Antalffy Tibor: Az emberek az elmúlt két világháborút se látták előre (logikai levezetés)
Annak idején a széleskörű társadalomnak fogalma se volt, hogy közeleg az I. majd a II. világháború, miközben a kormányok már évekkel korábban tisztán látták a ráutaló eseményeket. Viszont tény az, hogy az egyértelmű jelek feketén-fehéren ott álltak azok részére is, akik vették maguknak a fáradtságot, hogy megismerjék a tényeket, pontosan úgy, mint napjainkban, amikor a napnál is világosabb, hogy a környezeti összeomlás beindulása és a III. világháború kirobbanása előtt állunk. És igen, a III. világháború termonukleáris lesz, amit se a laikusok, se a „szakemberek” nem tudnak se felmérni, se elképzelni.
...
[érdemes elolvasni a hozzászólásokat, különösen "svájci" és "jövőnk" részéről]
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:14
Tibor bá’ nem a töltet clean (habár, ha pontosak akarunk lenni, akkor a Teller-Ulam típusú kétfázisú töltetek azok, lényegében csak kezdeti sugárzás, az is pár óra-nap), hanem az ideális pusztításhoz (20-25psi maximális kiterjedés területileg) szükséges magasság van a tiszta robbantás magassága felett.
Értelemszerűen: silókra (USA 400-450), kemény célpontokra felszíni megy, fallout-al, de ez területileg kicsi lesz, a hidegháborúshoz képest fingnyi. ÉS nem zabálja meg az ózonréteget.
20 év után… vígan előjönnek (már hamarabb).
ÉS nem az atomháborútól és annak rövid utóhatásától kell fosni, hanem az utána jövő időszakot… az lesz a horror, a Földre szállt pokol maga. (Aki nem érti belém ne kössön, most írok erről egy szaktanulmányt, illetve többen önállóan.)
2015. június 26. péntek - 22:42
Ejnye, de bosszantana, ha pont most húznák ki alólam a szőnyeget, épp kezdem végre élvezni, amit csinálok…
Jövőnk, ha érdekel, én is eljátszottam anno a gondolattal, éppen itt (ez talán így nem tiltott önreklám ), íme:
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/10/a-sotet-nap-tuloldalan.html
Jövőnk 2015. június 26. péntek - 22:52
Kedves Lóránd… most mit mondjak… jól írsz vagy ismered a dörgést.
2015. június 27. szombat - 06:01
“Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból;
épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”
(Lao-ce, Tao te king)
… viszont én a jelek szerint nagyobb jelentőséget tulajdonítok annak, hogy mivel töltöm az időmet: bombák számolgatásával és katasztrófa-forgatókönyvek elemzésével, vagy a folyamatok okainak megértésével és a katasztrófa elkerülésének lehetőségeivel. Racionálisan szemlélve egyiknek sincs sok értelme, de szerintem én jobban szórakozom. Legalábbis azóta, hogy végre képes vagyok elfogadni Darwin törvényét: ha ez a faj tényleg túl hülye a továbblépéshez, akkor pusztuljon el úgy, ahogy óhajt. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy önmagam szórakoztatására ilyesmiket írjak.
Peace!
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 07:15
90 – Arma:
Semmit se olvasok el, ami ilyen hosszú. Elolvasom az első 20 sort, amiből megértem az egésznek az “izét”. Aki igényt tart arra, hogy végigolvassam az alkotását, annak 20 soron belül egyetlen mondattal közölni kell, mit az elképzelése.
92 – Kedves Loránd:
dettó.
2015. június 27. szombat - 08:16
93, Tibor bá, (a lényeg vastagon kiemelve, hogy ne kelljen sokat olvasni :-) ) ön ezzel elmondta, miért nem érdemes egyetlen szót sem komolyan venni a (talán megengedi: szintén nem rövid… ) irományaiból, ugyanis 1: kizárólag azokból a forrásokból szemezget, amely az ÖN természetesen abszolút igaz világképének megfelel ÉS 2: 20 bevezető sorban összefoglalható.
Előbbi horizontális szűrés, amely képtelenné teszi Önt az elsőre idegennek tűnő források megismerésére (“cherry picking”: aki más véleményen van, nyilván ostoba). Utóbbi vertikális, egy komplex és lényeget érintő elemzés ugyanis folyamatában bomlik ki: a megszokott kliséktől eltérő fogalmakat vezet be, kapcsolatokat elemez, újabb fogalmakat alkot, tehát egy építmény, amelynek a belsejét nem LEHET húsz sorban elmagyarázni az ajtóban álló bácsikának – hiába fog duzzogva elvonulni (“personal incredulity”).
A “science for the masses” hiába oly kedves Önnek, a használati utasítások szintje, nem az objektív megismerésé és alkotásé.
Nem, egyáltalán nem tartok igényt arra, hogy Ön elolvassa, amit ide írok, nem Önnek írom, a rólam alkotott véleményét pedig számos alkalommal volt kedves a tudomásomra hozni. Ezzel nyilván Ön is tisztában van, de megértem, hogy ezt egy-egy hozzászólásom után, az Ön olvasóközönségének megfelelő orientálására megismételni kénytelen. Viszont, ha nem szól hozzám, én sem szólok Önhöz. RÓLAM nyugodtan írjon bármit, csak ne válaszoljon, kérem, mert így két udvariatlanság között vagyok kénytelen választani (a levegőnek nézés és az értelmetlen kritizálás), és nincs jó megoldás.
Ugyanez udvariasabb formában:
Ön az összeomlás túlélésére keres megoldást – én ha arra kerül a sor, kiállok az ajtóba és lelövetem magam, mert a vegetálás nem érdekel, a túlélést biztosító sémák: a talpnyalás vagy agresszív önzés nem az én pályám.
Én az összeomlás elkerülésére keresek megoldást, amelyre az Ön gondolkodása, hozzáállása legjobb tudásom szerint alkalmatlan, csak kárt okoz.
Azonos témák foglalkoztatnak minket, de gyökeresen eltérő módon szemléljük őket, ezért nem létezhet közöttünk érdemi kommunikáció.
Ismétlem, most már képes vagyok elfogadni Darwin törvényét. :-)
Köszönöm.
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 11:29
94 – Kedves Loránd:
Nem (csak) neked szánom: Az utolsó szóváltás óta tovább süllyedtél korábbi rögeszmédbe, ami azért nem ment az intellektusod rovására. Ez utóbbinak őszintén örülök, de azt azért figyelembe kellene venned, hogy ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését. — Máskülönben felhívnám a figyelmed Roger Martin du Gard – A Thibault család című könyvére. Olvasd el, neked különösképpen hasznos lenne. Ott nem egy ember, egy hatalmas francia mozgalom akarta megakadályozni az egyre fenyegetőbb I. világháborút, és mint tudjuk hiába.
Szerintem a te tevékenységed a káros, mert megpróbálod elhitetni az emberekkel, hogy a szomorú jövő elkerülhető. Én meg azt mondom, hogy nem kerülhető el, és tessék rá felkészülni, mert ennél okosabbat tenni nem lehet. Aztán az olvasók azt a verziót fogadják el, amelyiket akarják.
2015. június 27. szombat - 12:05
96, Tibor bá:
1: Kértem valamit, és megmagyaráztam, hogy miért. Lehet, hogy Ön ez után szükségesnek tartja ezt kijelenteni: “ez itt az én honlapom, ahol te még csak meg se játszhatod az utasítgatást, és a szabályok kijelentését”. Felesleges. Én a kérés szón kérést értek, és mivel ez az Ön honlapja, természetesen figyelmen kívül hagyhatja.
2: Az “elhitetés” szintén nem az én műfajom, az az Ön által képviselt “science for the masses”. Én egyebek mellett az itteni kudarca fulladt kommunikációs kísérletem eredményeként tisztában vagyok azzal, hogy Ön és a honlap által kiszolgált, annak színvonalával elégedett közönség nem fogja megérteni, amit mondok. Ez az Ön számára elégséges indok arra, hogy tévesnek tekintse a meg sem ismert elemzéseimet, továbbá nagyképűnek engem, mert ezt jelzem.
3: Nem állítom, hogy elkerülhető, azt viszont igen, hogy az Ön által fényesen reprezentált “prepper” horda meg sem próbálja, éppen ellenkezőleg: önző hozzáállásával tovább rongálja a közösségi gondolkodás maradékait, tehát addig csinálja, hogy végül igaza lesz – még ha esetleg eredetileg nem is volt.
Továbbá állítom: nem érdemes olyan nagyon sportolni a túlélésre, mert az állati vegetáció lesz – vagy istenkirályság. Vagyis: lehet, hogy nincs igazam, az Ön “forgatókönyve” viszont egyértelműen reménytelen, értelmetlen szócséplés, pontosabban éppen definíció szerinti hitegetés.
De mindez már a sokadik ismétlés.
Annak a mozgalomnak valószínűleg nem állt a rendelkezésére egy globális egyidejű informatikai hálózat (amely sajnálatos módon egyre silányabb gondolkodási képességű embereket köt össze), továbbá lehetséges, hogy nem jutottak túl messzire egy erre épülő transzparens konfiguratív informatikai környezet kialakításában. Én igen.
Van esélyem? Hát, Önt, vagy az eddigi összes és folyamatos kudarcomat tekintve: nincs. Viszont oldottam már meg lehetetlen feladatokat ugyanilyen “támogatás” mellett. Amit tudok, megteszem, a kedves olvasók meg csak gyűjtsék a konzerveket és aggódjanak. Nekem erre nincs időm :-D
Bocsássa meg, hogy az Ön hozzászólásaira a továbbiakban akkor sem reagálok, ha nekem címzi.
Jövőnk 2015. június 27. szombat - 13:52
Tibor bá’ vs Kedves Lóránd…
megteszem, mert meg kell: én Tibor bá’ mellett és érvelése mellett állok ki.
...
elfmage 2015. június 27. szombat - 14:23
Régen szólogattam hozzá, de most én is leteszem a garast Tibor bá’ mellett Lóránddal szemben.
...
kalotaszegi 2015. június 27. szombat - 15:49
Loránd, komolyan azt mondod ,hogy néhány ezer ( legyen tizezer)világvége ” hivő” inditja be és tartja életben az összeomláshoz vezető folyamatot ?!
...
Tibor bá' 2015. június 27. szombat - 16:44
98…100:
Úgy gondolom, hogy Kedves Lorádhoz intézett szavaink falra hányt borsó. Olyan ő, mint az istenhívők, hisz abban, amit kigondolt magának és senki más szavát nem gondolja végig, elintézi azzal, hogy ez a “horda” nem ér fel az intellektusához. Dead end.
Mvm9 2015. június 27. szombat - 19:15
Biztos az ami már megtörtént. A pusztulás, atomháború stb. sem biztos, csak valószínű – amennyiben jól dekódoljuk a rá utaló jeleket. Ha mákszemnyi sanszom lenne valamin változtatni, és tudnám is hogy mi az, akkor biztosan nem ülnék ölbe tett kézzel.
Ez egy elvi hozzáállás, és semmi köze nincs a siker esélyéhez.
...
2015. június 27. szombat - 22:52
Én abban élek, hogy megvan az a bizonyos mákszemnyi sanszom, és ez még akkor is jobban tetszik, ha csak áltatom magam. Nem is ülök ölbe tett kézzel ;-)
Köszönöm a visszajelzést, ez is pont jókor jött. Üdv!
Tibor bá' 2015. június 28. vasárnap - 07:48
111:
Ez mind nagyon szép, de itt most a végén nem egészen erről volt szó, még mielőtt Kedves Loránd – miután alaposan belepiszkított a levesbe – némi sértettséggel, és megfelelő előkelőséggel visszavonult. Itt most arról van szó, hogy mi felé kell befolyásolni döntési pozícióban lévő családfőket. Idealista állom irányába, vagyis a boldog tétlenség felé — vagy egy felelősség teljes felkészülés irányába, legalább elméleti síkon.
Ilyen alapon Kedves Loránd azt is prédikálhatná, hogy “Imádkozzatok, valamennyien a mindenható, és könyörületes isten kezében vagyunk.”
2015. június 28. vasárnap - 08:32
Ám aki képes olvasott szöveg értelmezésére, az adjon választ az alábbi bekezdésben említett problémára, mielőtt “felelősségteljesnek” nevezné a konzervhalmozást.
“Az erősebb, csak önmagukra számító csoportok kirajzanak vidékre. Fegyverek, készletek, esetleg előre elkészített menedékhelyek, 5-25 fős csoportok. Lényegében ez az a létszám, amely egymásban ilyen körülmények között is megbízni képes, és kommunikációs eszközök hiányában is hatékonyan irányítható. És ez az utóbbi tulajdonság, ami miatt a Szervezet számára nem jelentenek akadályt.
Már az első körben alaposan ellátják egymás baját. A maradék egy része letelepedésre, a másik fele portyázásra szakosodik. Hamar kiderül, hogy a messzire hordó lőfegyverek korában nincs olyan méretű közösség, amely hatékonyan lenne képes megvédeni egy akkora területet, amelyen a létfenntartását biztosítani tudja. Egyszerűen nincs elég ember a határok folyamatos védelmére olyanokkal szemben, akik rabolni akarnak.
Az ő elvesztésük kevésbé fáj. Ők azok, akiknek volt választási lehetőségük, erőforrásuk ahhoz, hogy békés, közösségi megoldásokban gondolkodjanak, ne ostoba vadnyugatos mintákat kövessenek.”
Ne értsen félre senki, ez nem az itt szokásos kinyilatkoztatás, csupán egy elemzői vélemény, amelyre valóban kíváncsian várom az érdemi cáfolatot. A rádiózást azért vetem el, mert szerintem bemérhető és célponttá teszi a kísérletezőt, én biztos nem csinálnám.
Jó, kicsit őszintébben: igazából nem érdekel, mert nem erre játszom, csak örömmel látnám, hogy a prepper horda (igen, ragaszkodom ehhez a megjelöléshez, mert definíció szerint stimmel) is végiggondolta ezeket a szempontokat.
Aztán jöhet a lerobbant nukleáris erőművek utána maradó fallout, az elszabaduló egyéb veszélyes hulladékok, stb. ami komoly szervezettség mellett is nehéz probléma
2015. június 28. vasárnap - 09:26
Tibor bá': Én még egyszer se mentem a te blogodra hirdetni az igét, kritizálni a bloggazdát, sértegetni a hozzá szolokat, végezetül promótálni saját blogomat. Próbáld magad ehhez tartani.
Balázs 2015. június 28. vasárnap - 11:21
...
Loránd kötödése az emberi civilizációhoz érthető, mivel ezen faj tagjai vagyunk. De elvárása- ha van ilyen-már túlzónak tűnik, legalábbis számomra.
Jövőnk 2015. június 28. vasárnap - 11:30
A szakértő egy fasz (és az elemzése egy kupac szar.) Amúgy ismerős az írás.
Továbbra is és még erőteljesebben kiállok Tibor bá’ mellett!
És ugye te sem gondolod komolyan, hogy majd egy nyilvános fórumon leírja neked bárki, főleg én, hogyan kell egy település védelmét (és önfenntartását) megszervezni, pláne, hogy erre nincs általános minta, mert három releváns paramétere van, amely település specifikus.
Ez a reaktor dolog meg tényleg kezd unalmas lenni… igen, az a 400-500 atomreaktor gondot okozhat és fog is eg részük, DE nem mind grafitos, mint Csernobil volt és a bal kezemet fel merem tenni, hogy te kibaszottul nem értesz egy atomerőműhöz. Én sem. Csak van kollégám, akinek ez a végzettsége.
...
2015. június 28. vasárnap - 19:40 A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.
Én azokat is kritizálom, akiknek dolgozom, tartalmi vitát provokálok akkor is, ha “mindenki ugyanúgy gondolja”; a legjobb tudásom szerinti döntéseket hozom, nem ritkán lehetetlennek tűnő feladatokra vállalkozom akkor is, ha ettől a jutalmam vagy állásom függ. Nem feladatom és nem is célom “beilleszkedni a rendszerbe”, gyakran nem szeretnek, véletlenül vagy szándékosan akadályoznak, és ha ennek dacára működik az amiért vakulásig dolgoztam, így vagy úgy, de vége a dalnak. Ez foglalkozási ártalom annál, aki a “dobozon kívüli” gondolkodásából él, és nyomot hagy a kommunikáción.
A tanítást ismét köszönöm. Nem fogom elfelejteni.
Látom a moderációt. Nem szükséges átengedni, részemről rendben van az is, hogy a felülírt hozzászólásom az utolsó.
2015. június 28., vasárnap
2015. június 26., péntek
Jogálom, második felvonás
Az ügyészség szerint az, hogy Matolcsy György és Gerhardt Ferenc
hamis vagyonnyilatkozatot adott le, nem bűncselekmény, mivel fel sem
fogták, hogy mit cselekszenek.
"Tipikus történet, amikor udvariassági gesztus hülyének feltüntetnem ellenfelemet, mert ha azt feltételezném, hogy eszénél van, akkor börtönbe kéne csukni. Jellemző példa minden politikai vita (parlamentben, tévében), sőt az egyoldalú kinyilatkoztatások bármely részről (sajtónyilatkozatok, Facebook-üzenetek, tüntetők szlogenjei, videói)."
Lásd továbbá: "A törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól" illetve "Fejétől büdösödik a hal".
Lefordítva: ha bűnöző ül kormányzati pozícióban, szükségképpen feltételezni fogja, hogy az általa irányított emberek törvénykerülő magatartást folytatnak, hiszen ő maga is ezt teszi. Következésképpen:
1: betarthatatlan törvényeket hoz, amelyeket állandóan változtat, hiszen pontosan tudja, ő maga hogyan siklik ki alóluk;
2: ezek után jogosan feltételezi, hogy aki életben van, az bűnöző, hiszen ő maga sem tudja, hogyan maradna életben, ha betartaná a törvényeket;
3: az erőforrásokat az értelmes működés támogatása helyett az ellenőrzésre fordítja;
4: felszámolja az általa irányított társadalom egyeztetésen és együttműködésen alapuló hálózatos működését, közvetlen kézi irányítást kíván létrehozni, amelyben az irányító és az irányított kaszt minden (anyagi, jogi, stb) szempontból külön világban él.
A mai civilizáció viszont éppen a hálózatos működés eredménye és KIZÁRÓLAG ezen a módon tartható fenn, hiszen a közvetlen irányításhoz szükséges mennyiségű tudás nyilvánvaló módon nem jelenhet meg egyetlen ember, Orbán Viktor, Matolcsy György vagy Lézer János fejében (az, hogy látható körülöttük néhány igazhívő, teljesen érdektelen, egy nézőpont mind felett). A fenti folyamat egyértelmű bizonyítéka az irányításra való alkalmatlanságnak, egyenes következménye pedig a középkor feltámadása. Először a fejekben (mind az úri gőg, mind a jobbágyi hűség), aztán a társadalomban (hűbéri rendszer, kasztok, közmunka-jobbágyság), végül az ellátórendszerben (egészségügy, oktatás, drótkerítés).
Ez kérem szimpla matek, és akkor is működik, ha nem tetszenek felfogni. És ezt támogatják a kedves magyar álompolgárok, ki-ki vérmérséklete szerint: mellette való bólogatással, a jelenség ellen való értelmetlen hőzöngéssel (beleértve a "kreatív" hepajokat, sziamaci 5000 támogatóval), sértődött, csodálkozó, nyafogó elzárkózással (90% eséllyel ÖN, kedves olvasó).
Önvédelmi záradék, mielőtt a NERdőrség vagy a Google-hacker kreatív csapat nekem ugrana: tessék megfigyelni, mit érek el ezzel az egész hőzöngéssel. Én valójában az "értelmetlen hőzöngő" kategóriába tartozom, és csak növelem a kiábrándult, fásult tömeget. Ki lehet húzni a sokkolót a konnektorból. Felesleges nagyobb ricsajt csapni körülöttem.
Önvédelmi záradék, mielőtt a NERdőrség vagy a Google-hacker kreatív csapat nekem ugrana: tessék megfigyelni, mit érek el ezzel az egész hőzöngéssel. Én valójában az "értelmetlen hőzöngő" kategóriába tartozom, és csak növelem a kiábrándult, fásult tömeget. Ki lehet húzni a sokkolót a konnektorból. Felesleges nagyobb ricsajt csapni körülöttem.
2015. június 24., szerda
Analyst / Architect
LinkedIn - Is Business Modelling an act of an architect?
As is / to be
Introducing a new IT system in an organization is a great change itself, and I consider it similar to code refactoring. By the book this means providing the same functionality with new architecture, and thus enable improvements that were just impossible with the previous structures. So, I agree with Yves: even if that does not look like a great improvement, the first version of the new system should better be familiar to its users by having the same terms and functions as before, and provide a flexible ground for later improvement.
Adding new features initially requires very high understanding from the developers and strong support from the users, otherwise it only replaces the old errors with new ones based on misunderstanding.
Analyst/Architect
I see the technical details as the separator.
The Analyst must focus on the business terms, structures, use cases and non-functional requirements, without(!) considering any actual technology, tool, platform, etc.; must build an ideal model that satisfies the customer and is also open for further improvements later.
The Architect should match this vision with actual technologies, existing solutions, external toolkits, platforms; identify possible bottlenecks or requests that can't or should not be solved (example: not allowing speech recognition in a critical system because misunderstanding can cause damage).
Then (another important factor): based on this input, Project Management must set up timing and resource needs, and in most cases, prioritize the tasks, and finally, create a project plan for a viable subset of the vision and architecture that is both good enough and affordable (money, time) for the customer. This requires a serious negotiation with all parties, including the customer.
Well, this list of banalities was on "Analyst level", reality does not follow this nice vision by my experience. For example, if the Analyst and the Architect is the same person, the advantage and disadvantage is the same: the plans will be more technical, but the actual implementation details may break the (very important and required) abstractness of the business analysis, probably limiting the flexibility of the whole system.
Anyway, this was my 2 cents...
As is / to be
Introducing a new IT system in an organization is a great change itself, and I consider it similar to code refactoring. By the book this means providing the same functionality with new architecture, and thus enable improvements that were just impossible with the previous structures. So, I agree with Yves: even if that does not look like a great improvement, the first version of the new system should better be familiar to its users by having the same terms and functions as before, and provide a flexible ground for later improvement.
Adding new features initially requires very high understanding from the developers and strong support from the users, otherwise it only replaces the old errors with new ones based on misunderstanding.
Analyst/Architect
I see the technical details as the separator.
The Analyst must focus on the business terms, structures, use cases and non-functional requirements, without(!) considering any actual technology, tool, platform, etc.; must build an ideal model that satisfies the customer and is also open for further improvements later.
The Architect should match this vision with actual technologies, existing solutions, external toolkits, platforms; identify possible bottlenecks or requests that can't or should not be solved (example: not allowing speech recognition in a critical system because misunderstanding can cause damage).
Then (another important factor): based on this input, Project Management must set up timing and resource needs, and in most cases, prioritize the tasks, and finally, create a project plan for a viable subset of the vision and architecture that is both good enough and affordable (money, time) for the customer. This requires a serious negotiation with all parties, including the customer.
Well, this list of banalities was on "Analyst level", reality does not follow this nice vision by my experience. For example, if the Analyst and the Architect is the same person, the advantage and disadvantage is the same: the plans will be more technical, but the actual implementation details may break the (very important and required) abstractness of the business analysis, probably limiting the flexibility of the whole system.
Anyway, this was my 2 cents...
2015. június 19., péntek
Take it easy - you can't make it easy
LinkedIn - 9 Things Only Social Media Guys Would Understand
...
We Are Great Writers And Storytellers. Normally we produce great articles which are easy for audiences to read and relate. The articles created with heart and creativity that comes with a great story flows. The masterpiece is purposely curated to attract feedbacks, comments and shares too. The number of words should be around 500 - 750 per piece dependent of the article's topic and its interesting-ness. Too short or too long won't help in attracting attentions.
...
Sorry, I have a serious problem with your profession.
You educate your readers to believe they understand things because you bring those things down to their level. They become addicted to the illusion that what they need can be explained in 500-750 words, and become alienated from anything that is longer and takes real intellectual effort to get. Like "real" literature, history, science, etc, but I can also mention politics, religions, social or resource problems.
In your twitter-compatible way: YOU TRAIN SHEEP.
Doesn't it bother you?
Azleen Abdul Rahim
Hi Lorand Kedves. Like I said dude, only social media guys will understand. Take care buddy!
I think I fully understand what you say, but I don't agree with what you do (even if it seems that "social media guys" are unable to tell the difference).
To translate: I know that you can create little boats from science book pages. You can make them really nice, lots of people would follow, share and like it, and this can make profit for your clients. I have no question about that. I would still say that you should NOT tear a science book apart, and that people used to your nice boats will less likely read or understand a science book - but, after getting some of those boats, will have a strong opinion just about everything. Can you understand my problem?
For a challenge: here is one of my simpler blog texts, which is, I admit, too complicated for the average readers, although I think it would be very important. Of course I don't ask you to translate it, because I don't pay for it, I would only like you to see the other side for a second, and sorry for my English, I am an obsessed middle-aged computer geek, not a social media guy. "Buddy"... ;-)
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/05/a-question-for-7-billion.html
... but you are perfectly right, I just flush my tension onto people who don't care, and this is not the way to make anyone think about those things. So I take your advice, take care and shut up. Have a nice day and sorry for the interrupt. :-)
2015. június 18., csütörtök
Abstract thinking
Abstract thinking
As an Architect, abstract thinking is inevitable. That being the case, What principles to use during the phase of abstract thinking in a project, Techniques to grasp the abstracteness, identify the abstractness, developing concepts and ways to test if the quality of abstract thinking is good?
My 2 cents...
You are not born with abstract thinking, you learn it as you learn your language, then logical thinking, finding similarities, separate relevant attributes from the irrelevant ones.
You can apply this technique to programming. First you see tasks, but as you solve many of them, perhaps in various environments, languages and requirements, similarities emerge. You start "feeling", then seeing a model behind the processes. It takes time which can be boosted by analyzing high quality codes, reading good books (like Design Patterns), but the most you learn from refactoring your own code. Later, you do most of the refactor in your head, before typing any code. You may also like this: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/10/coping-with-infinity-digitization.html
The picture that always helps me is a gang of dwarves (that is, your classes/components). They are happy when they have only one task to do (single responsibility), and a very few commands to deal with (narrow API). They don't want others to talk into how they work, neither to do different things. Split your task among this gang, the happier they are, the better your design is. At first, it is very likely to be weak, but will improve on each task you do. Too much talk means you should move the boundaries in the responsibility map; too complex code means you may split it to multiple dwarves.
Avoid duplicates, always consider how much these dwarves must "know" about each other. For example, instead of setting some parameters directly from outside in a service, consider offering predefined "work modes" from which the user component can choose. It is an extra cost in the beginning, but a great gain when you have to extend/refactor the service.
A good design makes you asking good questions before coding, contains segments that are not required right now but would be nice improvements, which also prepares you for many of the late change requests.
Andrea Baruzzo
...
I think that the term abstraction can have a wider meaning, that of abstract data type (in the compur science speaking) or that of the concepts of a specific problem domain.
We need to clarify the acceptation of the term before to start discussion.
Krishnan Ramanujam
Agree with Andrea. Thanks..
Nice try, Krishnan, but you are the asker, you should decide on which level you talk. The answer is 42, but what was the question? :-)
By the way, this is again a general/special difference: the "abstract" term is in general a way how we handle similarities and differences, then a specialization is how we translate this concept to programming terms, and finally, to actual programming construct in a language. If I translate this previous sentence to system design, the process is the same: "ideas" -> "abstract programming models" (like UMLs, charts, etc) -> "language constructs" (classes, interfaces, etc).
Krishnan Ramanujam
Say in a domain, we envision a possibility that can solve a problem in that domain. If we are given a blank slate, what are the questions to ask that will help us develop relevant concepts, what to consider so that a concept is developed rather than a specialized solution is developed even in the first pass of developing something concrete. Thanks..
Well, that is related to the "abstract" approach, I guess. And if there was a silver bullet, everyone would use it. Sorry, there is none (yet... on the other screen I am watching my own MetaEditor, trying to find out what is the exact, working definition of the meta components like Type, Attribute, etc., and that's VERY frustrating so makes me procrastinate like chatting here :-) )
So for now, the answer is not clear. You "should" focus on creating narrow APIs and independent components - but you will surely fail creating them by just mere guessing.
If you have a blank slate and low courage, then
But you learn, and the process gets faster on each iteration. Watch the elder guys playing the same game, learn from their approach, success and mistakes, and let them fail until nobody else stands in front of you and you have to put your own bet on the table.
Good luck! :-)
As an Architect, abstract thinking is inevitable. That being the case, What principles to use during the phase of abstract thinking in a project, Techniques to grasp the abstracteness, identify the abstractness, developing concepts and ways to test if the quality of abstract thinking is good?
My 2 cents...
You are not born with abstract thinking, you learn it as you learn your language, then logical thinking, finding similarities, separate relevant attributes from the irrelevant ones.
You can apply this technique to programming. First you see tasks, but as you solve many of them, perhaps in various environments, languages and requirements, similarities emerge. You start "feeling", then seeing a model behind the processes. It takes time which can be boosted by analyzing high quality codes, reading good books (like Design Patterns), but the most you learn from refactoring your own code. Later, you do most of the refactor in your head, before typing any code. You may also like this: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2014/10/coping-with-infinity-digitization.html
The picture that always helps me is a gang of dwarves (that is, your classes/components). They are happy when they have only one task to do (single responsibility), and a very few commands to deal with (narrow API). They don't want others to talk into how they work, neither to do different things. Split your task among this gang, the happier they are, the better your design is. At first, it is very likely to be weak, but will improve on each task you do. Too much talk means you should move the boundaries in the responsibility map; too complex code means you may split it to multiple dwarves.
Avoid duplicates, always consider how much these dwarves must "know" about each other. For example, instead of setting some parameters directly from outside in a service, consider offering predefined "work modes" from which the user component can choose. It is an extra cost in the beginning, but a great gain when you have to extend/refactor the service.
A good design makes you asking good questions before coding, contains segments that are not required right now but would be nice improvements, which also prepares you for many of the late change requests.
Andrea Baruzzo
...
I think that the term abstraction can have a wider meaning, that of abstract data type (in the compur science speaking) or that of the concepts of a specific problem domain.
We need to clarify the acceptation of the term before to start discussion.
Krishnan Ramanujam
Agree with Andrea. Thanks..
Nice try, Krishnan, but you are the asker, you should decide on which level you talk. The answer is 42, but what was the question? :-)
By the way, this is again a general/special difference: the "abstract" term is in general a way how we handle similarities and differences, then a specialization is how we translate this concept to programming terms, and finally, to actual programming construct in a language. If I translate this previous sentence to system design, the process is the same: "ideas" -> "abstract programming models" (like UMLs, charts, etc) -> "language constructs" (classes, interfaces, etc).
Krishnan Ramanujam
Say in a domain, we envision a possibility that can solve a problem in that domain. If we are given a blank slate, what are the questions to ask that will help us develop relevant concepts, what to consider so that a concept is developed rather than a specialized solution is developed even in the first pass of developing something concrete. Thanks..
Well, that is related to the "abstract" approach, I guess. And if there was a silver bullet, everyone would use it. Sorry, there is none (yet... on the other screen I am watching my own MetaEditor, trying to find out what is the exact, working definition of the meta components like Type, Attribute, etc., and that's VERY frustrating so makes me procrastinate like chatting here :-) )
So for now, the answer is not clear. You "should" focus on creating narrow APIs and independent components - but you will surely fail creating them by just mere guessing.
If you have a blank slate and low courage, then
- 0: write a document that describes your system WITHOUT considering existing tools and solutions: why do you make it at all, what are the services you provide, what are the problems with providing them (speed, performance, etc), how do you plan to cope with them,
- 1: check what others do on the field, and steal anything that looks usable,
- 2: check against your concept, what is missing, what is too much in what you have stolen,
- 3: hack together an ugly but fast first implementation,
- 4: check it again and steal anything that looks usable,
- 5: create a better implementation (cleaner structure, more details),
- 6: goto 4 or 1, repeat.
But you learn, and the process gets faster on each iteration. Watch the elder guys playing the same game, learn from their approach, success and mistakes, and let them fail until nobody else stands in front of you and you have to put your own bet on the table.
Good luck! :-)
2015. június 16., kedd
Are People in Silicon Valley Just Smarter?
Are People in Silicon Valley Just Smarter?
...
Beyond the Coffee Shop
Today, researchers have recognized that the coffee-shop phenomenon is actually just a mirror of what occurs when people move from sparse rural areas to jam-packed cities.
As people begin living atop one another, so too do their ideas. And, as Matt Ridley aptly describes, innovation happens when these crowded ideas "have sex."
Geoffrey West, a physicist from Santa Fe Institute, found that when a city's population doubles, there is a 15 percent increase in income, wealth and innovation. (He measured innovation by counting the number of new patents.)
...
But this hyperconnected world is not happening in isolation to other changes.
As I've noted in previous blogs, the number of people connected to the Internet is exploding, going from 1.8 billion in 2010 to 2.8 billion today, and as many as 5 billion by 2020.
The opportunities for collaborative thinking are growing exponentially, and since progress is cumulative, the resulting innovations are going to grow exponentially as well.
Ultimately, these virtual worlds will create massive, global virtual coffeehouses for entrepreneurs to meet, to innovate, to create businesses and solve problems.
...
Well... having sex within the family brings genetic degradation, repeating failures in the genes - and I guess the same thing happens with this idea-orgy and memetic degradation
Sorry, I see no fundamental improvements since Neumann, Knuth and PARC, making money is not a reliable measurement for innovation or technical excellence. Sorry, today billions of people don't really need Internet, but clean water and food instead of dying from diarrhea; real hope for the future instead of destroying their environment for luxury furniture, hamburger meat or oil; or right to follow their own faith instead of their invaders'.
Even if they are simply invisible from the Silicon Valley. Maybe, if you want to look farther, should climb to a peak instead of mobbing below. :-)
Russell Martin
If they are so smart, why do they live on a big fault where there is a shortage of water? ;-)
I think they could organize to have the water they NEED - the problem is that they WASTE too much because they can afford a pool and a garden in a desert (a perfect demonstration of being "just smarter", by the way). Or am I completely wrong with this assumption?
Russell Martin
IMO it’s complicated, Lorand. On the whole there are too many people for the natural hydrology to support. Most of the time there is enough water because of the extensive infrastructure built to support the large population, but because of budgets nothing is over-engineered to deal with every potential drought. In good times people tend to forget the lessons and discipline of lean times.
I guess this is a fundamental problem. We build an infrastructure to run things in "bad times". Then, we must financially sustain it in "good times" by importing more people and stuff. Then a bad time comes again, and the infrastructure must be extended, increasing the stress on the environment. This repeats until either the infrastructure or the environment fails; going down or abandoning something that expensive is "impossible".
I rather see this as a natural pattern and not eventual memory problem... This is why I think "create businesses AND solve problems" statement is ridiculously shallow: business approach is the problem itself (and KILLS true innovation by the way, but that needs a longer explanation).
Thank you and all the best in your quest "helping people..."!
2015. június 13., szombat
Homeopátia
Katalin Gerő június 10., 11:41
Gylázatos csalás! Hány gyógyulni vágyó, hiszékeny, tudatlan embert vezetnek meg vele - miközben a semmiért szednek el tőlük elképezstő összegeket. Egy biztos: mellékhatása nincs (a víznek sincs), hacsak azt nem vesszük annak, hogy gyógyítás helyett félrevezetik a betegeket.
Ha nincs hatás, bizonyíték sem kell
Hogy kap engedélyt egy homeopátiás gyógyszer, ha a tudomány azt mondja róla, hogy nem több mint placebo? Elég, ha a gyártó nem mondja meg, mire jó, és nem mérgez meg vele senkit.
Lorand Kedves A tudományról pedig csak egy biztos: a pillanatnyi ismereteinket (vagy igazi szakértők számára: ismerethiányunk határait!) tükrözi a világról. Fejlődése során már jópár addigi sarlatánról derült ki: a hatások megfigyelése alapján olyan módszerrel dolgozott, amire az akkori tudomány nem adott magyarázatot. Nem állítom, hogy a homeopátia jelen tudományunk szerint igazolt, vagy igazolható. Viszont állítom: 1: rajtam személy szerint működik, 2: semmi különbséget nem látok e kirohanás és Semmelweis Ignác korabeli megbélyegzése között.
... és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a statisztikára és izolált vizsgálatokra épülő, a homeopátiánál nagyságrendekkel nagyobb pénzekkel (talán ismerjük ennek objektivitásra gyakorolt hatását) dolgozó gyógyszeripar mit tud mondani az adott szer konkrét páciensre gyakorolt teljes hatásáról (aki nem a Gauss-görbe közepe, hanem egy élő ember, aki esetleg más gyógyszereket is szed, a szervezetében számos egyéb, "nem statisztikai" vegyülettel, nehézfémmel, stb.)? A válasz egyszerű: jöjjön vissza egy hét múlva, Mari néni, és meglátjuk, használ-e... :-)
Andras Kepes Mi is használunk homeopátiás szereket, és számos esetben segítettek, amikor a gyógyszerek hatástalanok voltak. Számos, a népi gyógyászatból ismert, sok kultúrában használatos növény is visszakerült a gyakorlatba, még a gyógyszergyártásba is. Mellesleg a placebóval sincs gond, orvosok is alkalmazzák. Vigyázzatok, a szkepszist csak keskeny mezsgye választja el a korlátoltságtól!
Judit Gervai Kepes Andras. Nem egészen. Az NIH alapított egy intézetet (National Center for Complementary and Integrative Health, https://nccih.nih.gov/about/ataglance), amelyben az alternatív gyógyászati módszerek hatékonyságát kutatják tudományos kritériumoknak megfelelően, s abban a reményben, hogy igazolják a hatékony módszerek hatásmechanizmusát. 2002 óta teszik közzé eredményeiket, ezek is kereshetők a honlapon. Van a homeopátiával kapcsolatban is összefoglalójuk: https://nccih.nih.gov/health/homeopathy
Andras Kepes Elolvastam az NCCIH kutatási összefoglalóját:
"There is little evidence to support homeopathy as an effective treatment for any specific condition."
Ez ugyebár nem azt jelenti, hogy a homeopátia bizonyítottan hatástalan, még csak azt sem, hogy egyáltalán nem találtak bizonyítékot, csupán annyit állít, hogy kevés bizonyítékot találtak arra, hogy hatásos bármely betegség kezelésére. Ez lényeges különbség!
Ha egy nagy populáció 200 éves tapasztalatai állnak szemben a kevés tudományos bizonyítékkal, akkor a korrekt kutatók nem az empíriát szokták lesöpörni, hanem a kutatást folytatják, és fejlesztik a kutatási módszereket.
Annyit lehet állítani, hogy a homeopátia hatása tudományosan jelenleg nem bizonyított. Ez rendben is van!
De, mint tudjuk, a puding próbája sem a biokémiai kisérlet, hanem az evés...
Szerintem ez hasznos kis vita, Kati, mert a kategórikus kijelentések súlyáról szól!
Lorand Kedves És ha már kategorikus kijelentések: én tudós vagyok (hiszen a gondolkodásomból, elemzőképességemből élek). "Hiszek a művészetben", de ez számomra még nem elég ahhoz, hogy ítéletet mondjak egy zenei stílusról. Még akkor sem, ha nekem nem tetszik, vagy ha az általam(!) nagyra tartott kritikusok általam kiválasztott(!) része szintén így gondolja.
ÉPPEN EZ tesz engem "tudóssá".
Judit Gervai További olvasnivaló az alaposaknak :-) Ez tette mostanában megint aktuálissá a témát
https://www.nhmrc.gov.au/.../complement.../homeopathy-review
Lorand Kedves Nem kívánok az életemből éveket tölteni azzal, hogy ítéletalkotáshoz szükséges mélységben megismerjem a témát (elég nekem a saját szakterületem). Ennek látszatát sem kívánom kelteni azáltal, hogy néhány jelentést elolvasok, idézek belőle, és ennek alapján sarlatánt kiáltok. Viszont képesnek tartom magam arra, hogy két oldalnyi szöveget értelmezzek számomra ismeretlen területen. Legyen ez a Statement on Homeopathy.
Az ajánlással teljesen egyetértek: komoly problémával menjen nyugati orvoshoz az a páciens, aki számára elérhető, és eredményes választ ad egy nyugati stílusú működő egészségügyi rendszer (pl. ma voltam gyógyszertárban, "próbálja ki, hátha használ" volt a hivatalos allergia gyógyszer ajánlása, és ez se olcsó).
A "findings" részt akár ügyvéd is fogalmazhatta volna: a tudományosnak tekinthető eredmények nem bizonyítják, a mellette szóló eredmények nem tekinthetők tudományosnak. Én pedig nem vagyok szakértő, nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a háttérkutatásokat konyhaszintű tudással értékeljem.
Viszont ezen összefoglaló olyan értelmezését, hogy "a homeopátia bizonyítottan téves megközelítés és betiltandó félrevezetés", nyugodt lélekkel sorolom a "motivated reasoning" kategóriába.
A jelentés ugyanis ezt NEM állítja, tudósként éppen arra buzdít, hogy tessék egyenlő feltételeket teremteni és további vizsgálatokat végezni. Ez az én fogalmaim szerint azt jelenti, hogy a homeopátiát alkalmazó terapeuta NE állítsa be azt mindenható csodaszerként és NE szólja le a párhuzamos nyugati módszertant, csak mondja el a véleményét, ismertesse a "nyugati rendszerben nem bizonyított" mivoltát, és adjon szabad választást a páciensnek - de mindez fordítva is teljesüljön! (ez az itteni párhuzamos kommunikációban nem nagyon látszik...)
Továbbá: a kolosszális költségvetéssel dolgozó, igen kockázatos, és profitorientált gyógyszeripar tudja finanszírozni a saját kutatásait, de vajon egy pályán játszik a természetes gyógymódokkal? Vajon mindig kielégítő alaposságú és objektív volt egy-egy hivatalos hatástanulmány? Egyszer szívesen elolvasnék egy ugyanilyen jelentést a példaként említett USA egészségügyi hatóságaitól a hiperaktívnak diagnosztizált gyerekek terápiás (az FDA-nak hála nem placebo) nyugtatózásáról. Persze nyilván ugyanígy sikerülne "ami bizonyít nem tudományos, ami tudományos, nem bizonyít" összefoglalót adni... :-)
Aki pedig magában kuncog azon az "információtartalom" témán, érdemes megnéznie a BBC Secrets of Quantum Physics című rövid sorozatát. Számomra úgy tűnik, a "tudomány" nem is annyira biztos saját mindenhatóságában, és ez sokkal konstruktívabb hozzáállásnak tűnik.
Judit Gervai Gyermekkori hiperaktivitás: egyrészt nem nyugtatózzák, hanem "serkentőzik" őket amfetaminszármazékkal, amely "nyugtatólag" hat rájuk. Ugyanis azért izegnek-mozognak annyit, hogy az agy hiányzó ingerlését így érjék el, ez viszont nehézzé teszi a figyelem összpontosítását. De ismert, hogy nem minden gyereknél ugyanez a mechanizmus, így a gyógyszerelésnek sincs egyformán minden esetben ugyanolyan hatása. Odafigyelő orvos ezekben az esetekben nem is ad gyógyszert. Azon is vita van, hogy mekkora mértékű a "túldiagnosztizálás". Szerintem a nyugati (evidence-based) orvoslásban működnek önkorrekciós mechanizmusok. Mindenhatóságról végképp nincs szó. (Félreértések elkerülése végett: nem vagyok orvos.)
Lorand Kedves Ahogy írtam, én sem vagyok orvos (ezért is esett ki nekem, hogy valójában serkentőszereket kapnak, pedig tényleg, én is ezt olvastam). Én abból élek, hogy rendszereket tervezek, ami komoly mértékben azon múlik, mennyire vagyok képes felmérni a deklarált célok és a valós működés motivációi közötti különbségeket (és még húsz év munkával a hátam mögött is képes vagyok nagyot tévedni).
Több orvos rokonom révén volt alkalmam értesülni az orvoslátogató ügynöki munka szépségeiről (mindkét oldalról), fűszerezzük meg ezt a jelenlegi TTT gyógyszerpiaci szabályozással. Személyes tapasztalatom van arról, hogy egy klinikai havi kimutatás, ahol a finanszírozás a HBCS pontszámok alapján történik, milyen viszonyban van a valósággal. Én is tisztában vagyok azzal, hogy elveiben "evidence-based" a rendszer - de a valós működési modell leírását nem vállalom, mert MINDEN bemenő adat a szolgáltató motivációi miatt élből "szennyezett" (és egy őszinte rendszertervben leírtak miatt a leendő unokáimról is leperelnék a gatyát azok, akik nálam sokkal pontosabban tudják, mennyire van igazam). Szerintem.
Visszatérve az eredeti kérdésre: elfogadható az az értelmezésem, hogy a jelentés alapján éppen az lenne a szerencsés, hogy a homeopátia és a nyugati orvoslás egyenlő esélyekkel kerüljön mérlegre, amely a jelen pillanatban a szereplők piaci ereje miatt nem teljesül? Ebbe szabad beleértenem azt is, hogy a nyugati és keleti orvoslás megítélése során MINDKÉT fél tartózkodjon a hiszékenységre való hivatkozástól (már csak azért is, amit a hivatalos tudomány valójában állít, szemben a közhiedelmekkel)? Ha nem, arra indoklást kérnék.
Gonosz leszek, és elmondom, az itt beszélgetők számára, egyéni véleményüktől függetlenül miért érdemes egyetérteni velem (rövid rendszerelemzés következik).
A búvár hiába lélegzik, és látja a napfényt, már halott, ha nincs elég oxigénje ahhoz, hogy a nyomáskiegyenlítés idejét is beleszámítva felérjen a levegőre.
A magyar "nyugati" egészségügy halott. Bár még emberfeletti erőfeszítéssel fenntartják a benne dolgozók, a kiáramlás, elöregedés, a vállalhatatlan élet és működési feltételek miatt a jelen pályán két éven belül teljesen összeomlik. A keleti szél kisöpri az országból az eladható és mozdítható tudással rendelkező emberek maradékát: ők nem jókedvükben, hanem egyre inkább létbiztonságuk érdekében távoznak. Legnagyobb sajnálatomra jelenleg én is ebbe a kategóriába sorolom magam, lassan és fájdalmasan, de lelkiekben csomagolok.
Az itt maradottak nem képesek annyi értéket termelni, hogy a drága nyugati alapokra épülő közegészségügyet fenntartsák. Márpedig ha Közmunkásné Klotild szakmunkástanonc vagy közfocista gyermeke beteg lesz, hinnie KELL abban, hogy meggyógyítják, különben iszonyú dühös lesz. Unortodoxiában az egyetlen megoldás, ha mérlegre kerül a két módszertan, az elhanyagolható költségű keleti módszer működőképesnek bizonyul, és ez a közmédiában megfelelő támogatást kap.
Tök mindegy, hogy a (feltételezem) középosztály miben hisz és hova fordul ha beteg. A lényeg, hogy a "nép" számára fennmaradjon a gyógyulásba vetett hit. Bízzunk hát benne erősen, hogy nem csak placebo...
"Morfeusz hisz benned. És senki, se te, se én nem tudnánk lebeszélni erről. Annyira hisz ebben, hogy az életét is feláldozná, hogy megmentse a tiédet.
Neked kell majd döntened. Az egyik oldalon ott lesz majd Morfeusz élete. A másikon pedig a tiéd. Egyikőtök meg fog halni. Hogy melyikőtök, az rajtad múlik.
Sajnálom, fiam, igazán. Jó lélek vagy. Utálok jó emberekkel rossz hírt közölni.
Ne aggódj. Mihelyt kilépsz az ajtón, jobban fogod érezni magad. Emlékszel majd, hogy nem hiszel a sorsról szóló handabandában. A saját életed ura te vagy. Emlékszel?
Tessék. Vegyél egy sütit! Ígérem, mire megeszed, kutyabajod se lesz." :-)
Gylázatos csalás! Hány gyógyulni vágyó, hiszékeny, tudatlan embert vezetnek meg vele - miközben a semmiért szednek el tőlük elképezstő összegeket. Egy biztos: mellékhatása nincs (a víznek sincs), hacsak azt nem vesszük annak, hogy gyógyítás helyett félrevezetik a betegeket.
Ha nincs hatás, bizonyíték sem kell
Hogy kap engedélyt egy homeopátiás gyógyszer, ha a tudomány azt mondja róla, hogy nem több mint placebo? Elég, ha a gyártó nem mondja meg, mire jó, és nem mérgez meg vele senkit.
Lorand Kedves A tudományról pedig csak egy biztos: a pillanatnyi ismereteinket (vagy igazi szakértők számára: ismerethiányunk határait!) tükrözi a világról. Fejlődése során már jópár addigi sarlatánról derült ki: a hatások megfigyelése alapján olyan módszerrel dolgozott, amire az akkori tudomány nem adott magyarázatot. Nem állítom, hogy a homeopátia jelen tudományunk szerint igazolt, vagy igazolható. Viszont állítom: 1: rajtam személy szerint működik, 2: semmi különbséget nem látok e kirohanás és Semmelweis Ignác korabeli megbélyegzése között.
... és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a statisztikára és izolált vizsgálatokra épülő, a homeopátiánál nagyságrendekkel nagyobb pénzekkel (talán ismerjük ennek objektivitásra gyakorolt hatását) dolgozó gyógyszeripar mit tud mondani az adott szer konkrét páciensre gyakorolt teljes hatásáról (aki nem a Gauss-görbe közepe, hanem egy élő ember, aki esetleg más gyógyszereket is szed, a szervezetében számos egyéb, "nem statisztikai" vegyülettel, nehézfémmel, stb.)? A válasz egyszerű: jöjjön vissza egy hét múlva, Mari néni, és meglátjuk, használ-e... :-)
Andras Kepes Mi is használunk homeopátiás szereket, és számos esetben segítettek, amikor a gyógyszerek hatástalanok voltak. Számos, a népi gyógyászatból ismert, sok kultúrában használatos növény is visszakerült a gyakorlatba, még a gyógyszergyártásba is. Mellesleg a placebóval sincs gond, orvosok is alkalmazzák. Vigyázzatok, a szkepszist csak keskeny mezsgye választja el a korlátoltságtól!
Judit Gervai Kepes Andras. Nem egészen. Az NIH alapított egy intézetet (National Center for Complementary and Integrative Health, https://nccih.nih.gov/about/ataglance), amelyben az alternatív gyógyászati módszerek hatékonyságát kutatják tudományos kritériumoknak megfelelően, s abban a reményben, hogy igazolják a hatékony módszerek hatásmechanizmusát. 2002 óta teszik közzé eredményeiket, ezek is kereshetők a honlapon. Van a homeopátiával kapcsolatban is összefoglalójuk: https://nccih.nih.gov/health/homeopathy
Andras Kepes Elolvastam az NCCIH kutatási összefoglalóját:
"There is little evidence to support homeopathy as an effective treatment for any specific condition."
Ez ugyebár nem azt jelenti, hogy a homeopátia bizonyítottan hatástalan, még csak azt sem, hogy egyáltalán nem találtak bizonyítékot, csupán annyit állít, hogy kevés bizonyítékot találtak arra, hogy hatásos bármely betegség kezelésére. Ez lényeges különbség!
Ha egy nagy populáció 200 éves tapasztalatai állnak szemben a kevés tudományos bizonyítékkal, akkor a korrekt kutatók nem az empíriát szokták lesöpörni, hanem a kutatást folytatják, és fejlesztik a kutatási módszereket.
Annyit lehet állítani, hogy a homeopátia hatása tudományosan jelenleg nem bizonyított. Ez rendben is van!
De, mint tudjuk, a puding próbája sem a biokémiai kisérlet, hanem az evés...
Szerintem ez hasznos kis vita, Kati, mert a kategórikus kijelentések súlyáról szól!
Lorand Kedves És ha már kategorikus kijelentések: én tudós vagyok (hiszen a gondolkodásomból, elemzőképességemből élek). "Hiszek a művészetben", de ez számomra még nem elég ahhoz, hogy ítéletet mondjak egy zenei stílusról. Még akkor sem, ha nekem nem tetszik, vagy ha az általam(!) nagyra tartott kritikusok általam kiválasztott(!) része szintén így gondolja.
ÉPPEN EZ tesz engem "tudóssá".
Judit Gervai További olvasnivaló az alaposaknak :-) Ez tette mostanában megint aktuálissá a témát
https://www.nhmrc.gov.au/.../complement.../homeopathy-review
Lorand Kedves Nem kívánok az életemből éveket tölteni azzal, hogy ítéletalkotáshoz szükséges mélységben megismerjem a témát (elég nekem a saját szakterületem). Ennek látszatát sem kívánom kelteni azáltal, hogy néhány jelentést elolvasok, idézek belőle, és ennek alapján sarlatánt kiáltok. Viszont képesnek tartom magam arra, hogy két oldalnyi szöveget értelmezzek számomra ismeretlen területen. Legyen ez a Statement on Homeopathy.
Az ajánlással teljesen egyetértek: komoly problémával menjen nyugati orvoshoz az a páciens, aki számára elérhető, és eredményes választ ad egy nyugati stílusú működő egészségügyi rendszer (pl. ma voltam gyógyszertárban, "próbálja ki, hátha használ" volt a hivatalos allergia gyógyszer ajánlása, és ez se olcsó).
A "findings" részt akár ügyvéd is fogalmazhatta volna: a tudományosnak tekinthető eredmények nem bizonyítják, a mellette szóló eredmények nem tekinthetők tudományosnak. Én pedig nem vagyok szakértő, nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a háttérkutatásokat konyhaszintű tudással értékeljem.
Viszont ezen összefoglaló olyan értelmezését, hogy "a homeopátia bizonyítottan téves megközelítés és betiltandó félrevezetés", nyugodt lélekkel sorolom a "motivated reasoning" kategóriába.
A jelentés ugyanis ezt NEM állítja, tudósként éppen arra buzdít, hogy tessék egyenlő feltételeket teremteni és további vizsgálatokat végezni. Ez az én fogalmaim szerint azt jelenti, hogy a homeopátiát alkalmazó terapeuta NE állítsa be azt mindenható csodaszerként és NE szólja le a párhuzamos nyugati módszertant, csak mondja el a véleményét, ismertesse a "nyugati rendszerben nem bizonyított" mivoltát, és adjon szabad választást a páciensnek - de mindez fordítva is teljesüljön! (ez az itteni párhuzamos kommunikációban nem nagyon látszik...)
Továbbá: a kolosszális költségvetéssel dolgozó, igen kockázatos, és profitorientált gyógyszeripar tudja finanszírozni a saját kutatásait, de vajon egy pályán játszik a természetes gyógymódokkal? Vajon mindig kielégítő alaposságú és objektív volt egy-egy hivatalos hatástanulmány? Egyszer szívesen elolvasnék egy ugyanilyen jelentést a példaként említett USA egészségügyi hatóságaitól a hiperaktívnak diagnosztizált gyerekek terápiás (az FDA-nak hála nem placebo) nyugtatózásáról. Persze nyilván ugyanígy sikerülne "ami bizonyít nem tudományos, ami tudományos, nem bizonyít" összefoglalót adni... :-)
Aki pedig magában kuncog azon az "információtartalom" témán, érdemes megnéznie a BBC Secrets of Quantum Physics című rövid sorozatát. Számomra úgy tűnik, a "tudomány" nem is annyira biztos saját mindenhatóságában, és ez sokkal konstruktívabb hozzáállásnak tűnik.
Judit Gervai Gyermekkori hiperaktivitás: egyrészt nem nyugtatózzák, hanem "serkentőzik" őket amfetaminszármazékkal, amely "nyugtatólag" hat rájuk. Ugyanis azért izegnek-mozognak annyit, hogy az agy hiányzó ingerlését így érjék el, ez viszont nehézzé teszi a figyelem összpontosítását. De ismert, hogy nem minden gyereknél ugyanez a mechanizmus, így a gyógyszerelésnek sincs egyformán minden esetben ugyanolyan hatása. Odafigyelő orvos ezekben az esetekben nem is ad gyógyszert. Azon is vita van, hogy mekkora mértékű a "túldiagnosztizálás". Szerintem a nyugati (evidence-based) orvoslásban működnek önkorrekciós mechanizmusok. Mindenhatóságról végképp nincs szó. (Félreértések elkerülése végett: nem vagyok orvos.)
Lorand Kedves Ahogy írtam, én sem vagyok orvos (ezért is esett ki nekem, hogy valójában serkentőszereket kapnak, pedig tényleg, én is ezt olvastam). Én abból élek, hogy rendszereket tervezek, ami komoly mértékben azon múlik, mennyire vagyok képes felmérni a deklarált célok és a valós működés motivációi közötti különbségeket (és még húsz év munkával a hátam mögött is képes vagyok nagyot tévedni).
Több orvos rokonom révén volt alkalmam értesülni az orvoslátogató ügynöki munka szépségeiről (mindkét oldalról), fűszerezzük meg ezt a jelenlegi TTT gyógyszerpiaci szabályozással. Személyes tapasztalatom van arról, hogy egy klinikai havi kimutatás, ahol a finanszírozás a HBCS pontszámok alapján történik, milyen viszonyban van a valósággal. Én is tisztában vagyok azzal, hogy elveiben "evidence-based" a rendszer - de a valós működési modell leírását nem vállalom, mert MINDEN bemenő adat a szolgáltató motivációi miatt élből "szennyezett" (és egy őszinte rendszertervben leírtak miatt a leendő unokáimról is leperelnék a gatyát azok, akik nálam sokkal pontosabban tudják, mennyire van igazam). Szerintem.
Visszatérve az eredeti kérdésre: elfogadható az az értelmezésem, hogy a jelentés alapján éppen az lenne a szerencsés, hogy a homeopátia és a nyugati orvoslás egyenlő esélyekkel kerüljön mérlegre, amely a jelen pillanatban a szereplők piaci ereje miatt nem teljesül? Ebbe szabad beleértenem azt is, hogy a nyugati és keleti orvoslás megítélése során MINDKÉT fél tartózkodjon a hiszékenységre való hivatkozástól (már csak azért is, amit a hivatalos tudomány valójában állít, szemben a közhiedelmekkel)? Ha nem, arra indoklást kérnék.
Gonosz leszek, és elmondom, az itt beszélgetők számára, egyéni véleményüktől függetlenül miért érdemes egyetérteni velem (rövid rendszerelemzés következik).
A búvár hiába lélegzik, és látja a napfényt, már halott, ha nincs elég oxigénje ahhoz, hogy a nyomáskiegyenlítés idejét is beleszámítva felérjen a levegőre.
A magyar "nyugati" egészségügy halott. Bár még emberfeletti erőfeszítéssel fenntartják a benne dolgozók, a kiáramlás, elöregedés, a vállalhatatlan élet és működési feltételek miatt a jelen pályán két éven belül teljesen összeomlik. A keleti szél kisöpri az országból az eladható és mozdítható tudással rendelkező emberek maradékát: ők nem jókedvükben, hanem egyre inkább létbiztonságuk érdekében távoznak. Legnagyobb sajnálatomra jelenleg én is ebbe a kategóriába sorolom magam, lassan és fájdalmasan, de lelkiekben csomagolok.
Az itt maradottak nem képesek annyi értéket termelni, hogy a drága nyugati alapokra épülő közegészségügyet fenntartsák. Márpedig ha Közmunkásné Klotild szakmunkástanonc vagy közfocista gyermeke beteg lesz, hinnie KELL abban, hogy meggyógyítják, különben iszonyú dühös lesz. Unortodoxiában az egyetlen megoldás, ha mérlegre kerül a két módszertan, az elhanyagolható költségű keleti módszer működőképesnek bizonyul, és ez a közmédiában megfelelő támogatást kap.
Tök mindegy, hogy a (feltételezem) középosztály miben hisz és hova fordul ha beteg. A lényeg, hogy a "nép" számára fennmaradjon a gyógyulásba vetett hit. Bízzunk hát benne erősen, hogy nem csak placebo...
"Morfeusz hisz benned. És senki, se te, se én nem tudnánk lebeszélni erről. Annyira hisz ebben, hogy az életét is feláldozná, hogy megmentse a tiédet.
Neked kell majd döntened. Az egyik oldalon ott lesz majd Morfeusz élete. A másikon pedig a tiéd. Egyikőtök meg fog halni. Hogy melyikőtök, az rajtad múlik.
Sajnálom, fiam, igazán. Jó lélek vagy. Utálok jó emberekkel rossz hírt közölni.
Ne aggódj. Mihelyt kilépsz az ajtón, jobban fogod érezni magad. Emlékszel majd, hogy nem hiszel a sorsról szóló handabandában. A saját életed ura te vagy. Emlékszel?
Tessék. Vegyél egy sütit! Ígérem, mire megeszed, kutyabajod se lesz." :-)
2015. június 5., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)