Tisztelt Keresztesi úr,
Xxx Xxxxtól kértem el az Ön email címét, mivel nagyon szeretnék egyértelmű választ, vagy a személyes találkozás lehetőségét megkapni Öntől - az alábbiakban szeretném röviden elmondani, hogy miért.
Egész programozói pályafutásom alatt jellemző volt rám, hogy igyekeztem az általános feladatokat megragadni, struktúrákat építeni a fejlesztés alatt álló rendszerek alá, hogy a szerkezet "szellős" maradjon, így lehetővé váljon az alapréteg szolgáltatáskészletének továbbfejlesztése a stabilitás megtartása mellett - illetve hogy a konkrét feladatok megvalósítása során a fejlesztőnek kizárólag a saját részével kelljen törődnie, nem nyúlva idegen szintekhez, eszközökhöz.
Ez jelenlegi munkahelyemen olyan szintig jutott, hogy számos alapszolgáltatás (többek között: általános iratkezelés, törzskarbantartás, bizonylatkezelés, levelezés, XML alapú GUI mögötti alkalmazáslogika keret, külső adatkapcsolat, stb) alapjaiban az én elképzeléseim szerint (és javarészt általam) került megvalósításra.
Így tulajdonképpen több, mint tíz éve egyre mélyebb szinten, egyre nagyobb rendszereken dolgozva olyan komponenseket, eszközkészleteket alkottam, amelyek a konkrét rendszerhez egyre kevésbé kötődnek; "bárhol" használhatók lennének, ha nem kötődnének programozási nyelvhez, illetve lett volna idő a korrekt tervezésre (mert természetesen a menet közben hozzácsapott, a kiindulással gyakran homlokegyenest ellentétes igények miatt a belső megvalósítás elég zavaros).
Az elmúlt időszakban egyre erősebbé vált bennem egy vízió, mely szerint ebben az irányban haladva megvalósítható egy általános alkalmazás keretréteg, amely a legalapvetőbb feladatokat leveszi a fejlesztők válláról, sok "gyakori" feladatra használható referencia implementációt ad; független operációs rendszertől, sőt, programozási nyelvtől is; homogén "node-halmazként" tekint a rendszert alkotó komponensekre, amelyek nem feltétlenül számítógépek, hanem a keret alapkommunikációját értő intelligens eszközök is lehetnek. A keret perspektívái pedig elképesztőek... (korábbi levelemben mindez kicsit részletesebben olvasható)
Ez a gondolat még számomra is gyakran tűnik "túl ambiciózusnak", mégis, képtelen voltam meggyőzni magam a lehetetlenségéről, sőt egyre erősebb bennem az az érzés, hogy ez az a dolog, amiért érdemes volt elkezdenem programozással foglalkozni, és hiányozna az életemből, ha nem tennék meg mindent a megvalósítása érdekében.
Egyedül azonban egy ekkora munkába vágni irreális, és sajnos biztos vagyok benne, hogy jelenlegi munkahelyem profiljától teljesen idegen.
Itt jött képbe a Freesoft, amely "elég nagy" lehet egy ilyen szintű fejlesztéshez, hosszú távra tervez, társadalmi érzékenységet is mutat, és nem utolsósorban magyar cég; illetve személy szerint Ön, aki egy általam olvasott cikkben ( http://nws.iif.hu/ncd2003/docs/ehu/EHU-188.htm ) a jövő megértéséről, megtervezéséről és megvalósításáról beszélt. Ezért kerestem fel Önt, társat remélve álmaimhoz.
Nyilvánvaló azonban, hogy ez a gondolathalmaz, bármennyire is fontos nekem, nem feltétlenül jelent vonzó befektetést egy külső szemlélő - jelen esetben az Ön számára. Amennyiben ez lenne a helyzet, szeretnék erről mihamarabb értesülni, és más utakat keresni (mivel számomra egyértelmű, hogy nyugalmam érdekében el kell indulnom ebbe az irányba, és amennyiben lehetséges, professzionális keretek között foglalkozni vele); ellenkező esetben lehetőséget kapni egy részletesebb megbeszélésre.
Figyelmét köszönöm, várom válaszát
Kedves Loránd
Az önéletrajzomat bekérték, de onnantól semmi.
