Kedves Norris!
Egyetértek, kulturáltak vagyunk - viszont számomra ebből a rövid párbeszédből is az derült ki, hogy nem vitatkozunk, csak egy időben egymás felé beszélünk - ezt nincs értelme folytatni. Viszont az udvariasság kedvéért elpapagájozom még egyszer az alap problémámat.
Programozóként elég széles skálán dolgozom, az ötlettől az évekig futó program megírásáig, ráadásul mániám az újrahasználható komponensek kialakítása - ez meglehetősen abszurd kérdésekhez vezet, és olyan dolgokon molyolok napokat, heteket, amiket egyébként gondolkodás nélkül ötféleképpen tudnék azonnal megírni. És pont ez a gondolkodás nélküliség okozna kárt két hónap múlva.
Hosszú távú tervek létrehozásakor ugyanis különbséget kell tenni hosszú távon hasznos és javítható alapok, illetve működőképesnek tűnő, de alapvetően rossz megközelítések között. A VP az én véleményem szerint (amit persze vitathatónak tekintek, de mivel egy év alatt érdemi válaszokat nem kaptam, nem trollkodom itt tovább) az utóbbi kategóriába tartozik. Ennek alátámasztására még néhány érv:
Fresco úr mióta is mondja ugyanazt? Harminc éve? Van még harminc évünk arra, hogy pontosan ugyanannyit haladjunk előre az általa megálmodott úton, mint amennyit eddig?
Annyira jellemző, ahogy a "megoldás" bevezetése kezdődik... "vegyünk egy üres bolygót". Csak én látom úgy, hogy ez a bolygó NEM ÜRES? Itt van rajta hétmilliárd agymosott szerencsétlen, engem is beleértve. EZZEL kell megoldani a problémát, itt és most. A régi zsidó viccet biztos nem ismeri, amikor Kohnhoz bemegy a vásárló: "Kohn, miért adja százért a banánt, mikor Grünnél ötvenbe kerül?" "Akkor vegyen tőle!" ... két perc múlva visszajön a vásárló: "Épp most nincs nála..." Mire Kohn: "Pontosan. Nem létező banánt én is tudok ötvenért árulni..." Egy szót nem szól arról, hogy mibe kerül például neked, mint emberi lénynek az a gondolkodási átalakulás, amely ilyen eszközkészlet mellett jövő-kompatibilissé tehetne téged (leszámítva azt, hogy "majd a gép megmondja, mit csinálj, és ha unod, egyél szómát"). Enélkül hiábavaló a robotcsináló robot - ha megvan, akkor meg felesleges.
A film elején embereket, sorsokat látok - a VP bemutatásakor ezek eltűnnek, legfeljebb mosolygó bábukat tudok behelyettesíteni, Huxley Szép új világából. Nem csak a Föld nevű bolygótól, hanem lakóitól, az úgynevezett "emberektől" is elszakad az itt ismertetett erőforrás-alapú gondolatsor. Érted: nem az a kérdés, hogy "jót akar-e az embernek", mert persze igen - hanem ez: tudja-e, hogy ki az ember - és mivel úgy tűnik, hogy nem, hogyan akar jót neki? Nyilván lehet ezrével felhozni erre nyilatkozatokat, de számomra ez lényeges: fundamentális kérdést hagy figyelmen kívül, aminek sokkal nagyobb teret kellene szentelnie, mint annak, hogy hogyan nyomtatunk fogaskereket. Mellesleg a film elején jogosan földbe tiport "közgazdasági elemző" a végén hivatkozott személy lesz, amikor a robotizálásról meg a nyomtatott építőipar hatékonyságáról kell beszélni. Ejj...
Nem szeretnélek megtéveszteni. Én nem "keresek", hanem szilárdan hiszek egy jövőképben, amelynek köze nincs a VP-hez, és tudom, hogy most, miután ezt a szöveget befejeztem, mit akarok csinálni annak érdekében. Csak azért firkálok (firkáltam) ezen a fórumon, hogy érdemi vitában általam észre nem vett gyenge pontokat mutasson a víziómban az, aki veszi a fáradságot, és alaposan átnézi. Túl sokat akartam, és ez egy elég önző megközelítés - mégis, sokat tanultam az itteni párbeszédekből.
(... és annyiszor írtam már le azt, hogy gőzöm nincs, akkor meg minek írogatok, hogy inkább rövidítem: GőNiMÍr :-) )
Eredeti hely
Válaszul erre
