23-26: Oké, oké, megint bocsánatot kérek.
Ha nem lett volna egyértelmű, a (most már) 6, illetve főként a 7,8 válasznak szólt a "színvonal" megjegyzés. Külön köszönet a 25. megjegyzésért Armának, aki bevallottan nem olvassa el, amit írok, de azért viccesen reagál rá. Elnézést, hogy én tényleg komolyan veszem ezt a témát, és bosszant a felületes viccelődés. Olyan, mintha egy sakkfeladványon törném a fejem, amit az egyik "hát adj mattot, nem?" felkiáltással kezel, a másik meg vigyorogva felborítja a táblát. Csoda, hogy ezután felmerül bennem a hozzászólásom feleslegessége? Tökéletesen egyetértek a 26-os hozzászólás következtetéseivel, beleértve azt is, hogy bunkó vagyok, köszi, Csont, nem mondtál újat. Pont ezért fáraszt az, hogy mégis itt rizsázok.
Tovább árnyalja a képet Gloucester 5. hozzászólása, ami a link miatt késleltetve jelent meg - ő viszont UTÁNANÉZETT a dolognak, és megtalálta, amire én csak homályosan emlékeztem. Igen, az alomszék használatával KI IS TUDOD IRTANI a növényeket, ha nem figyelsz. Hát erről szól a "színvonal", nem az, hogy "úgyis elbomlik", meg játék a becsült százalékokkal. Azért ide is beidézném a vonatkozó részt, hogy megmaradjon:
"A másik kísérlet néhány nyárral később történt. Elég csúnya prosztatagyulladásom volt, amire az urológusom nagy dózisú antibiotikumokat adott – főként ciprot és levaquint. Néhány hónapba telt, mire rájöttem, hogy ez idő során az végtermékeim nem segítettek, hanem ártottak a növényeknek, akik láthatóan meghaltak, vagy haldokoltak. A talaj a két folton, ahol könnyítettem magamon, kifejezetten csupasszá vált, ami igen ritka ebben a mérsékelt égövi esőerdőben. A foltok csupaszok maradtak a következő két évben is.
Tudom, tudom. A mintavételem csupán egy személyre korlátozódik, és nem tudok tanulmányokat felsorakoztatni, amelyek bemutatják, hogy a lebomlott, részben lebomlott és nem lebomlott cipro és levaquin megöli a talajbaktériumokat, de láttam, amit láttam. És amit láttam, az halott terület volt.
...
Végre elértünk az antibiotikumokhoz. A cipro és a levaquin is „tág spektrumú” antibiotikum, ami azt jelenti, hogy ahelyett, hogy egyetlen baktériumtípust vagy családot céloznának meg, baktériumok széles családjaira és fajaira vannak hatással. Mind a cipro és a levaquin jelentős része a testen áthaladva elbomlatlanul kerül a vizeletbe és ürülékbe. [Lásd: levaquin és cipro] A cipro-nak például bármely dózisban a 20-35 százaléka áthalad az emésztőrendszeren és kiürül onnan változatlan teljes erejű formájában. Így bekerülhet a talajba.
Az egész fenti okfejtés célja az volt, hogy megmutassa, hogy a növények nem képesek a talajban lévő baktériumok közössége nélkül nőni és virágozni. [A hidroponikus növénytermesztés során homok vagy vermikulit közegen nőnek, amely nem tartalmaz baktériumokat. A túlélésük oka az, hogy a szükséges tápanyagokat vegyi üzemben állítják elő, olyan formában, amit a növény direkt módon fel tud venni.] A tág spektrumú antibiotikumok, amiket szedtem, megölte ezeket a baktériumokat, a füvek gyökereiben és azok körül. Ez szétbomlasztott sokat azok közül a szoros és kölcsönösen hasznos kapcsolatok közül, amitől a füvek függtek – és ez esetben ez megölte őket."
----
A hasznosság kérdése is itt végződik valahol. Nem hiszem, hogy bármilyen kontextusban lebecsülő módon írtam volna arról, amit csináltok, Tibor bá, Csont, és a többiek - ha van türelmetek, szó szerint megkereshetitek, de emlékeim szerint mint pozitív példát említem, és így is gondolok rá. Az egy másik kérdés, hogy nem rejtem véka alá: szerintem ez KEVÉS. Legalábbis ahhoz, hogy MINDNYÁJUNK számára megoldást jelentsen.
Elnézést a sokadik ismétlésért, de a "parttalan vitánk" arról szól, hogy Tibor bá eleve elrendeltnek veszi az emberi faj kilencvenvalahány százalékának pusztulását, és a "megoldást" a maradék számára keresi. Én pedig azt állítom, és ennek érdemi cáfolatát nem kaptam meg, hogy NINCS MARADÉK, mert olyan helyzetben vagyunk, amiben ha a 90% "elmegy", akkor a maradék 10% számára létszám és szervezettség hiányában MEGOLDHATATLAN és halálos problématömeget hagy hátra. Következésképpen: "10%-nak szóló megoldás" nem létezik, olyat kell keresni, ami hét (nyolc, tíz) milliárd emberre skálázható, ÉS évek alatt bevezethető. Még akkor is, ha az elképzelt maradéknak szóló megoldás racionálisabbnak is tűnik, mint az én képzelgésem.
Kérlek, javíts ki, Tibor bá, ha tévesen foglaltam össze a változatodat.
Nem fogok mentegetőzni azért, hogy végül nem tudtam szalmaházat építeni, vagy azért, mert családom van és akkor éppen baromi sok munkám is volt, így nem csak a saját igényeim határozzák meg azt, amiben élek.
Nem fogok sportversenyt rendezni azon, hogy melyikünk tesz hasznosabbat. Pontosan tudom, hogy amit ti csináltok, annak itt és most látható értelme van, minden tekintetben hasznos minta és tapasztalatforrás - viszont NEM skálázható a kívánt mértékben és időtávon, így ettől még tuti megjön az összeomlás. Ezt, ha jól értem, ti sem vitatjátok.
Amit én csinálok, egy Don Quijote-i szélmalomharc veletek és a számítógéppel, de lovagi szabályaimon akkor sem változtatok, ha nevetségesnek látszik - és mennyivel kisebb ökörség az, amit itt mondok, ahhoz képest, amit le akarok programozni... Továbbra is azt hiszem, hogy látom azokat az óriásokat, akik bennünket kicsinálnak. Nem csak, sőt elsősorban nem a "nagyvilágban", bankokban, politikusokban, zsidókban, cigányokban, pirézekben - hanem bennetek, az itt folyó beszélgetésben is.
Remélem, nem szívjátok nagyon mellre az ütődött lovag magánvéleményét.
Szóval, köszönet Gloucesternek, aki remélem a beszólásom nélkül is felhívta volna a figyelmet a "bemenet" tisztaságának fontosságára, és talán felmerül a kérdés, hogy például a tartósító szerek mennyire szeretnek elbomlani.
Megyek vissza az elefántcsont tornyomba az őszinteségemmel játszani a sarokban.
Eredeti hely
