118, Tibor bá:
Elvégeztem egy kísérletet. Elhatároztam, hogy felemelem a kezem. Ez az elhatározás pillanatában jövőbeli esemény bekövetkezett!
Kicsit komolyabb példa. Az, hogy a fiaim milyen példát vesznek rólam, befolyásolja azt a jövőt, ami akkor fog bekövetkezni, amikor már nem is leszek. Oké, nem tudom pontosan betűre meghatározni a történéseket - de azzal, amit ma teszek, igenis befolyásolom a fiaim világról alkotott képét, és így döntéseiket is, következésképpen véletlenszerű mértékben, de egy tőlem már fizikailag is független jövőt.
Szóval, az én világképem szerint "A" jövő nem létezik, helyette milliárdnyi lehetséges jövő-változat van, amelyek közül a pillanatnyi döntéseink jelölik ki a bekövetkező változatot. Egy adott pontból visszanézve rögzített útnak tűnik - előre tekintve viszont lehetőségek és esélyek halmazának, amelyek között választunk. Kérdés, hogy vállaljuk-e a választás felelősségét, vagy fölöttünk álló kényszerítő tényezőkre, meg a "racionalitásra" hivatkozunk.
Egy lehetséges jövőkép leírása még nem a felelősség megtagadása - viszont a végül bekövetkező eseményeket valamilyen független, befolyásolhatatlan dolognak tekinteni számomra a fentiek miatt abszurd, és erkölcsi szempontból (ismétlem: számomra!) elfogadhatatlan megközelítés.
119-120, Balázs:
Látod, azért viszont nem érzem felelősnek magam, hogy te miként értelmezed azt, amit írok. Bizonyára nem vagyunk "egy hullámhosszon", mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. A "jegyzőköny kedvéért":
Jövőformálás: lásd feljebb - a "bármilyen jövőről" beszéltem, nem csak a saját változatomról. Számomra ez nem üres fecsegés, te annak veszed, aminek akarod. Nem "kiröhögtelek", csak kissé morcosan jeleztem, hogy akkor éppen egyáltalán nem erről beszéltem.
"Feleszméltetés, ..." - been there, done that. Sőt, le is írtam, hogy mire jutottam. Közösséget viszont nem tudok építeni, mert a reakciód által is nagyszerűen szemléltetett kommunikációs gát nekem magas.
Tibor bá racionalitásával semmi bajom. Én vagyok (tudatosan) irracionális, amikor az emberi faj 99%-ának pusztulását, civilizációnk visszafodíthatatlan összeomlását jövőképnek elfogadni nem vagyok HAJLANDÓ. A bennem élő alternatív jövőkép sarokpontjai a felelősségteljes gondolkodás, cselekvés, és a hit (nem a konyhanyelvi értelmezésben) - a "maradék" pedig kemény munka és a szükségtelen marhaságok eldobása.
Így aztán a (címzés szerint nekem szóló) bejegyzéseidet kerek szemekkel bámulom és nem értem, mi közöm van hozzájuk? Talán tényleg ideje lenne befejezni az érthetetlen fecsegést?
121, Tibor bá:
Amit rólam írsz, egész pontos! Valóban fontosabb számomra a nyugodt lelkiismeret (hogy akár irracionális módon mások "megmenthetőségében" hiszek), mint az, hogy meg tudjam őket ölni pár év plusz vegetálásért egy végérvényesen haldokló világban. Persze lehet, hogy kritikus helyzetben mégsem lennék ilyen jó, de ezt nem szeretném kipróbálni, sem pedig a rá készülésre időt pazarolni.
A magam szintjén cselekszem is. A fal, amibe ütközöm, hitem szerint nem "az ember", hanem az általad jól szemléltetett gondolkodásmód, amely például egy jól hangzó sommás megállapítás kedvéért hülyét csinál magából és úgy tesz, mintha képtelen lenne különbséget tenni "követő" és "hirdető" között. Ha tényleg ilyen "az emberiség", akkor valóban menthetetlen. Ez azonban számomra nem mentség a meghátrálásra!
Eredeti hely
(103, Tibor bá: hehehe... asszem én is megírtam tizenpár éve ezt a guruló vagyont)