Persze tudom, hogy nem mindig lehetett ilyen, mert nehéz hely jutott nekünk...
De legalább egy időre volt rá válasz 1956-ban...
Erre viszont, 2016-ban nincs mentség!
Okos megoldás, jó védelem mindazok ellen, akiknek nem tetszik az üzenet, hiszen:
Btk. 269/A. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
Véleményem szerint annál, amit a kampányguruk és nyomdászok műveltek vele, úgysem lehet aljasabb módon elbánni a magyar zászlóval. Tudom, elmúlik október 2-a, végre ezt a plakátot is lekaparják, vagy letakarják a kormánymédia (van még más?) következő szappanoperájával.
De sajnos, nekem már soha nem lesz olyan, mint előtte.
A szeretet pedig furcsa dolog. Sok "lehetőség" mellett elmegy az ember, sok kérdést fel sem tesz, mert a szeretet meghatározó, megtartó erő, egyéni célokon túli értékeket emel fel, hűségre nevel, múlthoz és jövőhöz köt. Ha igaz volt, elmúlása után sem sajnáljuk az időt, erőfeszítést, kihagyott esélyeket, mert ezeknél sokkal, sokkal többet adott, és az emléke is ugyanakkora érték.
Éppen ezért kell elengedni, ha egyszer eltört. Hogy ne kelljen azon rágódni, vajon mennyire volt igaz, és mennyire csak önbecsapás; hogy csak féltem az ismeretlentől, és csak kényelmesebb volt "maradni"?
Most fáj. Holnap már jobb lesz. Holnap már kevesebb lesz bennem az elvárás, az oktalan remény, holnap már más szemmel nézem majd a vezetőket és vezetetteket, megmentőket és lázadókat. Holnap már kevesebb fog azokhoz kötni, akik ezt az írást velem együtt anyanyelvükként olvassák. Holnap már nem fogok dühöngeni azon, hogy valaki más akarja megmondani a véleményemet arra hivatkozva, hogy a "honfitársa" vagyok. Holnap már nem kell eldugni előlem a nevemre érkező felsőbb utasításokat. Holnaptól egyszerűbb lesz. Mindenkinek.
