, miközben a te üzeneteid is finomodnak azáltal, amit tőlük kapsz.

Egyedülálló helyzeted különleges, példaértékű viselkedésre is lehetőséget teremt számodra: itt és most példát mutathatnál arra, ahogy az "utca emberéből lett híresség" összefog az "uralkodó elitből annak pofátlansága miatt kiszálló", valódi értékeket és szaktudást hordozó emberekkel. Ezzel kifoghatnád a szelet a gondolkodás megosztottságából hasznot húzó, azt növelő és például ellened is könnyedén kihasználó irányítók vitorlájából. Kérlek, fontold meg ezt a javaslatot.

Olvastam az interjúdat, ahol a zenével szembeni alázatról, a mesterség tiszteletéről beszélsz, és elhiszem, hogy a saját területeden valóban komoly szereplő vagy.

Gondolom azt is belátod, hogy a társadalom elemzése, jövő tervezés, megoldások keresése ugyanolyan mesterség lehetne, ha nem tejfeles szájú idióták és primadonnák művelnék.
Ezen a téren viszont te tartozol a jó szándékú, lelkes amatőr kategóriába, amivel semmi baj addig, amíg ennek megfelelően értékeled magad és keresed a helyed.

Ezt, ha akarod, értelmezheted "kihívásnak" - én programozó vagyok, húsz éve azzal keresem a kenyerem, hogy gondolkodom, folyamatokat modellezek és működő rendszereket alkotok. Állok elébe, hogy a társadalom jelen állapotának okairól, lehetséges jövőjéről és a kiútról vitatkozzunk (bár megteheted azt is, hogy beleolvasol az írásaimba, ha van türelmed hozzá).

Ennyit szerettem volna még hozzátenni. Sok sikert!

---

Haza és haladás - Felemelkedés közös erővel

Ó, a haza alapítványba tömörült megmentői újabb bölcsességet szórtak a pórnép elé... Bocs, nem láttam még, hogy bármelyik író komolyan vett volna, kérdésemre reagált volna - ami azért inkább a "tyúkok etetése", mint a "párbeszéd" érzését kelti. :-)

Ez a részletes, bizonyára komoly fejvakarás mellett (sokak számára munkaidőben) végzett kutatás és gondolkodás egy régi viccet idéz:

A járőr, szokásos esti körútja során mozgásra lesz figyelmes. Egy részeg kering egy közúti lámpa körül, és matat a fűben. Odalép hozzá:
- Maga mit csinál itt, jóember?
- Keresem a kulcsaimat...
A járőr segítőkész, átfésüli a lámpaoszlop környékét, de semmit nem talál.
- Mondja, egyáltalán itt vesztette el a kulcsait?
- Nem, amott a sarkon...
- De akkor miért itt keresi???
- Mert itt van világos...

A tanulmány és elmélet kidolgozói számára nem tűnt még fel, hogy folyamatosan kísérletezünk a szép elveink megvalósítására (itt is eldurran egy rakás szlogen), ugyanilyen tanulmányok születnek, ugyanilyen emberek próbálnak szabályokat faragni belőlük - és ennek ellenére romlik folyamatosan a helyzet?

Ideje lenne végre levonni a valóban lényeges következtetést: ha nem tételezzük fel a többi, hozzánk hasonló, minket megelőző elemző 1: ostobaságát, vagy 2: rossz szándékát, akkor a megfigyelt romlásnak egyetlen oka lehet: mindannyian rossz helyen és rossz módon keressük a hibát. A jelenségek szintjén szerencsétlenkedünk, mintha egy homokfalat toldozgatnánk a folyamatosan fújó szél ellenében, ami nyilván minden tapasztás után máshol kezd ereszteni...

Javaslatom van bőven. FÜLEKET nem találok hozzá :-D