Hű, a végén az a mutatóujj eltalált... 12 évesen kezdtem programozni, ugyanakkor vált kedvenc olvasmányommá a Tao te king, most 46 vagyok, egész életemet az informatika világában töltöttem. Gyurinak az az egyetlen tanácsom, hogy tanuljon.
Gondoljon bele abba, hány hozzá hasonló srác dolgozik a Föld "boldogabb felén" pont most, pont ugyanezzel a céllal és lelkesedéssel. Közülük a szerencse fogja kiválasztani azt, aki nyer és a többiek példaképe lesz, nem a tudás, mert az még elég harmatos. Óriási becsapás a garázscég-mítosz, nem hiába a legnagyobb marketingesek (mint Steve Jobs) teremtették. Ők pont ilyen nyertesek, és ügyesen eldugták a valódi kutatókat és felfedezőket, akik munkáját szerencsés nyertesként globális üzletté tették.
Tudok Gyurinak mutatni jópár olyan figurát, akiktől én, harminc év tapasztalattal a hátam mögött (vezető fejlesztő, tervező voltam és vagyok mesterséges intelligencia kutatásban, országos közigazgatási rendszereken, telekom környezetben, ...) dobtam akkora hátast, hogy visszhangzott. Persze nem velük kezdeném... És ehhez kellett az, hogy megvolt a BSc 1994-ben, húsz év munka, aztán 2013-ban visszamentem az egyetemre, MSc majd PhD (ezt most kellett feladnom).
Az informatika az emberi civilizáció legfontosabb, leginkább félreértett és emiatt legveszélyesebb kísérlete, ami jelenleg egy globális bazár környezetében folyik, valahogy így:
És aki ebben "csodagyerekként", lelkesen segíteni szeretne, az meghal. A többség persze "csak" lélekben (lásd "Szász Marci, az ország csodagyereke" vagy Rátai Dániel a Leonar3Do-val), de van aki szó szerint, ahogy a Reddit alapítója, az RSS szabvány tizenéves egyik tervezője, stb. a huszonhat évesen öngyilkosságba kergetett Aaron Swartz.
Az én tudásom és tapasztalatom szerint el kell döntenie: vagy üzletet csinál, vagy informatikus lesz. Mindkettő teljes embert követel és ellentétes elvárásokat támaszt. Ahhoz hogy informatikusként valóban értékes legyen, az életkora és lelkesedése megfelel, de már most nagyon sok időt vesztegetett arra, hogyan adja el a kezdődő tehetségét amikor alig bújt ki a föld alól.
Nem vagyok marketinges, tudnia kell hogy sok babér az informatikus pályán nem terem. A kedvenc viccem a témában:
A király sétál az udvarmesterével a palotában, amikor egy rongyos alakra lesz figyelmes.
- Hogy kerül egy csavargó a váramba? Azonnal dobják ki innen!
- Felség, ő az ön csillagásza.
- Mi a fenét csinál a csillagász? Álmodozik? Horoszkópot készít a hölgyeknek?
- Nos, a csillagok állásából felrajzolja a térképeket a kereskedőknek. Naptárakat készít a földműveseknek. És sok más hasonlót művel, lényegében felséged birodalmának működése ezen az emberen múlik. Nem kéne kidobni.
- De akkor hogy nézhet ki így? Valami idegbeteg? Mennyit fizetünk neki?
- Egy aranyat egy évben, azt gyerekére költi. Ruhát a kukából szerez, nem érdekli, ennivalóért horoszkópokat készít.
- Ez szégyen! A legutolsó cseléd egy hét alatt többet keres az én udvaromban! Adj neki ezer aranyat, rendes ruhákat, ...
- Bocsásson meg, azt nem lehet, felség.
- Miért nem?
- Mert ha annyit adnánk neki, amennyit érdemel, akkor holnap reggelre valaki megmérgezné, és a szakács fia lenne a királyi csillagász. Horoszkópot ő is tud rajzolni, a palotában senki nem látna változást, a birodalom viszont lassan tönkremenne...
Sajnos ez megtörtént, Gyurinak pedig választania kell. Nekem húsz év kellett, amíg a "régi csillagászok műveit" a bazárban kapálózás és túlélés közben megtaláltam. Ha elfogad tőlem egy iránytűt, itt találja: http://bit.ly/montru_ScienceWrong
A szöveget az indító YouTube videó alatt válaszként írtam, de "kimoderálták", gondolom nem elég lelkesítő. Mindegy, ide átgépeltem, elfér.
