2016. március 7., hétfő

Tisztelgés egy hős előtt



A fukusimai atomerőmű katasztrófája arra figyelmezteti a nukleáris beruházást folytató országokat, hogy egy súlyos baleset teljes társadalmi és pénzügyi összeomlással járhat. Japán hajszál híján megsemmisült öt évvel ezelőtt, az adófizetőknek körülbelül egyévi magyar GDP-nek megfelelő összegébe került eddig a kárelhárítás, és nagyon messze van még a vége.


Annyira vicces, hogy megpróbáljuk az "istenadta nép" számára legalább forintosítani a kockázatokat, amelyeket sajátméretükben felfogni képtelen...

Mondok egy másikat.
Programozó vagyok, a dátumoknál az évszámot 4 jegyen kezeljük, ez ugye nyolcezer év múlva jelent legközelebb problémát. Az általunk most fűtőanyagként használt Pu239 felezési ideje 24100 év. Vagyis, 26111. márciusában a most kiszabadult plutónium sugárzása már csak fele lesz a mainak. Ezért is tény, hogy az ilyen anyagok tárolásáról hivatalosan is 100000, mondom, százezer évig kell gondoskodni. Vagyis csinálok egy dobozt, beleteszem ezt a valamit, és 100000. január elsejéig kell rá nagyon vigyázni.
Mai gondolkodásunkhoz méltó örökség.

Attól tartok, ez sem felfogható, mondok még egyet.
A városi állatkertbe behoznak egy irgalmatlan nagy ketrecet. Méteres vasbeton falak, embervastag rudakból álló rácsok. A nép tódul oda, hogy ez aztán mekkora siker, hű, de megnézném azt az állatot, mekkora kunszt, hogy egy ekkora dögöt rácsok mögött tudunk tartani. Mert a szerencsétlenek önmagukhoz mérik azokat a falakat.
Csak egy fazon rohan az ellenkező irányba. Ő úgy számol, hogy ha a profitra vágyó állatkertészek ennyit költöttek a ketrecre, akkor nem akar a közelben lenni, ha valami nem pontosan úgy alakul, ahogy (ismétlés: a költségeket mindig farigcsáló) építők elképzelték. Arra ugyanis, hogy ezek a falak nem bírnak valamit, nincs forgatókönyv.
Ismétlem: nincs forgatókönyv.
Csak azok az emberek, akik ott állnak a fronton, mint a fukushimai erőmű azóta tüdőrákban meghalt vezetője, aki halála előtt nyilatkozott, hogy a dohányzás miatt volt rákos. Mert ahhoz semmi köze, hogy egy radioaktív xenonfelhőben vezényelte az elhárítást, és (közvetlen utasítások ellenére) szó szerint mindannyiunkat megmentett egy akkor nem is esélytelen, sokkal rosszabb kimeneteltől. 


Ha az áldozatát felfogni nem is vagyunk képesek, legalább ISMERHETNÉNK egy igazi hős, Masao Yoshida nevét, ha nem is olyan híres ma, mint Anakin Skywalker, Kirk kapitány vagy Elon Musk.


De ha ez se megy át, és ragaszkodunk a forintokhoz, érdemes végiggondolni, hogy mekkora költség lesz kezelni és lebontani a mai erőműveket, amelyek már nem adnak semmit, de tele vannak iszonyú nehezen kezelhető sugárzó hulladékkal. Az egyébként híresen precíz japánoknak se megy nagyon, ajánlott olvasmány Monju története.

Ezen a téren csak az óriásplakátok segítenek, mert azt mondják, amit a kedves polgár hallani szeretne a valóság helyett.